Fezejet

 1 XII   |        Mind kihallik az utcára.~– Dehogy hallik! Ki járna mostan
 2 XIII  |          a háztetőről ugrom le!~– Dehogy ugrasz. Öltözzél gyorsan!~
 3 XIII  |           kegyelmed derogálni!?~– Dehogy akarom. Én elismerem a kegyelmed
 4 XVI   |        úrhoz? Otthon találta-e?~– Dehogy is találtam.~– Tehát kit
 5 XVI   |    kiszabadultál a körmük közül!”~Dehogy veszi észre, hogy itt törvényszék
 6 XIX   |         szállsz le a nyeregből?~– Dehogy tudod: semmit sem tudsz.
 7 XIX   |      asszony? – kérdé Korponay.~– Dehogy futott! Hát kisiklott a
 8 XX    |  visszatért Fabriczius.~– Nem én! Dehogy mára! Erre az egy napra.~–
 9 XXIV  |         Nem haragszom érte.~– Óh, dehogy téged szidtak. A kassai
10 XXV   |           árulta volna ezt el.)~– Dehogy Blumevitz! – kacagott Belleville.~–
11 XXVI  | szegletéből a másikba igazítva.~– Dehogy a kendé! Ezt a karóba húzni
12 XXX   |  Szathmárban.~– A lócsiszárnak?~– Dehogy a lócsiszárnak, cserzővargának.~–
13 XXX   |          szerével megszabadult.~– Dehogy szabadultam! Inkább nagyon
14 XXXI  |     nyújtva, mondá Juliánnának.~– Dehogy keresem, szép asszony; hiszen
15 XXXI  |           hall ég, föld, senki!?”~Dehogy hallgattak rá! Hiszen ilyen
16 XXXIII|           ki a villámos ég alá.~– Dehogy űzlek. Inkább nagyon is
17 XXXIV |          Magad üldözöd magadat. – Dehogy kergetlek, dehogy állom
18 XXXIV |      magadat. – Dehogy kergetlek, dehogy állom el az utadat; hagylak