Fezejet

 1 XI     |          Üm! Ez már nagy baj! – monda a doktor, látva, hogy nagy
 2 XII    |      hogy rajzolj le engem is – monda Andrássy.~– Hát sohasem
 3 XIII   |        Szavam tartám.~– Én is – monda a hölgy, s aláhajítá neki
 4 XIII   |     maradsz itt, hanem szököl – monda Juliánna, s Pelargus köpönyegét
 5 XIV    |    fölösleges emberek vagyunk – monda Belleville lovag.~– Magam
 6 XVI    |     kedve ne hiányozzék hozzá – monda Fabriczius egész malíciával,
 7 XVIII  |      megtehette excellenciád! – monda Blumevitz hidegvérrel –,
 8 XIX    |         meghívottak előjönnek – monda neki –, nem olvassa el kegyelmed
 9 XXII   |      hajol.~– Jól van, Miklós – monda neki szelíden. – Legyen
10 XXIII  | takargasd a kis öcsém füleit! – monda Miklós. – Többet tud az
11 XXIV   |     Jöjjön csak oda kegyelmed – monda a pap –, és lásson egy csodát,
12 XXVII  |    király.~– Isten szolgálója – monda Juliánna.~– Add kezembe
13 XXX    |       már boszorkányság volt! – monda fogvacogással a kocsmáros. –
14 XXXIV  |         díjakat.~– Ez jó lesz – monda a bíró. – Már a neveink
15 XXXV   |            Láthatja kegyelmed – monda Juliánnának –, mennyire
16 XXXVII |    dragonyosai.~– A biz igaz! – monda Pongrácz. – Hogy a szemeit
17 XXXVIII|    almáimat nem bízom ebfogra – monda Juliánna. – Mert én az után