1-500 | 501-525
Fezejet
1 I | kősánc vízárkaiból most már buján tenyésző gyümölcsöskertek
2 I | szabadba vezettek, nincsenek már titokban tartva.~Egy ilyen
3 I | eresztékeiből; az utóbbi már össze van repedezve és megkopva;
4 I | fehér asszonyt”; de itt már az akkori magyar divatú
5 I | ami egykor hevített, most már hamu. Óriások, akik melleiket
6 I | halotti köntösét viseli már? A kő porrá, a vas rozsdává
7 I | feküdtek, mind porrá lettek már, s ő még mindig virraszt
8 I | mindig ez örökalvó, nem tudja már senki. Mire vár még? Mért
9 III | legyen úr!~Ahol van ni! Már fogott is egy áldozatot
10 III | akarják neki elhinni, hogy már nem fiatal ember, a másodikért
11 III | jelenteni, hogy a kántor már elkezdte a hívekkel együtt
12 III | Másnap grófnénak szólítottam; már erre nyájasan mosolygott,
13 III | tanultam az asztronómiát, már akkor Kopernikus megszületett; –
14 III | meglehet, hogy azóta már meghalt… Te stomfáksz! –
15 III | atyja másodszor is jött már az urakat szorgalmazni,
16 III | úrfi rögtönösen.~– No, ezt már csakugyan nem tanulhattad
17 III | uraim, szenátor urak, most már vonuljunk be, hallom, hogy
18 IV | egyik oldalán vályúsan van már kikopva. E nagy vasajtó
19 IV | jóváhagyhatjuk.~Most taszigálták már De Hortist a szomszédjai,
20 IV | 1645 forint 33 krcár.”~De már erre egy olyan általános
21 IV | articsókának tövise is van!~– De már ennek állok elébe – dörmögé
22 IV | ujjait. – Érdemes tanács! Ez már égrekiáltó istentelenség!~–
23 IV | Hortishoz fordulva. – Most már csak hagyja rám, öcsémuram;
24 IV | hogy azoknak a hallatára a már lecsillapított szenátorok
25 IV | a négy mécs kimondatott, már akkor csak alig hallhatólag
26 IV | nem a szénát. Én is láttam már egyszer sáfrányt a levesben;
27 V | az megtöltve mind.~Látott már valaki huszonnégy akós hordót
28 V | négyakós áll egyedül. Erre már galamb van faragva. Ez a
29 V | kisugárzó szem van kifaragva. Ez már a „divina providentia”,
30 V | született mennyei nedv. Ebből már kóstolni sem szabad, ebben
31 V | fizető De Hortis uramat. Most már ő sem haragszik érte. A
32 V | stációt tettek a többiek már, s utolérhesse őket.~De
33 V | ugyan nem váratott magára, már a második vonásnál nagy
34 VI | Alauda uram. De Wencezlauz már akkor nem volt ott; ő, amint
35 VI | zajgának a tanácsbeliek. S most már mindegyik jól emlékezett
36 VI | hajlongások között:~– Volt már kegyelmed odahaza, a házánál,
37 VIII | alá, utat vesztett; itt már nem volt friss hó, amiben
38 VIII | De nem repült el; mert már kukorítanak a kakasok. Itt
39 VIII | városházára.~Nem messze volt már odáig. A leány és az őrjárat
40 VIII | mikor legjobban dicsérték.~– Már most lóduljanak kegyelmetek
41 VIII | halkan és nyájasan:~– Volt már odahaza a házánál, tekintetes
42 VIII | Fabriczius hangján nem érzett már semmi gyöngeség. – Kegyelmed
43 VIII | a szemei. Erre várt ő.~– Már megbocsásson, elsőbíró uram;
44 IX | negyedóra múlva e történtek után már ott volt a városházánál,
45 IX | bíró uram.~– Íme tehát már most tudja nagyméltóságod,
46 IX | ócska szokásai kimentek már a divatból. – Itt vannak
47 IX | feleségének? – Nem mondta-e el már eddig, hogy minő kiküldetés
48 IX | kötelességét. Kegyelmed látott már sokaktól és nagyoktól megsiratott
49 X | lökje azt a tepsit, ami már tele van pogácsával. Ha
50 X | hogy nem soká leszek én már kuruc lovashadnagy.~A nő
51 X | főstrázsamesterségről?~– Az már megvan. Itt van a generális
52 X | nemet. De hát arról – tudod már, hogy miket álmodoztunk.~
53 X | hajlamokkal; csupa szív.~Már tizenhat éves korában követte
54 X | kicsike eleget petyegett: „Hát már, édes, én ezután leány leszek?”~–
55 X | de én az vagyok.~Pelargus már el is készítette neki a
56 X | nagyatyjához.~– Lásd! Én már többet is tudok. Nekem arról
57 X | idebenn levő kurucok fejei már tudják jól, hogy ők nem
58 X | Nini, a Zsuzsi itthon van már!~– Jól van, kis fiacskám! –
59 XI | bizonyítja, hogy ez a fiatalság már a második stádiumát éli.~
60 XI | mert XIV. Lajos udvaránál már nem lehetett a kalandos
61 XI | mégis sikerül. Így is jó.~Már akkor, midőn Belleville
62 XI | nélkül nem.~– Az approchok már a bástyák alatt vannak.~–
63 XI | Nagyon sokáig beszéltünk már.~– A viszontlátásig:~– A
64 XI | sötét lett az idő; a piacon már nem volt semmi néznivaló.~
65 XI | meggyújtják a gyertyát, már akkor éjszaka van.~Éjjel
66 XI | doktor belépett az ajtón, már akkor a nő kínoktól vonaglott
67 XI | elmaradt, sírás lett a vége.~Az már nem olyan nagy baj. A könnyhullatás
68 XI | következik a fejfájás.~Ez már nem is baj. A fejfájás azt
69 XI | életeszencia.~A fejfájós beteg már tud panaszkodni. Sokat panaszkodik,
70 XI | panaszkodik, de az orvos füle már ahhoz hozzá van szokva.
71 XI | panaszkodik.~Mind ismeri azt már a doktor. A két oldalzsebe
72 XI | úgy maradt ott.~– Üm! Ez már nagy baj! – monda a doktor,
73 XI | kopogását. De ő is hallhatta már az ajtón keresztül betege
74 XI | visszakerült a beteghez, már az akkor hanyatt szegzett
75 XI | látta, hogy csak négy van már benne.~A beteg bizonyosan
76 XII | nevet a kegyes csaláson. Hát már az nem rontja meg a szent
77 XII | családi hagyomány volt; már a székely nagyapái ott Csíkszentkirályon
78 XII | szépen megülne a helyén, már régen készen volna. Egyszer
79 XII | István nem hallott.~Ezt már nem Bercsényi csináltatta:
80 XII | előtt a többi kuruc vezérek már mind megfutottak, két napig
81 XII | megsarkantyúzott horologium; de ez már nem különbség; az ember
82 XII | Pedig bizony őkegyelmessége már a győrvári diadalon is túl
83 XII | vele a nyolcadik pohár?~Már azt nem éneklik fennhangon,
84 XII | Kocsmagenerális~Nem látja már a szép asszonyt,~Ha előtte
85 XII | végigborzadt ennél a szónál.~– Már megint kezded a gonosz játékodat? –
86 XII | lecsukódik, s mikor felnyitom, már nem vagy itten, azt hiszem,
87 XII | Most is nagyon közel volt már a lovag, hogy a szemei lecsukódjanak.~–
88 XII | hitetlenség nagyon lábra kapott már sok kuruc főúrnál. A fejedelem
89 XII | áhítat nyilvánításával, most már szabad az út a paradicsomba.~
90 XII | rajta. A piacon senki sincs már: üres a tér. Aki csak férfi,
91 XIII | minden arcmozdulatát értette már e leánynak.~– Várj, leánykám!
92 XIII | majd felköltlek.~Bizony már elkezdtek apró hógalacsinokat
93 XIII | Sokszor a hátukhoz verte ő már azoknak az alabárdjukat
94 XIII | fogd jól azt a kardot!~De már mikor azt a tanácsot adta
95 XIII | Mi bajuk velem?~De most már egyszerre tízen is ordították:~–
96 XIII | mégis tétovázott.~– Hallod! Már benn vannak az udvaron!
97 XIII | ottan várni…~A leány most már gyöngén mosolygott, s könnyedén
98 XIII | az én barátnémnak. Tudod már, kinek? Erről megtudja,
99 XIII | Csókolj meg, aztán siess! Már hallom a doktor ajtaját
100 XIII | az ágyába.~Rendben volt már minden. Jöhettek az inkvizítorok.~
101 XIII | ég? – kérdezé a doktor.~– Már el is van oltva. Hanem kegyelmed,
102 XIII | vizet töltött a nyakába.~Az már használt. Léni asszony fölugrott,
103 XIII | Kegyelmed studiosus, látott már olyat.~– Hah, csavarni is
104 XIV | Emléket is kaptak tőle már elegen, amivel hazamehetnek.
105 XIV | kis kapitány. (Többet tud már az ABC-ből a három első
106 XIV | legsűrűbb tömeg közé; amikor már éppen kötözni kezdik hátra
107 XIV | te ugyan jókor jöttél. Én már félóra óta védem a kapudat.
108 XIV | feleségedet azóta odafenn tán már fel is akasztották.~– A
109 XIV | öreganyámat feleségül vegye; mert már az apámtól is hiba volt
110 XV | hangosan kiáltozva, hogy most már ütni kell a németeket, rajtuk
111 XV | szüksége van a katonáknak. De már több gyíklesőt meg taglót
112 XV | Aztán ne harangozzanak már odabenn oly kétségbeesetten,
113 XV | kétségbeesetten, hiszen nincs már semmi veszedelem!~Mondták
114 XV | lovag? Ő ért ehhez!~Mikor már nagyon sürgette, hogy hol
115 XV | mehetek.~A felügyelést most már rábízhatta Bankós Balázs
116 XV | szállására.~A borbély ott várta már az előszobában, a borotváló
117 XV | büntetésre méltó mulasztás már tőle, hogy nem ide sietett
118 XV | tőle; hanem az ifjasszony már fenn volt, a haját fésülte;
119 XV | csak királyné volt, eztán már istenasszony lesz.~– Bomolj
120 XV | Itt bertáfolnak azok már régen a pitvarban.~A templomi
121 XV | hó szépen el volt seperve már a tábornok kapujától egész
122 XV | megérkezett.~A szenátorok padja már tele volt patríciusokkal;
123 XV | padja előtt. Zabeyer uram már ott ült egész ornátusában. „
124 XV | széles e Magyarországon, már negyven év óta be volt zárva,
125 XV | visszaimádkozni a bibliáját. Pedig már szüksége volt rá, mert az
126 XV | egek haragját leidézze.~Már hozta a Jeruzsálem-ostromló
127 XV | Alauda uram. Ismerem én már az ő nagy praktikáját!~A
128 XV | ítéletet hozni.~– Hát ma már ne is ebédeljen az ember? –
129 XVI | tarisznyázva a napból.~Fabriczius már a városház csarnoka alatt
130 XVI | álmából.~– Ejnye bizony már hajnal is van! – kiáltá,
131 XVI | raportra?~– Biz az galambom már egypárszor küldött ide ordináncot
132 XVI | városházára; ott törvényszék van; már együtt ülnek, s vidd magaddal
133 XVI | Hát Belleville fenn van-e már?~Juliánna szemérmes elpirulással
134 XVI | Az előtornácban azonban már ott várt az ezredporkoláb,
135 XVI | menni a városházáig; ahol már sok szájtátó volt a piacon
136 XVI | zöld asztal mellett ültek már; egyik oldalon a szenátorok
137 XVI | kötelessége (lett volna már ezelőtt tizenkét órával)
138 XVI | szólt oda Korponaynak. – Ha már most jut kegyelmed hozzá,
139 XVI | haragba.~– No, de ahhoz meg már én értek, hogy hogyan kell
140 XVI | Dunajechez.~– Jézus Mária! Már meg Dunajecig megyünk!~–
141 XVI | lehet meghiteltetni, ha már bort ittak.~– Jaj, ha itt
142 XVI | mondá a zászlótartó.~– Már most mondja ön meg, chevalier
143 XVI | ilyen jól megoldá; lássunk már most egy aritmetikai feladványt
144 XVI | neki valami történetet. Ő már kezdte sejteni, hogy mi
145 XVI | városának érdemes bírája – de már ahhoz, hogy egy főtisztet,
146 XVI | gyulladt az agyában. Most már ő is kezdett érteni valamit.
147 XVI | meg sem nevezhető. Most már olyan világos volt előtte,
148 XVI | ezeket a kulcsokat. Most már arra is rájött, hogy mire
149 XVI | állóra. Ebben a tekintetben már ott volt az a titánlázadás
150 XVI | leányzó miatt.~Szerencsére már akkor is ismeretes volt
151 XVI | a deus ex machina. Mikor már ennyire ment a dolog, egy
152 XVI | parolája nem szökött meg.~– Én már tudok olyan esetet, ahol
153 XVI | tegnapelőtt – (azt se tudom már, melyik volt az egyik nap,
154 XVI | mellől, s amikor visszajött, már fel volt kötve a kardja,
155 XVI | lesz belőle csókolódzás.” – Már biz ezt magam is úgy hittem.~–
156 XVI | egy tarisznyával adnak. Én már reggel találkoztam Blumevitzcel,
157 XVI | kegyelmes úr. „No, elmehet már kegyelmed haza – szólt;
158 XVI | Löffelholtz. Hahaha!~Hanem ezt már a szenátor urak sem tartották
159 XVI | Elmegyek. – Nem vagyok már bíró. – Nem vagyok apa. –
160 XVII | vízárok, a másik oldala már meredek hegyoldalban harántul
161 XVIII | nem hagyja. Azt sem tudja már, mikor volt ébren, mikor
162 XVIII | csendes birodalmukon keresztül már két óra óta egy szakadatlan
163 XVIII | őrséget fellármázza: de ez már mind késő. Az utcák el vannak
164 XVIII | ezer labanc jön is reá!~– Már hiszen azért nem szükség
165 XVIII | kiáltá.~Juliánna hallotta már a heves kiabálást a két
166 XVIII | mondá Juliánna. – Most már helyre van állítva az aequilibrium.
167 XVIII | Az egész város fel volt már ezalatt lármázva.~Dob pörgött,
168 XVIII | ablakba egymás mellé.~Az ég már pitymallani kezdett, a piacon
169 XIX | munka után visszafordult, már nem találta a fehér asszonyt
170 XIX | a házból kilépek. Hanem már most viszonzásul én is kérek
171 XIX | A feltételeimet ismerik már kegyelmetek; Czelder Orbán
172 XIX | Magyarország kilenctized része már meghódolt a koronás királynak,
173 XIX | Rákóczi Ferenc fejedelem maga már kiment Lengyelországba,
174 XIX | háború folytatására, azt most már csak az orosz cárban bírja.
175 XIX | magyar király tanácsosai már annyiszor megszegték a hűséget
176 XIX | nem számít többé semmit. Már tegnap az éjjeli harcnál
177 XIX | megtartani az érdemet.~Talán az már akkor számított arra, mikor
178 XIX | zsindely, léc halomban hevert már a földön. Jó tüzelőszer
179 XIX | rámában. (Áll? Csak állt, már ott hever most a Fleischerthurm
180 XIX | egész siserahad. S most már délig pihenhetünk. Szállj
181 XIX | megátkozott nő férje.~– Tiszta már! Világosan látok mindent.
182 XIX | szarvadtól nem férsz be már az ajtón, s mégsem tudod,
183 XIX | Korponay János előrerohant már, keresztül Fabriczius és
184 XIX | szép asszony készen volt már az öltözetével.~Mikor azt
185 XIX | Amit tettem, meg van írva már, csak a pecsét kell még
186 XIX | De iszen kereshette azt már!~Nem feküdt az többé azon
187 XIX | mint aki jól is lakott már vele; de újra kezdeni kész.~–
188 XIX | a zsák maga is elkezdett már égni, fel is repedt, a por
189 XIX | meg sem sercent.~– Hát ez már micsoda? – mondá Korponay
190 XX | No, fiam, kitáncoltad már magadat? – szólalt meg a
191 XX | Késő, fiam. Ott lobog már Andrássy ablakában a fehér
192 XXI | templom és imádkozás; de aki már ismerte a szólásmódját,
193 XXI | volt, a másik tizenegy, s már úgy tudták a svihrovai nótának
194 XXI | Andrássy Istvánnak, mikor már Felső-Magyarországot el
195 XXI | évtized is belevegyítette már abba a maga öngúnyoló szatirikus
196 XXI | másik a két kisfiának.~Most már csak egy ágy van benne.
197 XXI | százféle szegfűket. Most már csak egy nyíló virágot találunk
198 XXII | várúr is jelent volt; de már négy év óta nem látták őtet
199 XXII | kora hajnalban elkezdték már; éppen akkor kezdett volna
200 XXII | ágyúzást az öregágyúkból. Ha már lárma kell a parádéhoz,
201 XXII | hírhozó cigány megelőzte már. Az úrasszony számára is
202 XXII | tartott.~A misének vége volt már, következett a kálvinista
203 XXII | kálvinista isteni tisztelet. Azt már nem kellett a fiúknak végigvárni:
204 XXII | írást.~Oly régen nem kapott már tőle semmi üzenetet.~Két
205 XXII | béke nemsokára helyre fog már állni, mind a két hadviselő
206 XXII | két hadviselő fél óhajtja már azt a csendes időt, ahol
207 XXII | összefoldhatja: nem messze van már az a nap, hogy ő is visszatérhet
208 XXII | felvetve, kiáltá:~– Nincs már Isten!~Zsófia összerendülve
209 XXII | számára.~Zsófia megszokta már Miklós úrnak a rigolyáit (
210 XXII | akkor is ellensége volt már a magyar a magyarnak). Az
211 XXII | nagyapa történetét; aki már elpártolta magyar királytól:
212 XXII | mámor kirepült a fejéből már, mindenféle undornak adva
213 XXII | estig tartani. Ott ki van már kegyelmed mentve.~– Márpedig
214 XXII | gúnykacajon.~– Hm. Nem kacagok már. Én sohasem szoktam kacagni.
215 XXII | lép, s ha mond valamit, az már akkor meg is van téve.~Zsófia,
216 XXIII | akiknek a szeme megszokta már azt, nagyon is jól tudnak
217 XXIII | Miklós. – Többet tud az már eddig is az elégnél. Hisz
218 XXIII | lovász széltiben beszél már a lőcsei fehér asszonyról,
219 XXIII | ezért az arcszíne olyan fakó már, mint az irhabőr.~Zsófia
220 XXIII | napra hervad, olyan vagy már, mint az árnyék.~– Talán
221 XXIII | nem haragudni soha. Most már, hogy haragszol, éppen nem
222 XXIII | megyek innen, mert most lehet már veled beszélni. A szoba
223 XXIII | megváltoztatja az útrendjét, mikor már fele útján van, s a kerülő
224 XXIII | beburkolta. Nem volt az már fehér, de fakó a viszontagságoktól,
225 XXIII | bocsássák.~Úgysem ment volna már. Ez a rémjelenet lábáról
226 XXIII | megijesztette vele a jámbort.)~Most már tehát nem is írhatott többé
227 XXIII | rávenni, hogy imádkozzék már, s akkor is még mindig pajkosságokon
228 XXIV | között!~Azt is megtudta már a nő (a cselédek mindent
229 XXIV | Termek, tornácok tele voltak már mindenünnen összecsődült
230 XXIV | hagyta el többé. Nem volt már annyi ereje, hogy az ágyból
231 XXIV | mellé.~Zsófia nagyon odavolt már a testi-lelki gyötrelemtül,
232 XXIV | odakinn sokszor mondogatják már egymás közt: „De jól járna,
233 XXIV | hogy mi is halljuk. Tudod már, hogy apánk megjött?~A nő
234 XXIV | Hát én megmondom. Itt van már Szomolnokon, csak a hegy
235 XXIV | kassai kapitány is hazaáruló már. Feladta a várost a császárnak.
236 XXIV | kisfiacskám?~A gyermek, aki már eldugta a fejét a takaró
237 XXIV | rosszul lő, de a nagyobbik már jól fog célba lőni. Azt
238 XXIV | szól?~Nagyon reszketett már a keze a levélírónak, s
239 XXIV | a gyermektől.~– Eldugtam már – a süvegem bélésébe – súgá
240 XXIV | harangszót.~Az elkongott már, de a szokott szekérzörgés
241 XXIV | sírtak.~A nő pedig érezte már, hogy jön közelebb az ég!
242 XXIV | csókjaival, mikor ezt itten már fel nem költi senki. S ez
243 XXIV | lesietett a csapatjaihoz.~Azok már fel voltak állítva a hadnagyaik
244 XXIV | felkanyarodott a meredek domboldalra, már jól lehetett ráismerni a
245 XXIV | papramorgót.~A lépcsőhöz érve már összerogyott a gyermek,
246 XXV | ismeretsége Korponaynéval már Krasznahorkán is jól el
247 XXV | de még a fiúk is danolják már a szépasszony nótáját? Elképzelé,
248 XXV | Szathmáron nagyban folytak már a békealkudozások Pálffy
249 XXV | került más útnak.~Szabad volt már a járás mindenfelé. Kapitulált
250 XXV | istentelenségre kinyújtja! (Nem volt már lélek a szívében, mégis
251 XXV | kérdé a kuruc vezér, s már főtt a feje mindenféle rossz
252 XXV | lefoglalta a fiscus; az most már az állam tulajdona. S „l’
253 XXV | volnál.~Hiszen máskor is ment már ő abba a házba, úgy mintha
254 XXV | léhűtő cselédnéppel találta már tele Andrássy. Ott volt
255 XXV | kengyelfutóig; nem kellett már a magisztrátus engedelmével
256 XXV | számukra a berbécshúst. Azok már mind ismerték a tábornokot. (
257 XXV | számára készül. (Itt vannak már! Megkapták a tőlük elvett
258 XXV | nyelvet, amit megérteni már a bon tonhoz tartozott,
259 XXV | megjelenésben, a többi urak már ott voltak, az asszonyságaikkal
260 XXV | jelentésteljesen intett.~Ezt már megértette. Sietett ő is
261 XXV | általánosságban mindenik fél óhajtotta már a békét, hanem a részletekben
262 XXV | is visszakapják-e, amiket már elvettek tőlük, s régen
263 XXV | birtokát odaígérték Bécsben, már jött Szathmárból Pálffytól
264 XXV | mondtak erre valamit.)~Most már nem találta Andrássy olyan
265 XXV | elhagyja az országot Rákóczi, már csak igen kevés kísérő neve
266 XXV | rangosztási diplomákkal együtt, már mind ki vannak állítva,
267 XXV | keresztülmentek, jelenben már őfelsége kabinetirodájában
268 XXVI | haditervét megállapítsa. Ismerte már a terepet egészen.~Megkerülni
269 XXVI | volt a ház; ha egy meghalt, már akkor a fia is öregapó volt.
270 XXVI | volt. Ennek a kocsmának már nemessége volt. Bátran folyamodhatott
271 XXVI | vacsorát, s az utóbb érkezőt már készre várja.~Elég finom
272 XXVI | az a Belleville? Egyszer már a nyakamat is kockáztattam
273 XXVI | hálószobáé helyett!”~De már erre Andrássy volt az, aki
274 XXVI | mikor a kávénál megjelent, már csak az üres csészéket találta
275 XXVI | utazni a táborba, pedig már nincs háború, s amazt elkíséri
276 XXVI | fia Husz apónak. Lehetett már a tacskó valami ötvenhat
277 XXVI | tacskó valami ötvenhat éves. Már messziről lehúzta a süvegét,
278 XXVI | a genitivusa!~– No, azt már szeretném látni!~Husz apó
279 XXVI | erdőnek, egyedül.~Rég ideje már, hogy a vadászat nemes mulatságát
280 XXVI | inasát és a szobaleányát már messziről.~Egész bizalmassággal
281 XXVI | azonban a postaházig ért, már akkor nem volt ott a hintó.
282 XXVI | postamesterhez.~Az pedig már valóságos felső-ausztriai
283 XXVI | caetera, István generalis. Már a tizedik postastáció van
284 XXVI | s akkor vette elő, mikor már kinn volt az utcán.~Nagy
285 XXVI | irámszarvas szánján. Talán azóta már ott is van a Husz apó vendéglőjében?
286 XXVI | találni, mi történhetett vele?~Már arra a gondolatra vetemedett,
287 XXVI | annyira elkárhoztatott, már azon a napon, amelyen ő
288 XXVI | halálomon vagyok.” És a nő, aki már hetek óta halva van, még
289 XXVII | Kegyelmednek annyi része volt már a dicsőségből, hogy nem
290 XXVII | minden ember rámutat: íme, ez már a másvilágról került vissza,
291 XXVII | odatette azt a kezébe.~Most már egészen eszméleténél volt
292 XXVII | királyom!” – rebegé Juliánna.~Már akkor az nem volt többé
293 XXVIII | dermenet, a másik pillanatban már megint úr volt a lomha idegek
294 XXVIII | Kormos!”~A másik pillanatban már megszületett az agyában
295 XXVIII | talán előbb is gondolkozott már rajta, a hosszú rémséges
296 XXVIII | az összerezzenés.~– Tudja már valaki?~– Rajtam kívül még
297 XXVIII | azonnal útra indulok, a hintóm már itt áll a karinthi kapu
298 XXVIII | fiatalember.~Andernach lovagot már az első állomáson meglepte,
299 XXVIII | s sietett a városházára.~Már innen kezdve nem ért semmit
300 XXVIII | Nos! Eléggé megtanulta már kegyelmed, hogy mi van abban
301 XXVIII | parancsnokhoz; az pedig ilyenkor már a Heinrich-házban ült, és
302 XXVIII | Heinrich-házban ült, és bankot adott.~Már aztán csak kövesse meg magát
303 XXVIII | osztást!”~Éjfél is itt volt már, mire fixumfertig ott ült
304 XXVIII | Andernach lovag reszketett már a dühtől, mikor az élet-halál
305 XXVIII | pedig éjfél után két órakor már nincs ezen a világon, hanem
306 XXVIII | orosz beavatkozásnak; mikor már két óra hosszat beszélt
307 XXVIII | szerelmére is kérte, hogy hagyja már abba: elhiszi neki, hogy
308 XXVIII | Alauda uramtól; csak eressze már az útjára!~De biz azt Alauda
309 XXVIII | körülfogták, hogy de bizony, ha már ennyit késett, még egy kis
310 XXVIII | városházpincébe.~Ha pedig egyszer már odalenn van az ember, tiszta
311 XXVIII | a városháza pincéjéből, már jó világos volt.~Alauda
312 XXVIII | lovat váltani megállt.~Itt már kezdett olyasmit sejteni,
313 XXVIII | a lovait kétfelől.~Most már mégis kezdett élni a gyanúperrel,
314 XXVIII | válogatott galibák.~Annyit már kitudott, hogy Bécstől elkezdve
315 XXVIII | át kanyarodik az út, ott már kezdődik az áldott búzatermő
316 XXVIII | rossz – tavaszi időben; itt már kezdődik az előnye a könnyű
317 XXVIII | hídlás; a tokaji révben már egymás hátán van a sok szekér,
318 XXVIII | körülötte; azt tatarozzák. Most már majd csak megtudjuk, hogy
319 XXVIII | elhajtatott előre.~Most már kétségtelen volt Andernach
320 XXIX | az alakja; nem lehetett már közöttük nagyobb a különbség
321 XXIX | a háromfelé vágott égen; már a Kaszás-csillag is ragyogott,
322 XXIX | Korponayné tisztában volt már egészen magával.~Mikor a
323 XXIX | hinni a németnek. Vége van már a hatalmának. A francia
324 XXIX | De hát azt megkapják; már arról felelek. Azt a kurírt
325 XXIX | valami dologhoz.~Hát amikor már éppen a tüzet betakarni
326 XXIX | sötétben ki a pusztára. Már csak meg kell kegyelmednek
327 XXIX | végignézegette a kocsmáros albumát, már ti. azt a hosszú keresztlábú
328 XXIX | fejcsóválva: „De jó, hogy már meg vagy lőve!”~Az asszonyok
329 XXIX | nóta!~Ennél szebb idillt már a poéták sem tudnának kigondolni.
330 XXIX | fiacskám!~A Göncöl szekere már egészen felfelé fordult
331 XXIX | vizén keresztülgázoltak, már virradni kezdett. A mocsárvilág
332 XXIX | Szathmár-Németi tornyai ott meredtek már a keleti láthatáron.~Juliánna
333 XXIX | derült égre, célnál volt már.~ ~Andernach lovagot
334 XXIX | öntögette fel rá.~– Hát van-e már ló a számomra?~– Hogyne
335 XXIX | kantárt, nyerget úgy hívják már, hogy „szervusz neked!”
336 XXIX | neked!” Régen lába kelt már annak! Máskor, ha az úr
337 XXIX | lószerszámot is kapott.~Nem bánta már, akármilyen volt a paripa
338 XXIX | mint a táltos; s tudta már, hogy ott legjobb a járás,
339 XXIX | fenntartója. Andernach lovag már a város kapujában őrt álló
340 XXX | folytatni fogják, ami most már nem végződhetik másként,
341 XXX | kuruc hadsereg nem tesz már többet tizenháromezer lovasnál,
342 XXX | azért kacagnak, mert tudják már, és fel vannak rá szabadítva,
343 XXX | delnő.~Csakhogy Krisztina már akkor kijárta Juliánnának
344 XXX | rémonda lovat ötven aranyért.~Már erre a szóra csak kinézett
345 XXX | fertelmes gonosz csont! Már megint gonoszban törted
346 XXX | rettenetes nagy hiba volt ez már!~Aközben forogtak a szemei,
347 XXX | dolgot.~– No, hát mi lesz már?~– Ni, hogy keresztbe állnak
348 XXX | Ni, hogy keresztbe állnak már a szemei! – dörmögé a kocsmáros,
349 XXX | tettek helyébe.~– No, ez már boszorkányság volt! – monda
350 XXX | azt az ebszülöttét!~Most már még a süvegét is lekapta
351 XXX | lovagot megelőzve.)~Most már csakugyan szentül hitte,
352 XXX | időhaladék az ő szövetségese.~Már kora hajnalban sietett nyergeltetni
353 XXX | hogy a két meghatalmazott már megkötötte és aláírta a
354 XXX | aláírta a békét, s most már csak a befejezési parádéja
355 XXX | azzal a levelével, amit már a király halálhírének vétele
356 XXX | Szathmárra utasították.~Már akkor sem a császári, sem
357 XXX | Ecsedi-láp túlsó oldalán álltak már.~Korponay János az elhagyott
358 XXX | alá a békekötést. Nincs már fejedelem.~Korponaynak egyszerre
359 XXX | sem engedtek senkit. Most már odaát vannak: holnap utoljára
360 XXX | kezdődik az okmány.~I. József már akkor a díszravatalon feküdt,
361 XXX | akik eddigi rangjukban most már a királyi zászlók alatt
362 XXX | tudománynak mind vége van most már. A tárogatók utolsó takarodót
363 XXX | rézdoboktól, azok sem jelzik már többé a riadót.~A két csoport,
364 XXX | lavina, bomladozik most már szerteszéjjel, s keresi
365 XXX | útra alkonyatfelé, mikor már a szétoszló nemzeti sereg
366 XXX | indulni kellett, mert Majthény már ki volt élve.~Ötezer szekér
367 XXX | olyan vendéglős. Hanem most már ennek a gyomorterhelőnek
368 XXX | szép tábla rozsvetések most már nem valók egyébre, mint
369 XXX | aki napi munkáját végezte már; ez az egy még vágja erősen
370 XXX | egy egész tarló látszik már, amelyiket a ledöntött gabona
371 XXX | tizennyolcadik évtized járja már, hogy ott terül e földdarab
372 XXX | földre lerakta.~A nap le volt már alkonyodva, de az ég csupa
373 XXXI | megríkatja a feleségét. Már elfelejtette kegyelmed,
374 XXXI | igazításokkal együtt. Erre most már senkinek sincs szüksége;
375 XXXI | meg az uraiktól. No, én már visszakaptam a magamét,
376 XXXI | Egyiket a többi közül már utolérte ez a gyász. Andrássy
377 XXXI | Andrássy István generális uram már özvegy ember lett.~– Ugyan? –
378 XXXI | vádolta belül.~Hátha kialudt már ez a láng, s csak a hamuja
379 XXXI | olyanforma”.)~ ~Csakhogy már Eperjesen megtudá, hogy
380 XXXI | Thurzó-házbeli szállásán már nem találta Löffelholtznét.
381 XXXI | színleges ostrom volt az már), a feleségét is odavitte
382 XXXI | császáriak és a magyarok között már alá van írva, s hogy annak
383 XXXI | leüttette a fejét, mikor már jött a staféta a megkegyelmezéssel.~–
384 XXXI | aminek az elintézéséhez már semmi szó nem fér: csupán
385 XXXI | tértek meg a trónhoz, mikor már a felkelés ügyét hanyatlani
386 XXXI | kegyelmed donációs levelét, már akkor I. József császár
387 XXXI | a mosolygót.~A főúr most már mosolygott kegyesen. A legyőzöttet
388 XXXI | Kegyelmednek a múltban levő érdemei már meg vannak jutalmazva. Ha
389 XXXI | No, de azok is elnémultak már; Pálffy János megkapta Munkácsot,
390 XXXI | harcaikban elfoglaltak.~Most már Kassán van Pálffy, s ott
391 XXXI | tehetné, Andrássynak nincs már felesége, özvegy embert
392 XXXI | amit kimond, ezt kívánom, már meg van adva. Csak tűrnie
393 XXXI | hyppogyphoktól röpítve; néha már azt hitte, hogy elérte,
394 XXXI | úgy el tudta hagyni, hogy már fél év óta hírt sem hallott
395 XXXI | csak egy köve sem látható már. S a város maga még hatalmasabb
396 XXXI | hatalmas falaknak is alig van már nyoma, itt-amott mint kerítés,
397 XXXI | utcából a másikba járni.~Már messziről uralkodó méltósággal
398 XXXI | felül az aranykakassal. (Ma már ez is változtatta alakját.)~
399 XXXI | hogy a hetivásárra-jövő nép már a város alatt tájékozhassa
400 XXXI | parádé! Cifra dolog!” Most már maga Korponayné is kezdett
401 XXXI | nemrég még a kurucok; most már a császáriak. A palotának
402 XXXI | elkezd kiabálni: „Ott jönnek már! Az az! A medvebőrsüveges!”~
403 XXXI | hogy a nap hőse ott áll már a halál trónusán, erőt vett
404 XXXI | ez a mulatság. Ismert ő már ottan minden falut, a nép
405 XXXI | paszománt pacifikálva van már, de még a darócszűr nincs
406 XXXI | sarkantyús csizma leszállt már a kengyelből; de még a bocskor
407 XXXII | ostromát végig kiállta, s mikor már elfoglalták a várat, ő volt
408 XXXII | vásár.~Egyszer megcsípték már éjjel, bujdostában, Fügedy
409 XXXII | közötti időszakban.~Ekkor már ötvenesztendős volt, s ilyen
410 XXXII | hogy megházasodjék.~Ez már a vakmerőségnek az igazi
411 XXXII | Gömörben a szép hajadon, aki már akkor tizenhat éves volt,
412 XXXII | szempillavágásért.~Ghéczy Zsigmond már akkor közelebb járt a hetvenhez,
413 XXXII | Zsigmond úr ült, hogy ő már csak azt a recsegő hangot
414 XXXII | megvédeni.~A mennykőnek már akkor is kitanulták a sympathiáit
415 XXXII | az erdő közé az út, ott már a palócok humorizálnak,
416 XXXII | a szép asszony”. – Ezek már kurucok voltak.~Még odább
417 XXXII | nagyon régen porig égettek már, s azóta sem szállta meg
418 XXXII | allodium. – A neve nincs már feljegyezve a falunak sehol.
419 XXXII | összeszorított vidék, ahol már ebéd után beállt az est,
420 XXXII | sor kicsi koporsócska volt már végigrakva a kis sírboltba,
421 XXXII | Azt mondják, meghaltam. Már a kis koporsómat is megcsináltatták.
422 XXXIII | évek óta ágyban fekszi már, hanem azért az esze most
423 XXXIII | betűzgeté.~Finom hallását már régóta ütögeti valami közeledő
424 XXXIII | egy másik dörgés; de ez már nem hintógördülés volt,
425 XXXIII | ismételték a szitokneveket, de már vékony, félelemtől reszketős
426 XXXIII | meghúzta magát, s onnan már most elő nem mer jönni,
427 XXXIII | az égdörgést meghallotta. Már egyszer megkapta az ütését
428 XXXIII | hasonlatos volt azokhoz, akik már a túlvilágra mentek, az
429 XXXIII | keresztül a mennykő.~Ott kuporog már az üvegketrecben, mikor
430 XXXIII | A gyermekedet láttad már; hát meghalni hogyan akarsz?~–
431 XXXIII | fiad is.~– A fiam ítéletét már megkaptam. Megmondta, hogy
432 XXXIII | hogy dörög odafenn! Engem már lesújtott egyszer az Isten
433 XXXIII | keresztül nem hatolt; ma már nincsen.)~– Elvinnéd azokat
434 XXXIV | felemlegeté, hogy ő is volt már ebben a barlangban fiatal
435 XXXIV | felnyithatatlan. A jégtündér már az első esztendőben betakarta
436 XXXIV | kuruc főuraktól.~Ezeknek már hajnal előtt, mikor még
437 XXXIV | anyamintáit is összetörték már, s ki lett hirdetve, hogy
438 XXXIV | magára. Fabriczius ezüstórája már mutatta a holdújságot. Jönni
439 XXXIV | holdújságot. Jönni kellene már neki. Itt a jégpalotában
440 XXXIV | valami más. – Bolondság!~Már erősen zúgolódott minden
441 XXXIV | szólalt meg ide alant. S mikor már a zuhanatnak vége volt,
442 XXXIV | világosság azonban közeledett. Már ki lehetett venni az emberalakot,
443 XXXIV | akadályozva lecsuszamodását.~Már odáig jutott, hogy csak
444 XXXIV | Valamennyi gyertyát meggyújtották már most, a jégsátor egész világos
445 XXXIV | jó lesz – monda a bíró. – Már a neveink is rajta vannak.~
446 XXXIV | álmainak réme?~– Értelek most már egészen – mondá Korponay. –
447 XXXV | ki, akinek a mutatóujja már tyúkszemet kapott a sok
448 XXXV | a könykapocs kulcsát.~– Már kértem, de nem adja. Azt
449 XXXV | A kegyelmed kísértetei már hazatértek – suttogá a lángba
450 XXXV | elmúlhatatlan egyetlenével.~Most már egyetlen neki!~Nem az égé,
451 XXXV | az átlátszó kezet, most már hosszasabban, és még egyszer
452 XXXV | tőle rettegni többé.~– Most már még egy titkommal többet
453 XXXV | halottam nem lett hamuvá, de én már azzá lettem. Dicsőségem,
454 XXXV | A nagyobbik fiam, akit már azért is nagyon szeretek,
455 XXXV | fogyva, rosszabb színben. Már ez sem fáj, hozzá vagyok
456 XXXV | legyen az oly szívnek, amiuek már nem is fájhat semmi?~(Márpedig,
457 XXXV | kis szoba ajtaja be volt már zárva, ahol a halott feküdt,
458 XXXV | Pantheon egészen elégett már, a kapcsai leváltak, az
459 XXXV | uram! Mint jól értesültem, már útban is vagyon egy ezred
460 XXXV | össze nem szorulhat. – Ez már mind el van végezve, s kegyelmed
461 XXXV | szögletbe repült.~Odavolt már mindenféle filozófia. Valamennyi
462 XXXVI | meg volt elégedve.) Látom már, hogy megtartottad a hűséget.
463 XXXVI | Juliánnának a kisfiát.~– Most már megengedem neked, hogy az
464 XXXVI | fel a tilalom alól.~Nohát! Már van egy lélek a világon,
465 XXXVI | párod vagyok?”~A Magas-Tátra már a háta mögött maradt: elérte
466 XXXVI | hozom.” – „Törődött lesz az már!” – „Kend is törődött már,
467 XXXVI | már!” – „Kend is törődött már, azért mégis ember!” – „
468 XXXVI | mégis ember!” – „Nekem nincs már fogam, nem tudom megenni.” – „
469 XXXVII | a lelkében ott bujdosik már régóta egy veszett manó,
470 XXXVII | aranyról régen ott hordja már a markában, s csak az alkalomra
471 XXXVII | kocsi is jó messze zörgött már, azt a golyó nem éri utol.~
472 XXXVII | kiálta Pelargus. – Azt már én fogadom.~– Te? – ordított
473 XXXVIII| kifizettünk.”~És emezek is tudják már, hogy az ilyen szolgálatnak
474 XXXVIII| másik ezer ugyan fogytán van már, tán alig cseng belőle egypár
475 XXXVIII| trombitálni, mert Korponayné lovai már megint legelészni álltak
476 XXXVIII| után csak kell látnom, ha már nagyságos asszony nem lehetek.~–
477 XXXVIII| három óra hosszat.~De erre már általános volt a kacaj.~
478 XXXVIII| Löffelholtzné közbeszólt:~– De már visszaadták. Csak te jer
479 XXXVIII| országban, a királyi meghívók már szétküldettek. A zaklatások
480 XXXVIII| hírek voltak Korponaynénak.~Már tudniillik nem annak a Korponaynénak,
481 XXXVIII| négylovas hintóval.~Blumevitzné már megkapta a magáét, Löffelholtzné
482 XXXVIII| Löffelholtzné. A fél lába már kinn volt Juliánnának a
483 XXXVIII| azok rég az erdőben jártak már akkor. Itt azután Juliánna
484 XXXVIII| egyik gálaköntösébe; Lőcsére már mint úri asszonyság tartá
485 XXXVIII| történt tarka dolgok. Most már nevetni való tréfák. A ház
486 XXXVIII| orvosoknak sejtelmük sincsen már, a föld öt részéből, tenger
487 XXXVIII| mondá Löffelholtzné –, most már eggyel több okod lesz Pálffy
488 XXXVIII| vehette által. Most meg már aligha vehetné át. A lánc
489 XXXVIII| helye. – Íme kétszáz arany már megtérült a visszautasított
490 XXXIX | erről a témáról, hogy ők már egészen kibékültek, Korponay
491 XXXIX | Lengyelországban van; de már írt a feleségének, hogy
492 XXXIX | hazatérőknek amnesztiát adott. Én már torkig laktam a lengyel
493 XL | abból a pohárból, amiből már más valaki ivott! – Édelegni,
494 XL | nyomában voltak.~Pozsonyban már akkor olyan volt a sokadalom,
495 XL | látszik, nagyon elfelejtették már a nevét.~Mégiscsak bejutott
496 XL | használni az alkalmat, ha már egyszer idáig jutott, hogy
497 XL | titulusa erre az impetratióra? Már elfelejtették!~– A lőcsei
498 XL | Tudom, tudom. – De azért már kegyelmed kapott egyszer
499 XL | hogy tudomásom van róla. Már ebben csak nyugodjék meg
500 XL | olyan csekély dolog most már, hogy azt senki fel nem
1-500 | 501-525 |