Fezejet

 1 VIII  |              főbíró uramnak a saját leánya.~Fabriczius e szóra megrendült.
 2 IX    |            hajadon – kegyelmednek a leánya, bíró uram.~– Íme tehát
 3 X     |           csak annyit mondj, hogy a leánya jól emlékezik rá, hogy Rozgonyi
 4 XIII  |         Boszorkány anyának tündérke leánya! Hozok mindjárt enned! Meglásd,
 5 XVIII |             őt, miszerint szeretett leánya, miután – Isten ő szent
 6 XVIII |         Hanem az a gondolat, hogy a leánya pápistává lett, hogy férjhez
 7 XIX   |              inkább nagyon is ember leánya. Én tudom, hogy merre futott
 8 XXIII |              FEJEZET ~A szenvedések leánya~Mikor Andrássy Miklós ezt
 9 XXV   |         csak németül felelt Absolon leánya. Következetes volt a nagy
10 XXIX  |           fiatal, tűzrőlpattant Éva leánya: lehet ebből kellemetes
11 XXX   |            a hárman: a gazda, meg a leánya, meg a vén Dorka, s úgy
12 XXXII |         csak alája van írva, hogy a leánya volt Juliánna, Korponay
13 XXXIII|       szemeinek. – Ez a hintó? Ez a leánya hintaja! – Nem az ő leánya,
14 XXXIII|          leánya hintaja! – Nem az ő leánya, az ördögé! A kocsisára
15 XXXIII|            meg a szomszéd szobába a leánya ellen: „Be ne tedd a lábad!
16 XXXIII|           az üvegketrecben, mikor a leánya belép a szobájába, karján
17 XXXIII| meggyőződhetett róla, hogy amiket a leánya most elmondott, az mind
18 XXXIV |          jégpadlóra.~– Nem! Hanem a leánya – suttogá fuldokló hangon
19 XXXVI |          nagyon meg volt elégedve a leánya végzett dolgaival, mikor
20 XXXVI |          hűséget. Nem vagy az anyád leánya, hanem az apád ivadéka.
21 XL    |            én kegyelmességednek sem leánya, sem húga nem vagyok, hagyjon