Fezejet

 1 VIII  |  Becsapta a szél a szárnyát. Hát hová olyan nagy robajjal? – A
 2 X     |       ketten, Pelargussal.~– Hát hová lettek?~– Beálltak katonának. –
 3 X     |        jó lesz! Csörgős szánkán? Hová megyünk?~– A nagyapához.
 4 XIII  |          a nép ne bántalmazza.~– Hová tette kegyelmed a leányt? –
 5 XIII  | szaladjon! Hirtelen kezem van.~– Hová rejtette a leányt?~– Azt
 6 XIII  |        csattal.~– Merre szökjem? Hová szökjem? – kérdé a leány
 7 XVI   |      hátra van az a kérdés, hogy hová lett az a leány? Hová lett
 8 XVI   |       hogy hová lett az a leány? Hová lett az én leányom?~S a
 9 XVIII |    kezdték csak észrevenni, hogy hová jutottak? Egy közös kelepce
10 XXIV  |         kerekes ágyúdat.~– Aztán hová?~– Csak oda a várkapuba.~
11 XXV   |          lehet innen elmenni? És hová? És mi módon? Természetesen,
12 XXXI  |        boszorkánypilléit.~      ~Hová és merre most?~Közöttük
13 XXXII |          Jánosné.~Azt sem tudni, hová lett az asszony, aki Juliánnának
14 XXXII |      mennydörgő mennykőnek, hogy hová csapjon le, az egyszer csak
15 XXXII |        kocsissal, honnan jönnek, hová igyekeznek? Aztán egy szer
16 XXXII |        látta! Hogy megváltozott! Hová lett az a piros almakép:
17 XXXIII|      elűzesz magadtól, úgy sincs hová mennem, mint ki a villámos
18 XXXIII|   dúdolta neki a legújabb nótát.~Hová lettél nyalka kuruc,~Ki
19 XXXV  |        lenyomtatva, hát a másik, hová lesz.~A várbeli plébános
20 XLII  |     Látod, szegény asszony, hogy hová jutottál? Érdemeket gyűjtél,