Fezejet

 1 I      |     lelke volt-e ez asszonynak?~Minő indulatok, minő szenvedélyek
 2 I      |     asszonynak?~Minő indulatok, minő szenvedélyek vezethették
 3 VI     |      Emlékeznek rá kegyelmetek, minő viszontagságok akadályozták
 4 VI     |        vívott falai alól. Ekkor minő praktikához folyamodott
 5 IX     |     mondta-e el már eddig, hogy minő kiküldetés van rábízva?
 6 XII    |        Ah, átkozott vad-angyal! Minő csélcsapság!~Az ő arcképe
 7 XIII   |  parancsoló hang szólalt meg.~– Minő verekedés ez? A piac közepén?
 8 XVI    |       azután ha megtudják, hogy minő hőstetteket követett ő el,
 9 XVI    |        jelentik neki.~– Hogy én minő hitben vagyok, az az én
10 XVI    |      kín volt, azt tudnom, hogy minő veszedelem fenyegeti az
11 XXI    |        egy-két régi bútordarab, minő fényűzés volt egykor itten.~
12 XXII   |         apjukban meggyűlölni.~– Minő névtelen bűnről beszélsz
13 XXIV   |          Mi fog történni akkor? Minő lesz a találkozás a bátya
14 XXV    |         Ámbár én nem is sejtem, minő sürgetős ügyeid vannak Lőcsén,
15 XXVII  |        kegyelmed, hogy a király minő betegségben szenved?~– Tudom.
16 XXX    |      értesülve volt, hogy ennek minő fordulatot kell okozni a
17 XXXIII | bosszantani jön; megtudva, hogy minő igézet alatt tartják ilyenkor
18 XXXVIII|       ott a ketterhäuschenben! (Minő éj volt az!) A megszabadítás
19 XL     |        annak örült jobban, hogy minő sikere lesz majd az ő pozsonyi