Fezejet

 1 I     |   Megmagyarázhatatlan mozdulat a halál után. A felemelt kar keze
 2 XIII  |          a halált keresi, vagy a halál elől fut, amikor rémülettől
 3 XVIII |         ha nagyon akarja; csak a halál vette ezt tréfára. Hiszen
 4 XVIII |        erre a szóra úgy kiment a halál a szeméből Fabricziusnak,
 5 XXIV  |    márványfehér arcra, melynek a halál felséges nyugalma királyi
 6 XXVII |          aki megmenekült ebből a halál keselyűivel folytatott tusából,
 7 XXVII |          pedig úgy tudom, hogy a halál előtti órákban teljes eszméletét
 8 XXVII |       közbenjáró, csak egyedül a halál angyala. Az azután, nem
 9 XXVII |       ilyen csatába. Te félsz. A halál harapós kutyái azt, aki
10 XXVIII|       Juliánna minden idegeit. A halál jelent meg előtte.~Az az
11 XXXI  |         a nap hőse ott áll már a halál trónusán, erőt vett rajta
12 XXXI  |        Nagyon szépen levágta!”~A halál szolgája üstökénél fogva
13 XXXI  |     iratrongy libegő pilléit – a halál boszorkánypilléit.~      ~
14 XXXIV | Kétségbeeshettek. Előttük a csúf halál, ami ellen semmi ész, semmi
15 XXXIV |        Nem oda, nem oda, hanem a halál országába!” – De csak azt
16 XXXV  |          alszik.~Nem tudja, mi a halál?~Enyészet?~Annak nincs fölötte
17 XXXIX |        feleségecském?~Juliánna a halál félelmei között rebegé (
18 XLII  |       ezt a kis időt még. Hisz a halál előtti órák rettenetes hosszúk!~
19 XLII  |    tűzszekere.~Elvesztette már a halál minden félelmetességét.