Fezejet

 1 VI    |    kegyelmeteknek adnom, hogy hol voltam, amióta eltávozám. – Emlékeznek
 2 VI    |       házánál, főbíró uram?~– Nem voltam és ma nem is megyek. Az
 3 VIII  |   tekintetes főbíró úr?~– Még nem voltam. Nem értem rá. Most kerültem
 4 X     |        Hát az a fehércseléd is én voltam.~– De hisz ez infámisság!~–
 5 XVI   |          nézd: most szentül abban voltam, hogy álom volt az egész.
 6 XVI   |            Természetes, hogy benn voltam.~– Széttekintett benne?~–
 7 XVI   |        hogy én egy pillanatig sem voltam abban az órában a ketterhäuschennél.~–
 8 XVI   |        császári tábornok hoz, meg voltam nyugodva, mert bizton tudom,
 9 XXVI  |         én mindig hűséges cimbora voltam. Eztán is én tartom a létrát.~
10 XXX   |    karmazsinpiros hintón?~– De én voltam az.~– Ugyan örülök, hogy
11 XXXI  |    nyomukat kergetem. Amíg Lőcsén voltam, Belleville-től hallám,
12 XXXI  |       tudom, hogy akkor éppen ott voltam kihallgatási termében, Szathmáron,
13 XXXII |      Azért, hogy olyan soká távol voltam tőled. Hisz csak teérted
14 XXXII |          rossz ám az! Mikor halva voltam, nem álmodtam rosszat. Nem
15 XXXIII| lecsüggesztett fővel rebegé: „Ott voltam, mikor Czelder Orbánt lefejezték.”~
16 XXXIV |         meg akartalak ölni?~– Ott voltam a közelben, a fali tükör
17 XXXIV |        tanakodtak. Hanem korábban voltam ott. Amint a császáriak