Fezejet

 1 X    |         hátravonult Pelargussal a szoba mélyébe.~– Látod, Pelargus,
 2 X    |         Ott most üres volt minden szoba.~
 3 XII  |      segítsünk azonnal.~A lovag a szoba hátfalát képező, barokk
 4 XIII |          Tél az idő, s fűtetlen a szoba. Aztán nagy tudománnyal
 5 XVIII|      Gyász sír! Sötét kripták!”~A szoba ablaka nyitva volt hagyva,
 6 XIX  |         Blumevitz erre fölnyitá a szoba ajtaját, s a kornétásához
 7 XIX  |          a képéhez, ami ott áll a szoba mélyén, aranyozott bronz
 8 XXIII|       lehet már veled beszélni. A szoba a tied, hanem a szobának
 9 XXIV |     főkapu fölött volt. Ugyanaz a szoba, amelyben Gyöngyösi rágta
10 XXIV |    toronytetői kandikálnak elő.~A szoba két fülkéjében két egyszerű
11 XXV  |         volt, aki őt ott várta. A szoba ugyanis sötét volt; csak
12 XXVI |          így. Azért van az a zöld szoba úgy berendezve, hogy abból
13 XXVI |  berendezve, hogy abból egy másik szoba nyílik, amelyiknek az ajtaján
14 XXXI | bolygótüzeket vetnek szerteszét a szoba félhomályába, amik előre-hátra
15 XXXV |         fájdalommal a nő. – A kis szoba ajtaja be volt már zárva,
16 XXXIX|      kettőjükre nézve emlékezetes szoba volt az.~Juliánna most találhatott
17 XLII |    szobába fog átvezettetni.~Az a szoba az emeleten volt.~Annak
18 XLII |        szem elé.~A cserébe kapott szoba egész ódon pompával volt