1-500 | 501-525
Fezejet
501 XL | földről. Azt sem tudják már, hogy mi volt az a Lőcse?
502 XL | valami nagy dolognak, azt én már a belépésekor sejtettem –
503 XLI | jutott eszébe, hogy ebédelt-e már ma, vagy sem? Talán az a
504 XLI | lángjánál.~Csak az utolsó volt már meg: a Sréter Jánosé. Ez
505 XLI | akiknek a nemzetiségét már arról ki lehetett találni,
506 XLI | Egész Mariathalig jutott már. Útközben megalkudott a
507 XLI | Korponayné régóta figyelt már a kocsiernyő nyílásain keresztül
508 XLII | ezután következett, arról már egy terjedelmes perirat
509 XLII | Alig várta, hogy vigyék hát már a bírái elé.~Mikor a hüvelykszorítókat
510 XLII | családodnak. Ember ítéletét már megkapád, Isten ítéletét
511 XLII | kiszabadulsz innen.~– Nincs már hitem emberek szavában.
512 XLII | elégetettekért követeltél volna. Most már csak az összeesküvők neveit
513 XLII | idejük van még élni. És neki már csak egy napfelköltét fogja
514 XLII | mutatni? Az ő földi világa már csak óranegyedekre van felosztva.~
515 XLII | többiről mind; de a hely már fel van írva: „Pozsonyban”.~
516 XLII | közel áll a célhoz, hogy azt már a kezével elérheti, a fejére
517 XLII | szép derült az ég.~És neki már holnap meg kell halni.~Meghalni
518 XLII | az üzenethozót.~Ott lehet már a függőpecsétes pergamen!
519 XLII | függőpecsétes pergamen! Ragyoghat már az a gyermeknév az aranytól!
520 XLII | Semmi tusakodás nem volt már a lelkében. Ha a kedves
521 XLII | világon szeretnivaló?~Áhította már a halált.~Elővette az imakönyvet;
522 XLII | hajnal ébren, imádkozva.~Már éjfél után elfoglalta a
523 XLII | tűzszekere.~Elvesztette már a halál minden félelmetességét.
524 XLII | téren, „Fiacskám! Jövök már!” – suttogá az asszony;
525 XLII | a fényes napsugárban, s már akkor ott volt, ahová vágyott.~ ~
1-500 | 501-525 |