Fezejet

 1 VI   |          vitetni Bécsbe. Ennek az áruló Absolonnak a leányát vette
 2 IX   |           akkor az elfogott leány áruló volt: akkor a feje lesz
 3 IX   |       fejét levágták, azért, mert áruló lett. Látta térden állva
 4 IX   |         amit azoknak mondott: „Az áruló számára Istennél sincs kegyelem!”~
 5 XII  |        csapongott a szatírája; az áruló vezér az egyik kezében hozta
 6 XIII |          tudnak semmit. Aztán, ha áruló akart volna lenni, nem hordatta
 7 XIII |        Ott van! Megkerítettük! Az áruló! – kiabált Wencezlauz, de
 8 XVIII|                   XVIII. FEJEZET ~Áruló és szabadító – Egy élő,
 9 XIX  | fiacskáimmal. A diákok közt nincs áruló!~Lőporos zsákokat is hozott
10 XIX  |        kőzött! Kerítőné! Rima! És áruló!~Korponay vad dühvel rántotta
11 XIX  |          üldöz! Kerítő, kéjhölgy, áruló a neved, átkozott vagy az
12 XXII |     talpát! Ti minden úr szolgái! Áruló uratoknál van a szégyenkenyér:
13 XXII |          a vérrel, azt mondjátok, áruló volt, aki békét kötött! –
14 XXIII|    szívében a hitvesi szeretet az áruló és annak a kedvese iránt.~–
15 XXIII|        amíg a magyar nemzet saját áruló korcsivadékának hullából
16 XXIII|        döghalom tetején az utolsó áruló apát a saját fia nem nyakazza
17 XXIV |        fel egyszerre: „Ott jön az áruló! Aki eladta hazáját! A nemzet
18 XXXIV|       István prédikátor-kapitányt áruló átszökése után azon forrójában
19 XXXVI|         veszi észre, hogy micsoda áruló szót szalasztott ki a száján,