Fezejet

 1 IV    |        helyére, „Hát hisz én nem bánom, ha egy egész tulkot vágnak
 2 IV    |    követünk el ilyen időben! Nem bánom, ha lepisszegnek is, illik?
 3 IV    |        hiszen nem szentírás. Nem bánom, ha egynémely dolgot egészen
 4 XV    |   akasszanak fel a polgárok, nem bánom, három más embert az árulásért;
 5 XVIII |       ezredes Andrássynak.~– Nem bánom.~S azzal mind a ketten kiálltak
 6 XXII  |   háromnak a sérelmét kevesebbet bánom, mint a tiedet. Azért, mert
 7 XXIII |        veszik, mert tehetik. Nem bánom, ha egy kastéllyal fizet
 8 XXIII |        meg minden örömnapért. De bánom és megtorlom, ha egy édes
 9 XXIII |     bírom.~– Hát teljesítsd, nem bánom, süttess, főzess a számukra,
10 XXIII |         Magad szolgáltál rá. Mit bánom én azt, ha te mindennap
11 XXV   |           frère et cochon.~– Nem bánom. Hát én leszek a „frère” –
12 XXVII |          angyala. Az azután, nem bánom, hadd jöjjön értem, ha egyszer
13 XXVIII| megtágult az egzergaziája…~– Nem bánom én, akármi történt a hintóval,
14 XXIX  |          be nekem egy lovat; nem bánom, ha táltos lesz is.~– Az
15 XXIX  |         a kuríré odabenn.~– Hát, bánom is én akárkié! Nekem szükségem
16 XXX   |      boszorkányok pincéje van.~– Bánom is én, akárhonnan hozta!
17 XXXIV | elrágalmazni! Becsület ez? – Nem bánom, mondjatok bolondnak: én
18 XXXVI |        így tegyenek velük. – Nem bánom én: nevetek rajta. Hanem
19 XXXIX |         idő, szorgalmazza.~– Nem bánom – szólt Korponay, s még