Fezejet

 1 III   |    szétnyílt kabátját.~– Oh, te fiam, csak hagyd úgy, téged senki
 2 X     | történelmi mondakörből.)~– Nem, fiam! Neked más feladatod van.
 3 XVI   |     oroszlántallért.~– Szaladj, fiam, frissen. Vidd ki! Add át
 4 XX    |      Szép nóta e’ nagyon!~– No, fiam, kitáncoltad már magadat? –
 5 XX    | obesterlajtinánt lesz. Táncolj, fiam, egy galoppot! Ennek az
 6 XX    |        váltak vasporrá.~– Késő, fiam. Ott lobog már Andrássy
 7 XXIV  |          ha halok, halva. Ott a fiam mellett, amikor az égrekiáltó
 8 XXIV  |   Odahúz magához.~– Jól mondod, fiam! – szólt a pap, ki maga
 9 XXVII |      jöjjön értem, ha egyszer a fiam boldogságát a kezemben tartom.
10 XXVIII|       engemet a kétségbeesés, a fiam boldogsága, az anyaszeretet
11 XXIX  |       kettőt. Az egyiken megy a fiam, útmutatónak.~Juliánna egy
12 XXX   |  összeölelkeztek.~– Mit hoztál, fiam? – kérdé Fabriczius a kuruc
13 XXX   |    halálhírét.~– Elkéstél vele, fiam. A vezérek ma írták alá
14 XXXIII|     férjed – még a fiad is.~– A fiam ítéletét már megkaptam.
15 XXXIV |         akarnám elfeledni, hogy fiam van. Mert jobban tettem
16 XXXV  |         se találok. A nagyobbik fiam, akit már azért is nagyon
17 XXXV  |         a kis magzatomat. Az én fiam is úgy sínylődik, hogy kétségbeesem,
18 XXXV  |          Nekem is van egy beteg fiam, akihez, le akarom hozni