Fezejet

 1 IV   |       közönség, az a festett kép ottan a rámában, Luther maga egyedül
 2 IV   |     szegény süket szabómester ül ottan a kép fölötti fülkében,
 3 XI   |          így kínozzák.~– Jó neki ottan – mond az úrnő.~(Jó neki
 4 XI   |           mond az úrnő.~(Jó neki ottan! Pedig hiszen ő dalolta
 5 XII  |     férfi. – Az én lelkem álljon ottan (ha ugyan van lelkem?) majd
 6 XIII |          Őt újra meglátod. Ő fog ottan várni…~A leány most már
 7 XVI  |         sem bánta volna! Mit lóg ottan? Annak pedig menni kellett
 8 XVI  |          német, s én nem lehetek ottan! Nézzétek, hogy feldagadt
 9 XIX  |     Hátratekint: Korponayt látja ottan.~– Én tudom, hogy mit csinálok!
10 XXI  |    fekete koporsó, üvegfedéllel. Ottan alszik Serédy Zsófia, Andrássy
11 XXIV |        felismerheté azokat, akik ottan állnak. Az öccsét, a fehér
12 XXX  | karabélyok, amiket a kuruc sereg ottan hagyott. Miként egy lekaszált
13 XXXI |  lobogásáról! Hogy felejtette őt ottan egy egész felgyújtott pokol
14 XXXI |         a mulatság. Ismert ő már ottan minden falut, a nép szájait,
15 XXXII|         tán most is tenyészik az ottan? Egy kis ruhaszaggatással
16 XXXIV|        üregen át a jégbarlangba, ottan dugdosta el. Nem mind egy
17 XXXIV|         a tiedet megcsókolni még ottan sem fogja. Rám nézve nem