bold = Main text
    Fezejet                                          grey = Comment text

501 XXXI   |                a medvebőrsüvegét látni, de majd nemsokára látható lesz
502 XXXI   |              egy hajós a vízbe fulladt. De azért mégis zsibbadás szállta
503 XXXI   |                halljon többet semmit! – De a kíváncsiság erősebb volt
504 XXXI   |           Czelder Orbánt lenyakaztatni, de mégis jobban tette, hogy
505 XXXI   |          paszománt pacifikálva van már, de még a darócszűr nincs megfordítva!
506 XXXI   |              leszállt már a kengyelből; de még a bocskor talpon van!
507 XXXII  |           visszafoglalták a császáriak, de Zsigmond úr szépen kimenekült
508 XXXII  |              elvesztették az ütközetet; de ez nála veszedelemszámba
509 XXXII  |                a jég a két főúr között.~De még jobban bebizonyítá Ghéczy
510 XXXII  |              vezér szállt alá poklokra.~De hogy mennyire erős szíve
511 XXXII  |                 Zsigmondnak a fejszéje. De annyi bizonyos, hogy a Garamszegi
512 XXXII  |               volt, könnyű volt emelni, de most egy összeomló világ
513 XXXII  |              odább következnek a tótok, de nem az „indios fideles”-
514 XXXII  |               ezredese volt Rákóczinak, de korán megtért a király hűségére,
515 XXXII  | ruhaszaggatással jár biz oda felmászni; de azért megtette, felkapaszkodott
516 XXXII  |                 is lehet, azt sejtette, de nem gondolt vele.~Csak azt
517 XXXII  |          valóságos kis remekmű volt az; de milyen szomorú ötlet! A
518 XXXII  |         nyilatkozik ebben a gyermekben. De miért éppen kriptát?~– Mit
519 XXXII  |          halovány arcát; az csak tűrte, de nem adta vissza sem a csókot,
520 XXXII  |                 maskarába megyünk! Jaj, de rossz dolog volt! Ha te
521 XXXII  |              sokáig feküdtem az ágyban. De sokat kiabáltam utánad éjszaka,
522 XXXII  |          rémítettek! Iszonyúkat láttam! De te csak nem jöttél! Aztán
523 XXXII  |              félek a haláltól, anyókám, de te félhetsz tőle. Előre
524 XXXIII |               eszébe jut az ebéd ideje, de sokszor elfelejti, s napokig
525 XXXIII |          ütögeti valami közeledő moraj, de még nem bírja kivenni, hogy
526 XXXIII |            aztán jött egy másik dörgés; de ez már nem hintógördülés
527 XXXIII |             ismételték a szitokneveket, de már vékony, félelemtől reszketős
528 XXXIII |               csak a lapjával ütött rá. De az ütésnek emléke, a vakító
529 XXXIII |              nem, másokkal öletsz meg.) De arra az egyre vissza fog
530 XXXIII |                  engem kárhoztatnak el; de amiből mindaz ered vala,
531 XXXIII |            minden patetikus előadásnál.~De hisz őneki a gyermeke álmára
532 XXXIII |              tetted?~– Én nagy bűnöm.~– De nem kapod ám őt vissza soha.~–
533 XXXIII |                útjain. – Ők várnak rám. De én nem tudok megmozdulni.
534 XXXIV  |           ezerig is el lehet számlálni. De hát ami a jégpadlón alul
535 XXXIV  |    odaeresztették le a sörös hordóikat, de leszállni bele csak e század
536 XXXIV  |              barlangban fiatal korában; de egészen más nyíláson jutott
537 XXXIV  |                 a „Hanneshöhe” oldalán. De nem tudott a helyre rávezetni
538 XXXIV  |          háromszáz aranyat képviselt.~– De mégis legtöbbet ér az én
539 XXXIV  |                    mert ha kevesebb is, de minden városban van rá feltéve
540 XXXIV  |                a farkát a fején viseli, de az Úristentől szertelenül
541 XXXIV  |                 volt hozzá kénfonal is. De nem lehetett kicsiholni.
542 XXXIV  |                 akit hamarább megölnek.~De nem tette. Odanyújtá a legközelebb
543 XXXIV  |              öklébe szorított hurkot.~– De biz azt a bolondot nem teszed! –
544 XXXIV  |                    Eddig csak vádolták, de nem védte senki! Igazság
545 XXXIV  |              mondja ki rám az ítéletet.~De bizony a jó Pelargus nem
546 XXXIV  |               dolga. El is fogja hozni. De elveszem a fejedről fenyegető
547 XXXIV  |                 nem sok szó lesz benne, de elég: „Leányod betölté küldetését.”~
548 XXXIV  |               van egyenlítve a rovás. – De hát a férj számadása ki
549 XXXIV  |            fejeinket egy kosárba dobja. De az én ajkam a tiedet megcsókolni
550 XXXIV  |               őt fognia a két karjával, de csak mégsem szorította őt
551 XXXIV  |             énvelem, viharok útjain!” – De csak nem tette azt a férj. –
552 XXXIV  |             hanem a halál országába!” – De csak azt sem tette.~Nemsokára
553 XXXV   |           rangfokkal, ha jelenti magát, de feléjük sem ment.~Otthon,
554 XXXV   |                kivonatok.~„Domicella N. de N. contra Stephanum baronem
555 XXXV   |              Stephanum baronem Andrássy de Csíkszentkirály et Krasznahorka:
556 XXXV(1)|                                      N. de N. hölgyecske, Andrássy
557 XXXV   |              collonellus kurucensis, X. de Y. adversus baronem, generalem
558 XXXV   |                rosszabb a remeteségnél.~De még annál elszörnyesztőbb
559 XXXV   |               főúr tudós könyvet írjon, de hogy még kalkuláljon is,
560 XXXV   |              akit az ájtatosság odahoz, de őt ott sem láthatja meg.~
561 XXXV   |       bejelentesse magát, hogy itt van.~De mégis kitalált?.~Andrássynak
562 XXXV   |              elvesztett „pantheonának”.~De nem lehet felnyitni, hogy
563 XXXV   |       könykapocs kulcsát.~– Már kértem, de nem adja. Azt mondja, fél,
564 XXXV   |           valaki számára játszani akar, de ezt a reszketést nem lehet
565 XXXV   |               halottam nem lett hamuvá, de én már azzá lettem. Dicsőségem,
566 XXXV   |             Igen köszönöm a marasztást, de ebédre a váraljai plébánosnál
567 XXXV   |                   rebegé meghatottan –, de lássa kegyelmed, ha én ezt
568 XXXV   |              Royale, Artamene, Victoire de Mastric, Feu de Ligny, Celimene,
569 XXXV   |                Victoire de Mastric, Feu de Ligny, Celimene, Grand Turque.
570 XXXV   |            pokolrémei ellen invocáljon.~De ennek mégis kellett valami
571 XXXV   |             Hisz a főispán én vagyok.~– De miután kegyelmed Rákóczi
572 XXXV   |     üvegkoporsóban alvó halottját is.~– De Szentháromság úgy segéljen!
573 XXXV   |           Juliánna, és menni készült.~– De sőt nagy hálával tartozom
574 XXXV(3)|                                      X. de Y. kuruc ezredes úr. Andrássy
575 XXXVI  |              arcáról az a lángvörösség, de a helyébe állott haloványságnak
576 XXXVI  |               Most megint egy hős lett, de kinek a hőse? Egy túlvilági
577 XXXVI  |             hallgatózik, hallhatja jól. De ezt a dévaj lármát nem a
578 XXXVI  |                szalasztott ki a száján, de hirtelen feltalálja magát,
579 XXXVI  |           mondja neki: „Adj egy pofont, de csattanóst!” – Azt meg is
580 XXXVI  |               nekem ide Krasznahorkára: de lafféta nélkül, és jól beburkolva,
581 XXXVI  |                 Vivát a dicső asszony!”~De Juliánna nem ügyelt arra,
582 XXXVI  |               legtitkosabb gondolatját, de hogy az arc csak mégsem
583 XXXVII |           következő jelenet lett volna, de ilyen vastag végén kezdeni
584 XXXVII |                 hűtlen nejét megölheti. De nem azért. Nem is azért
585 XXXVII |                 elárulja a labancnak.~– De nem fogja elárulni! – kiálta
586 XXXVII |                  amit az ő keze főzött. De hogy elárulja, hóhér pallosának
587 XXXVIII|              bandukol ostorpattogtatva. De nem keres négylevelű lóherét,
588 XXXVIII|              Szép virág, szebb jelvény: de halálos méreg. „Farkasölő
589 XXXVIII|        nagyságos asszony nem lehetek.~– De te tréfálsz?~– Hogy tréfálnék?
590 XXXVIII|             napoként három óra hosszat.~De erre már általános volt
591 XXXVIII|               aki kerékkötni van itt.~– De biz almáimat nem bízom ebfogra –
592 XXXVIII|             Löffelholtzné közbeszólt:~– De már visszaadták. Csak te
593 XXXVIII|              majd elmondjuk a többit.~– De így csak nem mehetek Lőcsére,
594 XXXVIII|               gyorsabb haladásra bírja, de minden siker nélkül, vesztében
595 XXXVIII|               az almás szekér a hintót, de még el is hagyta, úgy kellett
596 XXXVIII|              felől. – Komplikált baj! – De az orvosi tudomány meg tud
597 XXXIX  |               még Lengyelországban van; de már írt a feleségének, hogy
598 XXXIX  |            bírják, világtalan világgá – de nem tette azt. Valami halálmegvető
599 XXXIX  |               hogy velem fogsz maradni, de azt gondolom magamban (ne
600 XL     |              meg Illésházyval beszélni, de Korponay húzódozott tőle,
601 XL     |                    Úgy? Tudom, tudom. – De azért már kegyelmed kapott
602 XLI    |                 azoknak a halála miatt?~De hát az Andrássyakat!?~Valami
603 XLI    |                fülébe.~„Hát éppen őtet? De miért? Mi ő neked?~Egy mulatótárs,
604 XLI    |             szállt lassan alá a földre.~De a többi levél is mind tele
605 XLI    |              fölért a kísértetlátással, de azok között egy sem, amelyiktől
606 XLII   |           leveleket azokhoz az urakhoz. De ő e leveleket sohasem adta
607 XLII   |                 úri família törzsökévé; de te inkább tartoztál hűséggel
608 XLII   |                  Azt nem mondhatom meg. De bizonyos, hogy makacsságod
609 XLII   |               ki van elégítve a sorsod. De mi lesz a gyermekedből?
610 XLII   |               minden bizonyítványaival. De te azokat elégetted! Milliókat
611 XLII   |           felnyílt a siralomház ajtaja: de a porkoláb helyett a fürmender
612 XLII   |                lehetett látni a piacra; de az ijesztő látvány mégsem
613 XLII   |              Milyen szép selyemzuhatag!~De kár lesz ezt a hóhér ollójának
614 XLII   |             róla, mint a többiről mind; de a hely már fel van írva: „
615 XLII   |                  Szegény kis árvácskám; de nagyon siettél! Énnekem
616 XLII   |                 nagyon siettél! Énnekem de nagy fájdalmat okoztál!” –
617 XLII   |                 Elővette az imakönyvet; de nem tudott belőle mást imádkozni,