Fezejet

 1 XVI   |  összekuporodik, egy harmadrésze az emberi termetnek, s ha meg a kezeit
 2 XVII  |         egyik végére egy közönséges emberi alak ránehezedett, a hypomoclion
 3 XXII  |           Mindazok a kisszerűségek, emberi fogyatkozások, amik a nagy
 4 XXII  |          egy semleges lélek; akinek emberi gyöngeségei nincsenek. Egy
 5 XXIV  |       tartva zúg; a dió hasonlít az emberi koponyához, azért az abból
 6 XXIV  |        minden szó, amit át nem ölel emberi gondolat.~És ő megígérte,
 7 XXIV  |      mozdulatra bírja a földdé vált emberi alakot?~Ott van! Meg lehet
 8 XXIV  |             kebléhez.~Csakhogy arra emberi erő nem képes. A halottak
 9 XXV   |       kesztyű, holnap a másikén. Az emberi észjárás ki van forgatva
10 XXXI  |           Ez az istennők hatalma az emberi szívek fölött. Büszkeség
11 XXXI  |          volt a szobában. Nem éppen emberi lények, de azokhoz legközelebb
12 XXXII |          Ilyenkor nem lehetett vele emberi dolgokról beszélni. Egy
13 XXXII | megkapaszkodva a sziklahasadékokba.~Emberi tudomány nem alakíthatta
14 XXXIII|            tombol a fejem fölött. – Emberi szó nem fejezheti ki azt
15 XXXIV |        tükörpadlaton egész mulatozó emberi társaság számára van elég
16 XXXIV |         pokol”-nak címeznek), addig emberi hang nem szólalt meg ide
17 XXXV  |        természet talányul ad fel az emberi észnek.~Hogy változik meg
18 XXXV  |        észnek.~Hogy változik meg az emberi lélek a múltja hangulatával
19 XLII  |        voltak szerkesztve.~Nem volt emberi bölcsesség, amely ki bírja