Fezejet

 1 XXV    |  ketterhäuschen ártatlan galambja.~Löffelholtzné tökéletes másodlata volt
 2 XXV    |        Juliánnával. Úgy őrizte azt Löffelholtzné, mint a baziliszk. Nemcsak
 3 XXV    |        menni! A hölgyek felálltak: Löffelholtzné alkalmat nyújtott Andrássynak
 4 XXV    |       kávét és kuglupfot élveztek.~Löffelholtzné kérdezé Andrássytól, bogy
 5 XXV    |   keresztyéni elszörnyedés hangján Löffelholtzné, s felállt a helyéről, átadva
 6 XXV    |         ajtó felé sietett, amelyen Löffelholtzné eltávozott.~Andrássy csodálkozva
 7 XXV    |     egészen elütő, bizalmas hangon Löffelholtzné. – Más mulatság van itt,
 8 XXVI   |           megvirradjon. Útra kelt. Löffelholtzné, mikor a kávénál megjelent,
 9 XXXVIII|        Micsoda komédia ez? – kérdé Löffelholtzné, az első ámulásból magához
10 XXXVIII|              Hát Andrássy? – kérdé Löffelholtzné. – Hiszen mikor itt voltál
11 XXXVIII|     birtokát a kegyleveled dacára.~Löffelholtzné közbeszólt:~– De már visszaadták.
12 XXXVIII| Blumevitzné már megkapta a magáét, Löffelholtzné is erősen biztatva van,
13 XXXVIII|            kapitulációból? – kérdé Löffelholtzné.~– Óh, azt mindig magammal
14 XXXVIII|           akarsz szaladni? – kérdé Löffelholtzné. A fél lába már kinn volt
15 XXXVIII|         azután Juliánna átöltözött Löffelholtzné egyik gálaköntösébe; Lőcsére
16 XXXVIII|    officinában.~– No látod – mondá Löffelholtzné –, most már eggyel több
17 XXXIX  |            egészen magukra voltak.~Löffelholtzné többször kérdezősködött
18 XXXIX  |         Legelső, aki őt fölismeri, Löffelholtzné. (Korponay valamikor a császáriaknál
19 XXXIX  |         ide kegyelmedet? – kérdezé Löffelholtzné.~– Engemet valóban igen
20 XXXIX  |   kegyelmed helyeslé a mondottakat Löffelholtzné –, ennél helyesebbet nem
21 XXXIX  |            az urammal fogok menni. Löffelholtzné elnevette magát.~– Azon