Fezejet

 1 III   |      kérlelhetetlen ítélő bíró, amire a többi szenátor urak helyeslően
 2 V     |       soha nem kerülő átalagot; amire a háromszögből kisugárzó
 3 XV    |     haza sarut, mundért varrni, amire nagy szüksége van a katonáknak.
 4 XV    |       szónoka. Deákul perorált, amire Andrássy is hasonló idiómában
 5 XV    |   szükség a mi epitaphiumunkon.~Amire olyan általános nevetés
 6 XVI   |        tegye kend kötelességét. Amire a mester és legényei mozgásba
 7 XVI   |         hogy hát mit tud erről; amire a lovag ismét hol a szemöldeit,
 8 XVII  |      soha?~Ez a kérdés volt az, amire nem tudta senki a feleletet,
 9 XVIII |        ajtóban álló katonáknak, amire azok mind egyszerre archoz
10 XXV   |       teljes megőrzése mellett, amire most sokkal több szüksége
11 XXV   |         a „Hammer und Glockét?” Amire azt felelte neki Andrássy,
12 XXVIII|     képezi.~Jó sötét este lett, amire Alauda uram a raportot elkészítette
13 XXX   |        hoztam. Egy drága írást, amire nagy szükségem van Szathmáron.~–
14 XXXI  | kénytelen volt elnevetni magát. Amire aztán Krisztina megdöbbenő
15 XXXI  |    nyert vele? Egy kártyavárat, amire ráfújtak, s összedűlt.~Hát
16 XXXII |         vetett az akasztófának, amire aztán helyette a jámbor
17 XXXIV |     neki azt a darab pergament, amire az imént társai nevét felfirkálta,
18 XXXIV |      Adunk és veszünk. Vesszük, amire szükségünk van, s adjuk
19 XXXVII|  fecsérled te a mi aranyainkat, amire olyan nagy szükségünk van,