Fezejet

 1 XIII   |       ugrasz. Öltözzél gyorsan!~Krisztina a ruháit kereste.~– Hagyd
 2 XIII   |         fognak ismerni – rebegé Krisztina, kinek minden mozdulata
 3 XXVII  |      együtt, Juliánna a fiáért, Krisztina az apjáért sietett könyörögni.~
 4 XXVII  |      otthagyta a szerelmét, még Krisztina sem írt levelet a nyugtalankodó
 5 XXVII  |     halállal adott találkozóra.~Krisztina reszketve követte.~– Te
 6 XXIX   |       nádorhoz, és add át neki.~Krisztina csak elhűlt erre a megbízásra.~–
 7 XXIX   |       azon serénykedett, hogy a Krisztina vacsoráljon meg hevenyén,
 8 XXX    |        fog az a delnő.~Csakhogy Krisztina már akkor kijárta Juliánnának
 9 XXX    |      Nem, kapitány úr! – felelt Krisztina, a fátyolát hátravetve,
10 XXX    |        Pintye Gregor figuráját.~Krisztina arcán az az őszinte, tudatlan
11 XXX    |      emberek, menjünk! – kiálta Krisztina a heverő hadnak. Sem ember,
12 XXXI   |   feleségét magammal hurcoltam.~Krisztina is iparkodott a férjét megengesztelni.~–
13 XXXI   |    elnevetni magát. Amire aztán Krisztina megdöbbenő gyanakodással
14 XXXI   | irányzott a homlokom közepének.~Krisztina ijedten takará be a tenyerével
15 XXXI   |         hát mi volt az? – kérdé Krisztina, aki nem tudta, hogy tréfára
16 XXXI   | nevezetes írást átadta neki.~De Krisztina duzzogott érte.~– Látod,
17 XXXI   |          példálózék az ezredes.~Krisztina nem tudta, hogy mi nevetnivaló
18 XXXVIII|          ne bolondozz – unszolá Krisztina, a nyakába csimpeszkedve –,