Fezejet

 1 III  |         te fiam, csak hagyd úgy, téged senki sem bírságol meg érte.
 2 XIII |         el, de nem úgy ám, ahogy téged, meleg csókjaimmal.~S azzal
 3 XIII |         vette észre senki. Mikor téged elfogtak a cudarok, azért,
 4 XV   |       úgy illik.~– Úgy? Hát még „Téged Isten dicsérünk” is legyen,
 5 XVI  |          pokoli machina, s azzal téged egy csomó veszett ember
 6 XVI  |          hogy én ne rántsalak be téged!~– A törvényszék elé hívnak
 7 XXII |   elszörnyedéstől.~– De ki tanít téged ily vakmerő beszédre?~–
 8 XXII |        is azért jöttem ide, hogy téged ingereljelek. Ez cudarság
 9 XXII |        siet Krasznahorkára, hogy téged öleljen, hanem hogy ide
10 XXIII|       róla: azok a bűnösök, akik téged erre megtanítottak.~– Azok
11 XXIII|   bántottak volna meg úgy, ahogy téged, halálos bosszúra gyulladna
12 XXIV |     haragszom érte.~– Óh, dehogy téged szidtak. A kassai kapitányt
13 XXXI | egyiteket akarlak szeretni. Vagy téged, vagy a másikat. Válassz!~–
14 XXXII|        engem?~– Senki sem szeret téged.~– Miért nem?~– Mert te
15 XXXII|     nekem, hogy én nem szeretlek téged? Egyetlenem! Azért, hogy
16 XXXIV|          az enyémen; s aki ezért téged jobban keresett halálra,
17 XXXV |   asszony! Lőcsei fehér asszony! Téged azért küldtek ide, hogy
18 XXXVI|      vele, amit akarsz. Nem kell téged arra tanítani. Az anyád
19 XLI  |        Mi dolgod itt?~– Az, hogy téged megöljelek!~– Hát tedd sietve.~–