Fezejet

 1 XV    |       török, se német a hátunkon, kegyelmes uram, csak a polgárőrség
 2 XV    |          avandzsírozni fog, ugye, kegyelmes uram? Eddig csak királyné
 3 XV    |   beneficiummal.~– Mindazonáltal, kegyelmes uram – szólal meg Andrássy
 4 XV    |         főtiszteket Fabriczius.~– Kegyelmes, méltóságos és tekintetes
 5 XVI   |   Szilveszter napján vala. Tudja, kegyelmes uram (Andrássyhoz fordulva
 6 XVI   |          Vad volt, mint a róka, a kegyelmes úr. „No, elmehet már kegyelmed
 7 XXII  | brigadéros úrtól; leveleket hoz a kegyelmes asszonynak meg a Miklós
 8 XXIV  |           hozzá, s megszólítja. – Kegyelmes uram!~– Hát neked mi bajod?~–
 9 XXVI  |        meg tán a farkasok?~– Nem. Kegyelmes uram, drága barátom. Nem
10 XXVI  |        Eredj, kölyök, hordd fel a kegyelmes úrnak a bagázsiáját a hintóból
11 XXXI  |           háborgatja senki.~– Óh, kegyelmes uram, az csak a mesében
12 XXXI  |          írást lobogtat feléjük. „Kegyelmes úr! Te Pállfy bán! Itt van
13 XXXI  |           Isten, aki meghallotta! Kegyelmes! Igazságos! Emberek! Nagy
14 XXXV  |          gyermekemet is; óh, légy kegyelmes!”~A férfinak föl kellett
15 XXXVII|          duplázni, ha mindjárt a „kegyelmes” uram lesz is.~Hát éppen
16 XL    |          bejutott nagy nehezen, a kegyelmes úr rá is ismert, ha nem
17 XL    |        volna neki.~– Vigyázzanak, kegyelmes uraim, mert még lehet egyszer
18 XL    |        valamit.~– Beszélj.~– Ohó, kegyelmes uram! Azt nem adják ingyen.
19 XL    |           vannak?~– Csak csínján, kegyelmes uram. Előbb szeretném tudni,
20 XLII  |           odafordult a főúrhoz.~– Kegyelmes uram. Én Isten kezébe tettem