Fezejet

 1 IX   |     ezeknél a szóknál egy fejjel látszott egyszerre magasabbá lenni;
 2 XII  |        egyszerre; a tükörben nem látszott más, csak a gerendáról lefüggő
 3 XII  |          semmiféle böjtöt, s nem látszott afölött aggódni, hogy az
 4 XIII |     hökkent a kérdezett. Rémület látszott az arcvonásain kifejezve.
 5 XXII |      gyöngéd nőalak, magasabbnak látszott, mint ő.~Zsófia halovány
 6 XXII |      halovány arca fehér lángban látszott égni, szemei csillagokká
 7 XXV  |           Juliánnának az arcáról látszott, hogy most nem őróla gondolkozik
 8 XXIX |   valahogy.~Az északi láthatáron látszott közeledni valami rejtélyes
 9 XXX  |        pocsolyába, csak az orruk látszott ki belőle; semmi ösztökélés
10 XXX  |      őszinte, tudatlan elbámulás látszott e név hallatára, ami kétségtelenné
11 XXX  | eltitkolhatatlan öröm ragyogyása látszott rajta, egész hévvel kérdezé: „
12 XXXI |   tömörülő néptenger között.~Úgy látszott, mintha az egész vidék felcsődült
13 XXXI |   legényeivel a vörös dolmányát. Látszott a tekintetén, milyen büszke
14 XXXII|      nagy kalapkarima miatt, úgy látszott, mintha ezek a kapu őrei
15 XXXIV|      magával hozta.~Férfialaknak látszott, bányászöltözetben. A világosságot
16 XXXIV|          is tökéletes asszonynak látszott most: kérő, esdeklő meghajlása,
17 XXXV |          s megcirógatta a fejét. Látszott a fiú arcán a titokteljes