Fezejet
1 XII | Mind kihallik az utcára.~– Dehogy hallik! Ki járna mostan
2 XIII | a háztetőről ugrom le!~– Dehogy ugrasz. Öltözzél gyorsan!~
3 XIII | kegyelmed derogálni!?~– Dehogy akarom. Én elismerem a kegyelmed
4 XVI | úrhoz? Otthon találta-e?~– Dehogy is találtam.~– Tehát kit
5 XVI | kiszabadultál a körmük közül!”~Dehogy veszi észre, hogy itt törvényszék
6 XIX | szállsz le a nyeregből?~– Dehogy tudod: semmit sem tudsz.
7 XIX | asszony? – kérdé Korponay.~– Dehogy futott! Hát kisiklott a
8 XX | visszatért Fabriczius.~– Nem én! Dehogy mára! Erre az egy napra.~–
9 XXIV | Nem haragszom érte.~– Óh, dehogy téged szidtak. A kassai
10 XXV | árulta volna ezt el.)~– Dehogy Blumevitz! – kacagott Belleville.~–
11 XXVI | szegletéből a másikba igazítva.~– Dehogy a kendé! Ezt a karóba húzni
12 XXX | Szathmárban.~– A lócsiszárnak?~– Dehogy a lócsiszárnak, cserzővargának.~–
13 XXX | szerével megszabadult.~– Dehogy szabadultam! Inkább nagyon
14 XXXI | nyújtva, mondá Juliánnának.~– Dehogy keresem, szép asszony; hiszen
15 XXXI | hall ég, föld, senki!?”~Dehogy hallgattak rá! Hiszen ilyen
16 XXXIII| ki a villámos ég alá.~– Dehogy űzlek. Inkább nagyon is
17 XXXIV | Magad üldözöd magadat. – Dehogy kergetlek, dehogy állom
18 XXXIV | magadat. – Dehogy kergetlek, dehogy állom el az utadat; hagylak
|