1-500 | 501-617
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | ajtóra a század elején.~De ez a kép nem áll egyedül.
2 I | van repedezve és megkopva; de az arc mind a kettőnél jól
3 I | kutató a „fehér asszonyt”; de itt már az akkori magyar
4 I | együtt a mesék közé sorozzák; de ezeknek ellentmondanak az
5 I | történelemben, aki nemzetáruló volt.~De hiszik, mondják, bizonyítják,
6 I | asszonyi kalandorélethez; de mi indokolja az átmenetet
7 II | egy olajághozó galamb; – de vannak aztán más címerek,
8 II | pompáznak: Zecher, Perner, de Schacher, Fabriczius, Alauda,
9 II | a magyar történelemben; de különösen a magyar szabadságharcok
10 III | Mégpedig egy tanácsbelit. De Hortis, fegyverrel és vassal
11 III | lehet a kínvallató pad?~– De Hortis Siegebert uram! Kegyelmednek
12 III | elhelyezik, mindennel ellátják; de rongyos ruhát Lőcse város
13 III | harmadnap hercegnőnek címeztem: de még az orcámat is megveregette
14 III | és megint visszajön.~– De hát minek ennek az irámnak
15 III | teljesült! Hehehe!~– Itt van, de „még nem múlt el Martius
16 III | feje volt. Nem élt meg, de a tanács kifaragtatta fából
17 III | város főbírája: Josephus de Alauda, nobilis de Lerchenwald!
18 III | Josephus de Alauda, nobilis de Lerchenwald! No, uraim,
19 IV | remekelés teszi nevezetessé, de még inkább azok a nagy történelmi
20 IV | az asztal körül. A fiatal De Hortis a harangöntő mellé
21 IV | ketten a közöttük ülő fiatal De Hortisnak a fülébe sugdosnak,
22 IV | kiálta fel haragosan De Hortis uram, s nagyot ütött
23 IV | uram.~– Jól van! Fizetem. De mármost kérdezem, hogy mire
24 IV | legyen?~– Csak csendesen, De Hortis szenátor uram – csitítá
25 IV | még van tizenkét inasa.~– De hát minek hord magával tizenkét
26 IV | Ami azonban nem hűté le De Hortis ellentmondási kedvét.~–
27 IV | minden pereputtyostól; – de ilyen időben, mint a mostani.~
28 IV | jóváhagyhatjuk.~Most taszigálták már De Hortist a szomszédjai, amit
29 IV | kísérletre, fel is szólalt.~– De hát mégis – talán érdemes
30 IV | 1645 forint 33 krcár.”~De már erre egy olyan általános
31 IV | articsókának tövise is van!~– De már ennek állok elébe –
32 IV | ennek állok elébe – dörmögé De Hortis uram, s mint a nekitűrkőző
33 IV | égrekiáltó istentelenség!~– De Hortis szenátor uram – vágott
34 IV | városban, még kegyelmed sem, De Hortis szenátor uram; ne
35 IV | pattogott ez a nemes úr, De Hortishoz fordulva. – Most
36 IV | kvantum volt biz az.~– No de ez ellen ne szóljunk, mert
37 IV | céhnek az elöljárója – súgá De Hortisnak a bal oldali szomszédja.~
38 IV | feltálaltani; tudom, Trux és De Hortis uramék is megnyugasztalva
39 IV | liga tagjai közül: Trux és De Hortis s duóban kiabálták:~–
40 IV | is sok!” úgyhogy utoljára De Hortis azon vette észre
41 IV | Igenis, jóféle sáfrány.~– De tizennégy forint árú sáfrány!~–
42 IV | levesben; tudom, hogy mire jó. De tizennégy forint árú sáfrány.
43 IV | generális uram levesét, de Rákóczi fejedelem egész
44 IV | súlyával vágott közbe.~– De Hortis szenátor uram amiért
45 IV | kegyelmed három pint bort.~De Hortis egyet pödrött a három
46 V | megrúgja.~Ez a példálózás ismét De Hortis uramnak szólt, aki
47 V | számára pintje egy arany; de a szenátus tagjainak, kik
48 V | benefactort, a bírságot fizető De Hortis uramat. Most már
49 V | már, s utolérhesse őket.~De ezúttal ugyan nem váratott
50 V | nyúlni. Hanem hát ebben De Hortis uram a hibás, minek
51 VI | tanácstagoknak.~Helyet bizony! De itt csak tizenkét karszék
52 VI | lesz még talán egyszer idő, de ma nem ennek a napja vagyon. –
53 VI | ágyúink torkába nézegetni, de ismeri Munkács történetét.
54 VI | Letorkolták az embert stb.~De Hortisnak csak nyitva maradt
55 VI | másik bíró, Alauda uram. De Wencezlauz már akkor nem
56 VI | evőeszközöket szolgáltassa ki De Hortis szenátor uram; minden
57 VI | minden útjában követheti; de az egész léhűtő cselédségének
58 VII | bíró nemcsak hivatalnok, de hadvezér is a maga városában,
59 VIII | alatt. Egy spiont is fogtak, de arról utólagosan kiderült,
60 VIII | azért, mintha hitte volna, de mert jobb szíve volt, mint
61 VIII | veszedelmére törekedjék.~– De nem repült el; mert már
62 VIII | is menekülhetett volna, de Wencezlauz észrevette.~–
63 VIII | drabantok visszariadtak tőle, de Wencezlauz csak azért is
64 VIII | karszék támlányához kapott. De egy perc múlva ismét büszkén
65 VIII | megbocsásson, elsőbíró uram; de kegyelmed maga ebben a dologban
66 VIII | Fabriczius bírónak a tulajdona; de jelenleg, az ostrom ideje
67 IX | szokatlan órában háborgatom; de szokatlan az eset maga is,
68 IX | nagyméltóságod előadását, de a kulcsokat előbb vitte
69 IX | saját gyermekeiket elítélik. De a lőcsei bíró ne paródiázza
70 IX | a fejével kezeskedjék.~– De hogyan szökhetett meg?~–
71 IX | odakinn: ez az egész.~– De meg egy magyarral kevesebb
72 IX | ez még mind nem nagy baj. De van annál egy nagyobb veszedelem.
73 IX | maga a városból kitiltatik. De hogyha Korponay járása meghiúsul,
74 X | amint azt nyitva találja, de kapust nem talál sehol.
75 X | aki tésztát szaggat.~– De hát mit csináltok ti itten? –
76 X | Beálltak katonának. – No, de ne tréfálj.~– Vigyázzon
77 X | kap belőle az útra.~– No, de hát mit értsek én ebből?~–
78 X | fel ilyen állapotban.~– De hisz én az imént egy fehércselédet
79 X | fehércseléd is én voltam.~– De hisz ez infámisság!~– Mit?
80 X | összecsücsörített cseresznyeajkait, de csak azért, hogy csalfa
81 X | farkasoknak segít üvölteni. – De tudom Istenem, hogy nem
82 X | meg az ólmot osztogatják. De hát ha eddig nem vágták
83 X | sem vágják le a fejemet.~– De én nem akarom, hogy semmidet
84 X | bizony nem mondanék nemet. De hát arról – tudod már, hogy
85 X | ő egy fiát sem kapott. De hogy az asszony is el tudja
86 X | feledni. Pedig útravaló az. De hát kinek a számára készítették
87 X | megfeledkeztek?~Bizony másnak! De azon ő hiába töri a fejét,
88 X | átlukasztani a kopjájával, de azért elöl rohant a veszedelembe.
89 X | konyhába megint Pelargus, hej de megijedt! A tej kifutott,
90 X | volt a tepsi kikenve; ej, de jó, hogy az asszony nincs
91 X | lesz?~– Majd meglátod.~– De nem ijeszt meg?~– Aztán
92 X | kávét; Istenke nem éhes, de én az vagyok.~Pelargus már
93 X | szép csésze?~– Szép, szép! De nagy! nagy!~Ezért a szóért
94 X | ami lelkemre kötött titok; de kegyelmed előtt olyan vagyok,
95 X | olyan nagy verekedő kedve! De hát ezt én mind előbb tudtam,
96 X | hagyják veszni, mint Uriást! De vigyázzanak magukra, hogy
97 X | sáfránysárga hajat adni? De hát ő ezt választotta; azt
98 X | bácsit.~– Hát a Pelargus? Jaj de szép maskara!~A gyermek
99 XI | pofon ütnek és kidobnak, de hatban sikerül.” Ez a theorema
100 XI | dobják ki az embert az ajtón, de egyben mégis sikerül. Így
101 XI | toporzékolt, addig szétzüllöttek, de amint odább ment, megint
102 XI | ketten egyszerre nevettek.~– De még hátra van egy – mondá
103 XI | szóval, hogy beteg vagyok, de az orvost nem. Másért is
104 XI | Az egy szemtelenség!~– De hízelgő szemtelenség.~–
105 XI | bástyák alatt vannak.~– De még az akna nincs felrobbantva.~–
106 XI | hogy nem az, monseigneur.~– De az ördögbe is, mi szüksége
107 XI | ott van a harmadik is.~– De mondja meg mégis, miért
108 XI | rögtön „nem”-et nem mondanom. De még az utolsónál jókor van
109 XI | a szépséges pofácskáját.~De biz arra hiába vártak napestig.
110 XI | úgy nyújtotta neki vissza; de a delikvens akkor sem reflektált
111 XI | falatonként az egész süteményt; de le nem nyelt belőle semmit;
112 XI | könnyű ruhában a templomba. De hát beszélhet az ember az
113 XI | panaszkodni. Sokat panaszkodik, de az orvos füle már ahhoz
114 XI | lehetett hallani a kopogását. De ő is hallhatta már az ajtón
115 XI | az üvegcsében a pilulae de cynoglosso. Hét szem. Egyszerre
116 XI | gesta, elkocogott haza.~De ott maradt az ápolónő.~–
117 XI | Megtörte hát a cukrot apróra.~De azalatt annyi idő eltelt,
118 XII | prescribálás szerint történt; de a cél el van érve. A páciens
119 XII | megcsókolta a saját képmását. De aztán mégsem azt tette,
120 XII | még ma nem ettem semmit.~– De miért?~– Mert böjtölök.
121 XII | böjtölök. Péntek van.~– De hiszen nem vagy te pápista.~–
122 XII | pápista.~– Nem vagyok az; de fogadásom tartja.~– S az
123 XII | mindig nedves szemeivel, de mikből a leáldozó nap verőfénylett
124 XII | ostromolt város parancsnoka, de a kalifák szoktak felhalmozva
125 XII | sugárzanak a szemei e szóra.~De a nő ajkpittyesztve fordítja
126 XII | mindenkinek nemcsak az arcára, de a jellemére is rögtön rá
127 XII | velük sorba megverekedjék.~De ami legveszedelmesebb jellegű
128 XII | szívű, rajongó Pelargus. De még maga Korponay János
129 XII | képpel tanulja az ABC-t. De ott volt abban Andrássy
130 XII | soha, hogy lerajzoljam. No, de most éppen ahhoz való az
131 XII | mutató a tizenkettőre ér.~– De ne olyan bolondos módra
132 XII | üvegből egyet húzzon.~– De ugyan ne feszengjen kegyelmed
133 XII | feszengjen kegyelmed annyit! De ugyan hagyja azt a pákoszkodást.
134 XII | helyéből, hogy belekandítson, de mindannyiszor becsapták
135 XII | leggonoszabbul eltorzítva. De az még hagyján, hanem az
136 XII | lesz ez a „szent” csók.~De Juliánna tiltakozott ezen
137 XII | megsarkantyúzott horologium; de ez már nem különbség; az
138 XII | volt-a poharak dolgában.~De hát lehet még egy nyolcadik
139 XII | utánam az Úr imáját.”~– De csak a két utolsó sor nélkül.~–
140 XII | én mindig azt kívánom: „De csak vígy a kísértetbe!”
141 XII | félelme nem volt színlett, de igazi; arca úgy elnyúlt,
142 XIII | meg akarná most ijeszteni! De még az ördög is tanácsosnak
143 XIII | leány nem szólt semmit; de összetapadó ajkai mutatták,
144 XIII | Ezt is én altattam el, de nem úgy ám, ahogy téged,
145 XIII | tette volna ezt a lovag; de ezért a vállért megtette.~
146 XIII | Kegyelmed az, chevalier de Belleville?~– No, régen
147 XIII | tízszer, tizenháromszor, de a zárt semmiképpen nem nyitotta
148 XIII | jött, a kathedrále felől; de egyre közeledett, s a lovag
149 XIII | kívánságát kielégíteni, de nem a bástyákat ledönteni.
150 XIII | nevetett.~Valami lesz ebből.~De ez még mind az ő szövevényébe
151 XIII | hogy a menekülés késő, de nem is volt szokása őrjáratok
152 XIII | Hát fogd jól azt a kardot!~De már mikor azt a tanácsot
153 XIII | áruló! – kiabált Wencezlauz, de csak messziről mutogatva
154 XIII | könnyelmű volt és kalandhős, de minden ízében nemes ember
155 XIII | én gondom, senki másé.~– De az enyém is, lovag úr, én
156 XIII | utamat állja. Mi bajuk velem?~De most már egyszerre tízen
157 XIII | semmit, s igaz is lett volna, de így szebb volt.~– Én követelem
158 XIII | kiálta Fabriczius.~– De ennek a kapuját én őrzöm.~
159 XIII | keresztül elfuthatsz.~– De ez az atyámnak a titka!
160 XIII | megdobáltak, röhögtek rajtad.~– De az atyám!~– Éppen az atyád
161 XIII | Azon az úton.~– Azon. – De te ne jöjj utánam, kis anyácskám.
162 XIII | tört be elég fej az éjjel, de azok várhatnak reggelig.
163 XIII | csalódhatik.~– Az ember igen, de a doktor nem – pattant fel
164 XIII | három labdacs. Három pilulae de cynoglosso! Ez species facti!
165 XIII | medicináinak a virtusait; de nagy kérdés, hogy bevette-e
166 XIV | rárohanókat meg-megszalasztja; de aztán a helyére megint csak
167 XIV | tábornok főhadiszállása, de abban most egy lélek sem
168 XIV | kérdi tőle.~– Velem semmi. De te ugyan jókor jöttél. Én
169 XIV | kísérletek alatt félrecsúsztak.~De mielőtt másodszor is megrázhatta
170 XIV | át kardját Korponaynak.~– De hát csakugyan mit vétettél,
171 XIV | hiba volt a világra jönni, de éntőlem valóságos vétek,
172 XV | szüksége van a katonáknak. De már több gyíklesőt meg taglót
173 XV | más embert az árulásért; de nekem Belleville-re szükségem
174 XV | borotváló eszközökkel.~– De bizony nemcsak késre lesz
175 XV | Égett bizony az a két fürt, de a szép asszony szemének
176 XV | magával az a bolond tündér?~De talán mégis elvitte, s akkor
177 XV | in utroque puncto ugyan; de ő maga rászolgált, mert
178 XV | nagy ágyúzás lett a vége.~– De hát mi az Isten csodája
179 XV | Sanakerib királyról szólt; de abból ő maga sem hallott
180 XV | visszakerül a katedra elé.~De még ott is van az átelleni
181 XVI | kezdé újra a doboltatást.~De úgy elment a mulatozó kedve
182 XVI | költöttelek én egypárszor; de még mélyebben aludtál utána.~–
183 XVI | ordináncot holmi parancsolattal; de én először azt üzentem neki
184 XVI | hogy álom volt az egész. De milyen bolond álom! Hát
185 XVI | nem láttam, nem éreztem.~– De hát mi baja volt a schlaraffok
186 XVI | tudom, mivel vádolhatnak; de tűzbe teszem érte a kezemet,
187 XVI | Korponay jött haragba.~– No, de ahhoz meg már én értek,
188 XVI | neki városbíró vezetőnek; de azután, erdőkön, hegyszakadékokon
189 XVI | elnöktárs válaszul.~– Igen! De a tanúkat nem lehet meghiteltetni,
190 XVI | Arthar, Guzman, Dieudonné de Belleville du Près chevalier
191 XVI | Belleville du Près chevalier de Haut Marne, et Montcarlier.~–
192 XVI | Az ugyan apácakolostor; de hát nem tesz semmit. Szabad
193 XVI | mármost nekem colonelle lovag de Belleville arra a kérdésre,
194 XVI | tornyot robbantottam volna! De inkább a bankomat robbantották
195 XVI | mondja ön meg, chevalier de Belleville – vallatott tovább
196 XVI | kulcsai a kegyelmed kezébe?~– De mi közöm nekem a kegyelmetek
197 XVI | Megérdemelte volna, hogy elárulják, de akiben nemes vér van, nem
198 XVI | városának érdemes bírája – de már ahhoz, hogy egy főtisztet,
199 XVI | Fabriczius II. Rákóczi de Felsővadász.”~E nyílt parancs
200 XVI | szigorú parancsolatját. De az alkalom, a fenyegető
201 XVI | jók, mindent biztosítanak. De elhihetetlen, hogy azokat
202 XVI | erre a kérdésre megfelelni, de az a valaki nincs itt, és
203 XVI | szempár ezt mondta bizonnyal.~De Fabriczius meg egészen vasból
204 XVI | fegyverrel el nem lehet találni, de amellett ő maga úgy oda
205 XVI | Az pedig éppen chevalier de Belleville volt.~De soha
206 XVI | chevalier de Belleville volt.~De soha még csók embernek olyan
207 XVI | megrázta erősen Korponayt; de a saját csontjai zörögtek
208 XVI | hóhér volt, Izachár mester. De hát tudta is azt Czelder,
209 XVI | Mert a tiszt megszökött.~– De Löffelholtz tábornok parolája
210 XVI | parlamentert láncra verette.~– De az nem Löffelholtz volt.
211 XVI | takartak, s úgy dobták oda fel. De még mielőtt megszökött volna,
212 XVI | Fabriczius nem tágított.~– De hát az hogyan történhetett
213 XVI | élő embereket kielégíti, de a holtak exorbitans kívánságai
214 XVI | útját – felelt ő erre –, de én eléjük küldöm a dragonyosaimat,
215 XVI | nevetett igen nagyot.~– No, de sebaj! Minden nagyon jól
216 XVI | teneked csak meg kell tudnod. De nem akartam itt a törvényszék
217 XVI | Az Absolon-ivadék!~– De kapitális asszony! Igen
218 XVII | át lehetett rajta úszni; de az be volt fagyva, tél derekán,
219 XVII | védelmének létföltétele.~De honnan jött a víz ebbe a
220 XVII | vagyona hagyományosává tett, de azon feltétel alatt, hogy
221 XVII | szerették, ha ott lakott; de házat nem adtak neki.)~E
222 XVIII | rendeléséből – Blumevitz de Trautsohn Alfréd ezredessel
223 XVIII | fent nevezett Blumevitz de Trautsohn Alfréd ezredessel
224 XVIII | ház minden lakosztályában.~De leginkább az átelleni tornácokon,
225 XVIII | aludni. Nemcsak aludni, de még mást is elaltatni.~A
226 XVIII | landsknechtet gyakorolni.~De egy embernek mégis ébren
227 XVIII | Türkheim-ezred, melynek Blumevitz de Trautsohn volt a parancsnoka.~
228 XVIII | alvó őrséget fellármázza: de ez már mind késő. Az utcák
229 XVIII | bástyára, a katonái közé.~De közbeesik valami. – Egy
230 XVIII | Lőcse városa elveszhet; de annak az asszonynak, aki
231 XVIII | féltett? Más miatt remegett? De ki miatt?~– Siess! – kiáltá
232 XVIII | Neki komoly volt a játék; de nem a halálnak. Ő igazán
233 XVIII | ahol még nincsen ellenség.~De erre a szóra úgy kiment
234 XVIII | kardom beszél!”~Blumevitz de Trautsohn pedig a padlóba
235 XVIII | úrias tempóval Blumevitz de Trautsohn.~Ebben a pillanatban
236 XVIII | a pisztoly még hagyján, de az a két öldöklő szem hozzá,
237 XVIII | puskaagyaikkal a becsukott ajtón.~– De ugyan kérem, ezredes úr,
238 XVIII | megnyugtató volt Andrássyra, de nem volt az Blumevitzra
239 XVIII | értekezhetnének Blumevitz de Trautsohn ezredes úrral,
240 XVIII | császár nevében?~Blumevitz de Trautsohn különösen csóválta
241 XVIII | kebléből a pecsétes levelet.~De nem volt ám az elég, hogy
242 XVIII | Clementia, etc. etc.”~– De hisz ez a meghatalmazás
243 XVIII | álltak, meg is értették azt, de a városház táján csoportosuló
244 XVIII | zászlót kitűzni az ablakba. De hol van ilyen? Azt Andrássy
245 XIX | megmutatta.~– Ismerjük, igenis. De kegyelmed át fogja azt látni,
246 XIX | mondtam, hogy így akarom, de ha kényszerítenek rá, megteszem.~–
247 XIX | vecsernye következhetik. De hát mi lesz eztán? Ki nyer
248 XIX | azt felelem, hogy „nem!” De a magyar király tanácsosai
249 XIX | teszi le, azt elhiszem, de hogy más nem teszi-e le,
250 XIX | megfogjam, amelyik piszkos.~– De mikor nem piszkos, hanem
251 XIX | tüzérség főparancsnoka Du Près de Belleville lovag, egy ismeretes
252 XIX | hajszálát meggörbítené. – De hogy tökéletesen meggyőzzem
253 XIX | kegyelmedet afelől, hogy Du Près de Belleville lovagra nem számíthat,
254 XIX | főparancsnokkal, nem sikerül, Du Près de Belleville lovag bízatik
255 XIX | Nem végeztem még be!… De kegyelmed, belül a szívében
256 XIX | ismeretségbe jutni.~Trautsohn de Blumevitz a füle mögé simogatta
257 XIX | ha kifizették, eldobják; de az olyan pártvezért, akit
258 XIX | dacos választ diktált erre; de Blumevitz megakadályozta
259 XIX | Korponay János, Duprés de Belleville lovag; s a tanácsbeliek
260 XIX | tanácsbeliek közül hiányzott De Hortis.~Az első félórai
261 XIX | Andrássy tábornok és Trautsohn de Blumevitz ezredes nevében.
262 XIX | amihez elég anyagot talált De Hortis háza előtt. Ez az
263 XIX | A polgárok vezényletét De Hortis hadnagyukra bízta.
264 XIX | versenyt ragyogott egymással; de nem a szemeivel! Azok fényesebbek
265 XIX | tudom, hogy mit csinálok! De te mért szállsz le a nyeregből?~–
266 XIX | német ezredessel, Trautsohn de Blumevitzcal.~– Kinek a
267 XIX | sarkán, keserűen nevetve.~De Fabriczius utánakapott,
268 XIX | valakit! – hörgé Korponay –, de az nem te fogsz lenni. –
269 XIX | neked nagy becsület volna. De felcsúfolom az egész praktikádat.
270 XIX | kínozzák, majd csak kivallja.~De iszen kereshette azt már!~
271 XIX | jól is lakott már vele; de újra kezdeni kész.~– Jehova
272 XIX | benne! Odahajítom a tűzbe!~– De ezt ne tedd! Hisz akkor
273 XIX | minket, mint mi őtet!~– De azt bizony ne cselekedd! –
274 XIX | azt elhiheti az ember; de úgy törték magukat a lyukhoz
275 XIX | belőle, rá az izzó parázsra; de biz az meg sem sercent.~–
276 XX | jött ki a szó a száján.~De azért, ha a szónak a hangja
277 XX | akart a kapitulációról. De Hortis, húsz patrícius kíséretében
278 XX | nekivezeté őket a négyszögnek. De Hortis felment a toronyba,
279 XX | egypárnak betörte a fejét; de utoljára elnyomták, megkötözték,
280 XX | egymást a kulacsaikból.~De Hortis a toronyból alákiálta
281 XXI | miatyánk volt.~Ahelyett, hogy „de szabadíts meg minket a gonosztól,
282 XXI | Ámen”, ekképpen végződött: „De szabadíts meg minket a némettől,
283 XXI | az templom és imádkozás; de aki már ismerte a szólásmódját,
284 XXI | mint az István bátyja. De kettőjük között az a nagy
285 XXI | legtöbbre becsülte ezeket. De sok nyaktörő kalandon vágtattak
286 XXI | parancsolatját respektálta volna, de hogyha ezek a kisfiúk mondtak
287 XXI | el kétszáz lépésnyiről? De utóbb bizony még háromszázról
288 XXI | elenyésztek a feledékenységben; de az igazak dicsőségét megőrzi
289 XXI | járását, kelését.~Hajh, de sokan áldották!~Nem válogatott
290 XXII | ünnepelt várúr is jelent volt; de már négy év óta nem látták
291 XXII | viszontagságain megosztozzék vele. De ezt ő nem tartá helyesnek. –
292 XXII | lábaiknál fogva le az égből; de ne az én hajamnál fogva!~
293 XXII | Bebek kanalának hívják; de az ám nem krampampuliosztogatásra
294 XXII | Thajahaj!~– Danolja, danolja: de nemigen hangosan – válaszolt
295 XXII | Hordozza, hordozza; de nemigen magasan.~Miklós
296 XXII | kellett a fiúknak végigvárni: de az anyjuk még ott maradt;
297 XXII | vakbuzgók, hát kénytelenek vele, de a kálvinistákat senki sem
298 XXII | imáját suttogni magában. De beleakadt a közepén. Nem
299 XXII | szándékkal járul a dühöngő elé; de még a megszólításig sem
300 XXII | tengermoraj zúdult fel ellene.~De ő előrelépett, s mind a
301 XXII | meg minden gazdagságát. De nagyon ifjan halt meg, élte
302 XXII | színnel Krasznahorka várát. De erős szívű asszony volt
303 XXII | odalett az elszörnyedéstől.~– De ki tanít téged ily vakmerő
304 XXII | szorítva azt. Nem szólt semmit; de az égre meredő szemei beszéltek.~
305 XXII | meg nem ég, az megmenekül. De mikor elkezdett vizet inni,
306 XXII | Menjetek játszani!~– De csak maradjanak! – mondá
307 XXII | hogy az azoknak nem fáj; de a te fájdalmad igaz.~– A
308 XXII | szavam csak gyönge szó; de mégis fölemelem. Ha én nem
309 XXII | tudnám is, hogy hol van? De azt sem tudom. Lám, minden
310 XXII | elég rettenetes neve?~– De az én uram nem az!~– Édes
311 XXII | aki diadalért kiált hozzá? De kétszer annyi vérző seb
312 XXII | meghalhatsz elsiratatlanul. – De az, akinek a képmása ez
313 XXII | hasztalan az. Ez csak törik, de nem hajol.~– Jól van, Miklós –
314 XXII | tűrő lelket ismersz bennem, de ha te az én templomom küszöbét
315 XXIII | a gyanakodás homályában; de őelőtte mindez névtelen
316 XXIII | lehelet képes romba dönteni? De mit is törődött vele? Ezek
317 XXIII | akkor is megtette volna. – De hát éppen nem tudta. Hozzá
318 XXIII | is meg minden örömnapért. De bánom és megtorlom, ha egy
319 XXIII | sem tudja, miben hal meg?~De soha nem hallotta senki
320 XXIII | Elveszthette az ura szerelmét; de a magáét nem. Amabba bele
321 XXIII | Amabba bele fog halni; de ezt még a halálon túl is
322 XXIII | várban. Az én uram tett azzá. De a falvainkban én vagyok
323 XXIII | tüzelő fát a kemencéjükbe, de magadat ne fáraszd utánuk.~–
324 XXIII | bosszúra gyulladna miatta. De te asszony vagy, nem jobb,
325 XXIII | tőröket üt?~– Nem bűne; de gyöngesége. Állati ösztön:
326 XXIII | Mondhatnád: a Gracchusok anyja. De nem úgy van. Te gyermekeidet
327 XXIII | levélben ezernyi ezer csókot! De te tudósításokat küldesz
328 XXIII | hazának van mit osztogatni; de ha pusztulásnak indul, ha
329 XXIII | Nem volt az már fehér, de fakó a viszontagságoktól,
330 XXIII | pecséthelye emlékül hagyva rajta, de még azért mindig barátkámzsa.~
331 XXIII | talán nem tette volna meg, de nagyon megijesztette vele
332 XXIII | nagybátyjuk nevelése alatt voltak, de éjszakára az anyjuk szobájába
333 XXIII | Bécsben”, hol így végezte: „de szabadíts meg minket a némettől!”,
334 XXIII | az ember, hogy odafigyel. De még azt is meg tudta ítélni,
335 XXIII | dalol a kuruc katonák után! De, hogy mik azok a nóták,
336 XXIV | bátya és az öcs között? De hát még a férj és feleség
337 XXIV | voltak azok feltalálva. De talán még ma sem tudják
338 XXIV | mondogatják már egymás közt: „De jól járna, ha meghalna!”~
339 XXIV | Készakarva nem céloztam jól.~– De hát miért?~– Hogy lássák,
340 XXIV | akarta, hogy róla álmodjék.~– De hát azért, hogy a hadnagy
341 XXIV | faltörő ágyúja is elég. De ő nem fog úgy jönni Krasznahorkára,
342 XXIV | kisebbik még visszaborzad tőle, de a nagyobbiknak a vérét áthatotta
343 XXIV | teszi, hogy rosszul lő, de a nagyobbik már jól fog
344 XXIV | Toll, tinta lett volna, de papír nem volt sehol. Azt
345 XXIV | Csak 14 esztendeje! – De nagy idő!)~Ennek a lapnak
346 XXIV | imakönyvből, s szélnek ereszteni!~De hogyan szélnek ereszteni?
347 XXIV | harangszót.~Az elkongott már, de a szokott szekérzörgés még
348 XXIV | Hogy te beváltod, hiszem, de hogy én meg fogom akadályozni,
349 XXIV | Nem hagylak el, anyám! De te se hagyj itt engem!~–
350 XXIV | orcáját, mikor lefektette.~– De aztán itt ne hagyj azalatt,
351 XXIV | lőserpenyőjét, a lövés elpukkant, de az ágyúcső az elsütés közben
352 XXIV | míg el nem fut előled.~De a gyermek nem tette azt,
353 XXIV | élve, ha halok, halva… de megragadom a fiamnak a kezét!”~
354 XXV | van róla felvilágosítva, de még a fiúk is danolják már
355 XXV | szívében, mégis megragadta.)~De ezt Andrássy István még
356 XXV | lóhátról beszélhetett hozzá; de most egy olyan átpártolt
357 XXV | Aztán ő csak „menesztetett”; de az „ment”, s ez sokat változtat
358 XXV | úr! – mondá Belleville. – De mi az ördögöt tituláljuk
359 XXV | ugyan mit kacagsz most?”, de tartott tőle, hogy az még
360 XXV | mintha otthonába menne, de hogy ilyenféle jogon (a
361 XXV | szólt megakadva Andrássy. – De hát ki az egyik s ki a másik?~–
362 XXV | lehet más, mint báróné.)~– De hát a másik?~– Az meg méltóságos
363 XXV | született magyar asszony volt, de azért mégsem volt rábírható,
364 XXV | a bon tonhoz tartozott, de azért arra is csak németül
365 XXV | Még az sem volna nagy baj: de amellett a rettenetes garde
366 XXV | bennünket a templomba kísérni?”, de Andrássy megköszönte a gráciát,
367 XXV | örömestebb elfogadott.~– Kicsiny, de válogatott társaság szokott
368 XXV | kályhasutig elfér a szobában.~De hát a kurucgenerális még
369 XXV | a „Haust”, rajta maradt; de az első tourban kivetették
370 XXV | veszítsd el, te értesz hozzá.~De nagyon tetszett ez az indítvány
371 XXV | akar a maga krajcárjaiért.~De amint Andrássy az asztal
372 XXV | agyában meg is szülemlik.~De hát mi szüksége van ennek
373 XXV | boszorkányüstöt forralja.~De ezeknek az uraknak és asszonyságoknak
374 XXV | Löffelholtzék kávéestélyeit, de ezentúl első volt a megjelenésben.~
375 XXV | Holnapután azonnal indulok. De nem, nem! – szólt a kalendáriumot
376 XXV | elkezdte Huszt magasztalni, de nem a poprádi kocsmárost;
377 XXVI | tudtam volna, hogy ki az, de így nem találtam, ilyen
378 XXVI | félkézkalmár jár keresztül…~– De minthogy én egyik sem vagyok,
379 XXVI | guardia mellett lehet.~– De hisz nem utazom én az óperenciákra,
380 XXVI | alapját, a kellő titoktartást.~De hát kénytelen volt Belleville-hez
381 XXVI | marschroutát illetőleg.~– De hát ahhoz mi köze valakinek,
382 XXVI | visszajött, azt mondá:~– De mármost ne menj azon a háromlovas
383 XXVI | a hálószobáé helyett!”~De már erre Andrássy volt az,
384 XXVI | az asszonyok és Alauda.~– De igazán komoly baj. Igen,
385 XXVI | császári plenipotentiájával. De ha a császár meg talál halni,
386 XXVI | kelni, hogy ő megy Bécsbe.~– De ugyan minek? A császárt
387 XXVI | mancsait hozta el magával, de Hanzi a nyakába vette a
388 XXVI | neve „borkorcsolya” volna, de azért „sörszánkának” is
389 XXVII | keresztüllátott a hercegen. De ezt nem árulta el előtte.~–
390 XXVII | annak minden babérjait, de azt is legjobban tudja,
391 XXVII | folyamodnak pártfogásért, de mit tehetek a kegyelmetek
392 XXVII | tizedik ember, ha megszabadul, de az is, aki megmenekült ebből
393 XXVII | megnyitja énelőttem is, de teelőtted is a mennyországot,
394 XXVII | nevezetes találkozásnál, de sikertelenül. Juliánna a
395 XXVII | megszalad előlük, megmarják. De én rájuk kiáltok: „Juhozz,
396 XXVII | bálványa, ez ellensége volt; de megígérte Krisztinának,
397 XXVII | lehetett vele beszélni.~De annak mással volt beszéde
398 XXVIII | talál, azt magával ragadja.~De csak egy pillanatig tartott
399 XXVIII | tőle várták valósulásukat. De van még egy ember, aki a
400 XXVIII | kötelessége fogja siettetni, de engemet a kétségbeesés,
401 XXVIII | visszahívó rendelettel. De hátha az a futár utol találja
402 XXVIII | vendégszerető nemesi lakházakkal. De a rövidebb út, Pesten, Szolnokon
403 XXVIII | tanulmánya tárgyává tehesse. – De ebből hiányzik a személyleírás.~–
404 XXVIII | nyicht majn lyiber lyőve.”~– De ezer szakkerment! Én nem
405 XXVIII | ólomkalamárisba.~Aztán csak hamarosan!~De bizony azt tapasztalá Andernach
406 XXVIII | kiejtésében semmi lengyeles; de meg a logikával is tökéletesen
407 XXVIII | becsület az államügyeknek; de a magánbecsület, s különösen
408 XXVIII | csak eressze már az útjára!~De biz azt Alauda uram aztán
409 XXVIII | teljes satisfactiót kaptam; de teljes tizenegy órát elvesztettem
410 XXVIII | törvényszéki szigor tenorát.~– De mármost el nem bocsátom
411 XXVIII | früstükölt még a kapitány úr.~De bizony nem is vacsorált
412 XXVIII | tiszttársai is körülfogták, hogy de bizony, ha már ennyit késett,
413 XXVIII | nekik felpénzt, öt aranyat; de a pemákok még tízet követeltek,
414 XXVIII | minthogy az őrá van bízva. De bizonyára be sem eresztik
415 XXVIII | akármi történt a hintóval, de hol van az asszonyság, aki
416 XXIX | öreg tréfának nevezett; de azért csak megtették. Négy
417 XXIX | siskát is, csak legyen. De nem is viszi ám át a szekeret
418 XXIX | magamért vagyok megijedve. De mi lesz veled? Te itt akarsz
419 XXIX | szerencséjére nem került oda.)~De legnagyobb tisztességben
420 XXIX | kell azt titokban tartani, de bár egy akkora trombitám
421 XXIX | vegyenek addig a lábunkról.~– De szeretem az ilyen szót hallani.
422 XXIX | földet Szathmár-Németiig. De hát lelkem, maga mért akar
423 XXIX | biztatást nem kapnak.~– De hát azt megkapják; már arról
424 XXIX | a ruhája rám illenék?~– De van bizony egy menyecske
425 XXIX | galambom, nyalka kurír, de egy teremtett férfilélek
426 XXIX | meg az öreg Dorka nénő! De bizony mi egyikünk se kódorgunk
427 XXIX | kepe előtt fejcsóválva: „De jó, hogy már meg vagy lőve!”~
428 XXIX | mert nagyon éhes volt. De aközben az is szemet szúrt
429 XXIX | szemet szúrt nála, hogy ej de szép gömbölyű karjai vannak
430 XXIX | aranyért se tenném meg! De hát ha a császár parancsolja! (
431 XXIX | tarka dunnák közé eltemetve, de Juliánna nem dalolgatott
432 XXIX | úgy, hogy felülök rá.~– De hát az én ötven aranyam?~–
433 XXIX | szerszámozni a lovamat.~– De hisz az a nyereg meg a kantúr
434 XXIX | csaplár a tenyerébe csapott.~– De szeretem, hogy egy hiten
435 XXIX | előre: azt a kilenc aranyat, de fölváltva: egyszerre, kilenc
436 XXIX | Kapsz, fiacskám, csókot; de tüzeset pedig, ebben a nyomban,
437 XXIX | hamarább az úr?~– Költöttem; de ha nem ébredt.~– Átkozott
438 XXIX | valami fapapucs pótolta.~De azért még a lovag tartozott
439 XXIX | rúddal kiemelni a kanit.~De hát azért mégiscsak ő ért
440 XXX | hírhedett haramiavezér, de még ekkora zsákmánylást
441 XXX | az a császár halálhíre! – De hátha éppen azért kacagnak,
442 XXX | termet, mindennapi jelenet, de egy szép kéz tünemény.~S
443 XXX | magát valaki a nádornál, de nem tehet látogatást egy
444 XXX | tud, az nem tud hazudni, de aki az igazsággal tudja
445 XXX | karmazsinpiros hintón?~– De én voltam az.~– Ugyan örülök,
446 XXX | kesely, melyik a fakó?~– De arra csak emlékezhetnék
447 XXX | ötvenhárom esztendő óta.~– De hiszen nem az volt a tegnapi,
448 XXX | bekerüljek Szathmárba!~– De nem erről a vén banyáról
449 XXX | megmondom az igazat, de adjon rá parolát, hogy nem
450 XXX | repülő ló lesz egyszeribe, de hogyha embert vagy kutyát,
451 XXX | hollókárogással! Máslással? De bizony nyíri karcossal!
452 XXX | rajta a császári sassal, de hisz a boríték nem is veszett
453 XXX | minoriták kolostorában, de ezek itt cudar, hitetlen
454 XXX | Ecsedi-láp túlsó oldalára a bán.~De még egyéb oka is volt annak,
455 XXX | lovat agyonhajtottam.~– De az repült!~– Akkor ördög
456 XXX | kaphatnám.~Szegény asszony! De nagyon készülnek ellene!~
457 XXX | vetették rá sárga világukat. De bizonyára az ő akarata volt
458 XXX | megszűntek fényesek lenni, de az éjszakák sem olyan sötétek:
459 XXX | olyan sötétek: nincs remény, de rettegés sincs. Nincs győztes,
460 XXX | rettegés sincs. Nincs győztes, de nincs legyőzött sem.~S hogy
461 XXX | le volt már alkonyodva, de az ég csupa arany volt még;
462 XXX | félelmes tekintet elől; de hallania kellett, amit ez
463 XXX | Juliánna menteni akarta magát; de nem jött a szó a nyelvére,
464 XXX | leütötték a kézsmárki bíróét! – De Krisztinát nem tudta fölébreszteni,
465 XXXI | nyugodtan válaszolt neki; de némi keserűséggel.~– Pedig
466 XXXI | csöveibe kacsingatva.~– De hát mi volt az? – kérdé
467 XXXI | senkinek sincs szüksége; de kegyelmednek még lehet.~–
468 XXXI | nevezetes írást átadta neki.~De Krisztina duzzogott érte.~–
469 XXXI | test, egy lélek volnánk.~– De én csak egyiteket akarlak
470 XXXI | semmi szüksége nem volt; de annál több lesz Bécsben,
471 XXXI | a puskát meg a zászlót; de hogy ezt valami rendes szerződés
472 XXXI | staféta a megkegyelmezéssel.~– De azt a tábornok úr nem fogja
473 XXXI | telegrafkelephez hasonlatos lovagban, de azért mégis türtőztesse
474 XXXI | én szabadítottam meg?~– De éppen senkivel se tudassa
475 XXXI | arról legyen bizonyos, de ha kegyelmed apródonként
476 XXXI | csak kibékültek a magyarok, de nem a magyarokkal, a bécsi
477 XXXI | Ugyan két ellenkező pályán, de hasonló sikerrel futának.~
478 XXXI | Nem éppen emberi lények, de azokhoz legközelebb állók,
479 XXXI | chansonokat hangoztatja, de majd később odamegy a szép
480 XXXI | megküldetett Bécsből.~– De Pálffy jóhiszeműleg kötötte
481 XXXI | preatensióival.~– Bocsánatot kérek, de nem akarok odáig várni,
482 XXXI | amivel kénytelen volt, de a kényszerítés én valék!~
483 XXXI | egy szavam kegyelmedhez. De mármost kérem, foglaljon
484 XXXI | kegyelmednek vagy sem?~– Igen, de amaz ezer arany…~Nem állhatott
485 XXXI | hogy ez neki sikerült is, de a siker mellett az összeg
486 XXXI | rémarca Fabricziuséhoz hajaz. De erőt tudott venni magán,
487 XXXI | azt a mozdulatot tették, de felnyíltak kerekre, s ilyenkor
488 XXXI | az utolsó ágyúkkal.~No, de azok is elnémultak már;
489 XXXI | szíve is beszélt valamit.~De mégsem tehette, hogy felmenjen
490 XXXI | elkárhozott szerelmes asszonynak; de ne felejtse el a szerelmét;
491 XXXI | felejtse el a szerelmét; de ne gyógyuljon ki a szíve
492 XXXI | az aludni nem akarónak.~De ha egyszer meglesz az „aranyos
493 XXXI | meglepetéssel elfoglalta a várat, de még azzal Kassát le nem
494 XXXI | vízárkok sánckarózataikkal! De még az-a patak is, mely
495 XXXI | van: keleti és nyugati. De egyszerre soha sincs nyitva
496 XXXI | oroszlánrész ebben a munkában; de inkább igen nagy tisztelője
497 XXXI | hogy nem lehetek kísérője. De nekem itt kell rostokolnom
498 XXXI | hogy el ne lopják a várost, de majd rendelek kegyelmed
499 XXXI | zárt négyszögű márvány.~De sok vér csorgott le hajdanában
500 XXXI | lekalapácsolták valamikor; de a kőoroszlán ott tartá körmei
1-500 | 501-617 |