Fezejet
1 III | kérdi Wencezlauz.~– Az én időmben úgy hítták Wittembergában,
2 III | fordította felé a fejét.~– Mikor én Wittembergában tanultam
3 III | tér át?~– Nem félek biz én semmiféle hittől, mert én
4 III | én semmiféle hittől, mert én nem hiszek se élőkben, se
5 III | Szilveszter napja, és mind e napig én magam vagyok egyedül Lőcse
6 IV | lett onnan az a kép, amit én odaállíttattam?” A hatalmas
7 IV | ellentmondási kedvét.~– Hát hisz én nem bánnám, jönne akármilyen
8 IV | le a helyére, „Hát hisz én nem bánom, ha egy egész
9 IV | volna ma! Majd megmutatnám én bíró uramnak.~Bíró uram
10 IV | megrökönyödött és leült.~– Csak én ma ne communicáltam volna! –
11 IV | országra elhordanak.~– No én ugyan nem tartom a gyónócédulát
12 IV | hagyja rám, öcsémuram; majd én kötöm meg a nyakravalót
13 IV | tehénnek, nem a szénát. Én is láttam már egyszer sáfrányt
14 V | apprehendálva. – Hiszen még én nem extenebráltam tintánál
15 VI | meg az ajtóban? Nem vagyok én kísértet. Nem is a kulcslyukon
16 VI | folyosón keresztül, aminek én ismerem a kijáratát. Én
17 VI | én ismerem a kijáratát. Én vagyok Fabriczius János,
18 VI | megváltozott az arcom; hanem én vagyok az.~Alauda uram pedig
19 VI | kegyelmetek arra a hírre, hogy én megbolondultam, más bírát
20 VI | valóban bolond. – Hanem az én eszem helyén van.~– Hát
21 VI | helyén van.~– Hát akkor én vagyok a bolond! – kiáltá
22 VI | Wencezlauz úrfi.~– Te mondád, én mondom, s mondja ez a protocollum,
23 VI | rosszul értesült tanácsé. Én appellálok a jobban értesülendő
24 VI | a szó a tanácsházban.~– Én, kérem szeretettel – hebegé
25 VI | mint a töviskes állat.~– Én ellene mondtam! – sietett
26 VI | katonáinak; a polgároknak én parancsolok.~És azzal elrendelé,
27 VI | és ma nem is megyek. Az én helyem ma a városházánál
28 VI | városházánál van. Ez az én otthonom.~
29 VIII | No! Mi az?~– Ezek az én édes szemeim! Nem látják
30 VIII | fogtad el!~– Micsoda? Az én húgámat?~– Oh caput bisonis!
31 VIII | te fejednek való. Megyek én is veletek a városházára.~
32 VIII | Kegyelmed nem bízik énbennem. – Én pedig nem bízom kegyelmedben.
33 IX | No, az irrelevans dolog. Én rögtön uniformisba vetem
34 IX | flagranti kapott delikvens az én családomhoz tartozik: én
35 IX | én családomhoz tartozik: én nem őrizhetem a ketterhäuschen
36 IX | Hagyjuk ezeket az allotriákat! Én tisztelem a Brutusokat és
37 IX | palástja ujjaiba.~– Hát mondok én kegyelmességednek, generális
38 IX | hírt kegyelmed hozta meg, s én rögtön intézkedtem, hogy
39 IX | ölelkezésük lehet.~– Hát én azt nem tudhatom. Én nem
40 IX | Hát én azt nem tudhatom. Én nem strázsálom se a kapitányt,
41 IX | piacon elfogtak, éppen az én házam, a Thurzó-palota,
42 IX | pödörgeté némán.~– És mivelhogy én apa vagyok – folytatá Fabriczius –,
43 X | itten? – kérdi álmélkodva.~– Én boszorkánypogácsát, Pelargus
44 X | No, de hát mit értsek én ebből?~– Igen egyszerű a
45 X | adnak a mészárszékben húst. Én csak kapitányné vagyok.
46 X | ilyen állapotban.~– De hisz én az imént egy fehércselédet
47 X | Hát az a fehércseléd is én voltam.~– De hisz ez infámisság!~–
48 X | Istenem, hogy nem soká leszek én már kuruc lovashadnagy.~
49 X | vágják le a fejemet.~– De én nem akarom, hogy semmidet
50 X | petyegett: „Hát már, édes, én ezután leány leszek?”~–
51 X | sok tengerinyúl van.~– Az én nyulam is ott van! Az a
52 X | kávécskádat.~– Elébb innám én azt a kávét; Istenke nem
53 X | kávét; Istenke nem éhes, de én az vagyok.~Pelargus már
54 X | a sorsa balra fordul. Az én uram még erősen állt, hát
55 X | mik azok a feltételek?~– Én ugyan hitszegést követek
56 X | verekedő kedve! De hát ezt én mind előbb tudtam, mint
57 X | a nagyatyjához.~– Lásd! Én már többet is tudok. Nekem
58 X | az előmenetelükért. Hanem én keresztet vonok a számításaikon
59 X | gyermek itt a közelben.~– Én sem?~– Te meg éppen nem.~
60 X | Cicelle!… Mért nem lehetek én Cserni Száva?”~(Ezt meg
61 XI | Ők azon járnak be, s az én lakosztályom az övékétől
62 XI | óranegyedben.~– Hogyan?~– Az meg az én tudományom. Minden más látogatót
63 XI | van a recipéjére.~– És az én epigrammomra? – kérdé a
64 XI | Azt csak mi tudjuk ketten: én meg az ördög. – Nem lehetek
65 XI | az ördög. – Nem lehetek én a harmadik a szövetségben?~–
66 XI | erre a házra vigyáz, amiben én lakom. Egy galamb nem szállhat
67 XI | nem volt-e postagalamb? Én mindent kockára teszek!
68 XI | perspektívával néznek ide ránk. Én visszahúzódom, beteszem
69 XI | senkinek sem jutna eszébe, hogy én is vagyok a világon. Hát
70 XI | Szép kis pipára gyújtás!~– Én bizony nem tudom, hogy mi
71 XI | óra után egy negyed múlva én itt leszek az ablak alatt.~–
72 XI | leszek az ablak alatt.~– Én pedig az erkélyről le fogom
73 XI | innen meg nem mozdul, míg én érte nem jövök. Scientia
74 XII | magam maradtam a háznál, én pedig magamtól egy tojást
75 XII | fogadásom tartja.~– S az én királyném olyan erős a fogadás
76 XII | Ma bocsátottam útnak az én kicsikémet.~Tovább nem tudta
77 XII | óra rajta.)~– No, hát majd én segítek az időnek sietni! –
78 XII | félre bú! Danold újra azt az én nótámat! Mit csinál a kocsmagenerális?~
79 XII | dübörög itt semmi, csak az én szívem, azt hallod.~– Nem
80 XII | bűnére gondol.~– Legyen mind én terhem! – biztatá a férfi. –
81 XII | biztatá a férfi. – Az én lelkem álljon ottan (ha
82 XII | hát kulcsold a kezedet az én kezemmel össze.~A nő a jobbja
83 XII | sor nélkül?~– Az ám. Mert én mindig azt kívánom: „De
84 XII | kísértetbe!” S aztán, ha én vagyok a te gonoszad, s
85 XII | vagyok a te gonoszad, s te az én gonoszam, akkor „soha ne
86 XIII | szentem! Hát nem vagyok-e én a te kis anyácskád? Te hamupipőke!
87 XIII | a bőrt a fagyon. Ezt is én altattam el, de nem úgy
88 XIII | Belleville?~– No, régen én vagyok. Szavam tartám.~–
89 XIII | vagyok. Szavam tartám.~– Én is – monda a hölgy, s aláhajítá
90 XIII | a viadalt.~– Nem, lovag! Én a bíró vagyok – szólt Fabriczius,
91 XIII | vissza a faggatást.~– Az az én gondom, senki másé.~– De
92 XIII | De az enyém is, lovag úr, én ura és bírája vagyok e városnak. –
93 XIII | volna, de így szebb volt.~– Én követelem a törvény nevében,
94 XIII | nevében, hogy adja elő.~– Én pedig ízekre hagyom magam
95 XIII | Fabriczius.~– De ennek a kapuját én őrzöm.~Fabriczius hátrafordult
96 XIII | bejutnak, azonnal itt lesznek. Én a folyosóajtót sem zárhatom
97 XIII | tedd bele. Add át majd az én barátnémnak. Tudod már,
98 XIII | kinek? Erről megtudja, hogy én küldelek. És talán egyebet
99 XIII | cynoglosso! Ez species facti! Az én tudományomat akarja kegyelmed
100 XIII | derogálni!?~– Dehogy akarom. Én elismerem a kegyelmed medicináinak
101 XIII | electrica machinával.~– No, én addig, amíg a doktor úr
102 XIV | ti infámis rackerek! Amíg én a várostokat védem, azalatt
103 XIV | várostokat védem, azalatt ti az én feleségem szállását ostromoljátok!
104 XIV | szállását ostromoljátok! Én tinektek ennivalót hozok,
105 XIV | Micsoda? Belleville lovag! Az én kamerádom! Eresszétek el
106 XIV | ember volt érte! Az is az én cselédem volt! Hogy mertétek
107 XIV | nyomban, azt mondom, mert ha én megeszlek benneteket, medvecukor
108 XIV | De te ugyan jókor jöttél. Én már félóra óta védem a kapudat.
109 XIV | Juliskám, galambocskám! Én vagyok itt! Ébredj fel!”~
110 XIV | katonának adhatja át kardját. Én fogom őt őrizni, és én felelek
111 XIV | Én fogom őt őrizni, és én felelek érte.~– Ám lássa
112 XIV | ágyamra és aludjál békével. Én nem háborgatlak.~– Köszönöm.~
113 XV | megrontani Alauda uram. Ismerem én már az ő nagy praktikáját!~
114 XVI | megálljatok, majd megtanítalak én benneteket, éhkoppot nyelni
115 XVI | pihenésre. Aztán költöttelek én egypárszor; de még mélyebben
116 XVI | holmi parancsolattal; de én először azt üzentem neki
117 XVI | Belleville lovagot is.~– Én? Belleville lovagot? Hát „
118 XVI | Hát „avagy őrizője vagyok én az én atyámfiának”?~– Bizony
119 XVI | avagy őrizője vagyok én az én atyámfiának”?~– Bizony őrizője
120 XVI | mellett.~– Hát nem álmodtam én ezt a bolond históriát?
121 XVI | láttad, hát nem volt álom. Én nem láttam, nem éreztem.~–
122 XVI | lovaggal meg teveled?~– Hát azt én hogy tudnám, füles bagolykám,
123 XVI | kérdezheted ezt tőlem? Az én szobámba idegen férfi csak
124 XVI | férfi csak be nem lép, sem én nem leskődöm az ajtaján.~
125 XVI | búsulj! Majd kirántalak én!~– Azon imádkozz, hogy én
126 XVI | én!~– Azon imádkozz, hogy én ne rántsalak be téged!~–
127 XVI | ellen.~– Belleville lovag az én foglyom! Becsületszavával
128 XVI | annak a másik karperecét az én kezemhez: mert mi fegyvertársak
129 XVI | No, de ahhoz meg már én értek, hogy hogyan kell
130 XVI | aktáihoz.~– Jól van, jól no! Én nem értek semmihez. Mondja
131 XVI | itt az a törvény, akkor az én kurucaimat sohasem lehet
132 XVI | a kis Serédy –, a pénzét én vettem magamhoz.)~– És így
133 XVI | nem jelentik neki.~– Hogy én minő hitben vagyok, az az
134 XVI | minő hitben vagyok, az az én lelkiismeretem dolga! harsogott
135 XVI | becsületemre mondom, hogy én egy pillanatig sem voltam
136 XVI | kapujáig vezettek?~– Nem az én lábam nyomai voltak.~– Hogyan
137 XVI | kérdezzen ki engemet, hanem hogy én kérdezzem ki kegyelmedet.
138 XVI | megtagadja a feleletadást, én kénytelen vagyok ellene
139 XVI | hogy egy főtisztet, aki az én táborkaromhoz tartozik,
140 XVI | a vádlott mellé állok. Én adtam a kezébe Belleville
141 XVI | szegény kis leányzót, akit én nem tudtam olyan hidegvérrel
142 XVI | parolája nem szökött meg.~– Én már tudok olyan esetet,
143 XVI | Azután jön a többi. Tehát én tegnapelőtt, vagy mikor,
144 XVI | Blumevitz is velünk volt! Hát én akkor mindjárt kocsira ültem,
145 XVI | eltartott éjfélig, elmondhatom én is a petrinyai esperessel,
146 XVI | Arra mindenki felugrált, s én egyedül maradtam a tábornokkal. „
147 XVI | becsempéssze a városba.” – Én erre nem mondhattam neki
148 XVI | útját – felelt ő erre –, de én eléjük küldöm a dragonyosaimat,
149 XVI | egy tarisznyával adnak. Én már reggel találkoztam Blumevitzcel,
150 XVI | képzelhetik kegyelmetek az én tantaluszi kínjaimat (vagy
151 XVI | veszedelem fenyegeti az én híveimet, s nem lehetni
152 XVI | falait vívja a német, s én nem lehetek ottan! Nézzétek,
153 XVI | temetkezzenek minél előbb: majd én is sietek nekik segíteni
154 XVI | az a leány? Hová lett az én leányom?~S a bírói aranygombos
155 XVIII | Ragadj fegyvert, bajtárs! Én rohanok a huszáraimhoz,
156 XVIII | Orbánt, a hajdúkaszárnyát. Én hozom az ágyúkat! Veressünk
157 XVIII | értjük meg egymást; mert én nem azért jöttem ide, hogy
158 XVIII | azután valami történik, amit én fogok sajnálni legjobban.~
159 XVIII | Mindenki a maga helyén van. Én is! Hallják önök mind a
160 XVIII | egymással okosan és csendesen. Én visszahúzódom szépen.~A
161 XVIII | az a fehér asszony.~– Én azt hiszem – szólt Juliánna,
162 XVIII | generális úr átruházása az én személyemre. Parancsolja
163 XVIII | tartogatja készen.~– Itt van az én fejkendőm! – mond Juliánna,
164 XIX | Hanem már most viszonzásul én is kérek valamit. Kegyelmed
165 XIX | kinnlevővilággal érintkezésbe jöhet. Én sem tudok róla, kegyelmed
166 XIX | tesszük a kezünkből, sem én, sem más.~– Hogy kegyelmed
167 XIX | amit eléjük nyújt valaki!~– Én pedig inkább a vízbe fulladok,
168 XIX | feltételeket akart hallani. Én rájuk utaltam. Mondja meg,
169 XIX | harcolni nem fog.~– Ebbe az én alvezéreim sohasem fognak
170 XIX | hűtlen lesz is Rákóczihoz, én nem szakadhatok el tőle.~
171 XIX | ez egy képeskönyv, ami az én birtokomban van, mint a
172 XIX | határozzanak azok lelkük szerint, én egy szóval sem fogom őket
173 XIX | fejével.~– Ahán! Ismerem én azt.~– Csatoljuk a többi
174 XIX | kis ártatlan fiúcska. – Én egészen meg tudom fejteni
175 XIX | kiszolgáljuk mi az ágyút magunk, én az én fiacskáimmal. A diákok
176 XIX | mi az ágyút magunk, én az én fiacskáimmal. A diákok közt
177 XIX | Korponayt látja ottan.~– Én tudom, hogy mit csinálok!
178 XIX | toronyból lehet látni.~– Az én titkos alagutamon át? –
179 XIX | Magam is megyek fel, az én asszonyomhoz, früstökölni.~
180 XIX | fogattal jár a királyné!~– Az én feleségem? – hörögé kőnyomta
181 XIX | rebegé:~– A fiamat, az én szerelmes fiamat, dicsővé,
182 XIX | pecsét kell még reá; az én vérem legyen rá a pecsét:
183 XIX | pecsét: ontsd ki hamar! Én végeztem!~Korponay eltaszítá
184 XIX | hóhérát! Megmutatom, hogy én vagyok az igazi szülője,
185 XIX | nagyon is ember leánya. Én tudom, hogy merre futott
186 XIX | félj, mindjárt utolérem; ha én nem: ez a zsák. Csak gyere
187 XIX | gyalázatodat?~– Kicsoda? Én!~– Sajnálod eltemetni azt
188 XIX | akarsz élni?~– Dobd oda! Én is segítek!~S azzal Korponay
189 XX | visszatért Fabriczius.~– Nem én! Dehogy mára! Erre az egy
190 XX | tartsd a füledet. Húzok én neked egy szép stájer „langaus”-
191 XX | kutyabőrt? Megugattatom én azt a kutyabőrt, hogy úgy
192 XX | nyergembe a hátam mögé, én jobbról vágok belé, te balról!
193 XXI | felelte neki Miklós:~– Nem én! Még teneked magadnak sem
194 XXI | nyitom ki a kaput, hacsak az én „Miatyánk”-omat le nem imádkozod
195 XXII | fogva le az égből; de ne az én hajamnál fogva!~Az egész
196 XXII | Hát hogy tudod, hogy én generális vagyok?~– Megismertem
197 XXII | Cigány vagy te, ugye?~– Nem én. „Új magyar” vagyok. (Így
198 XXII | No hát, tanuld meg, hogy én csak odafenn vagyok generális,
199 XXII | hát tudd meg, fickó, hogy én megesküdtem, hogy aki ebben
200 XXII | Lőcse felvan adva!”, hál azt én, Isten Jézus, megváltó Krisztus,
201 XXII | Hiszen lettem volna csak én az a kis árva! Majd én is
202 XXII | csak én az a kis árva! Majd én is beléjük ágyúztam volna
203 XXII | regére.~– No, bizony akkor az én nagyapám derék egy bolond
204 XXII | senkit? Hát tégedet nem?~– Az én nehéz indulataim nem szoktak
205 XXII | a sértés. Igaz, hogy az én szavam csak gyönge szó;
206 XXII | de mégis fölemelem. Ha én nem védelmezem ellened az
207 XXII | teológiáról, édes ángyom! Ismerem én azt az urat, szolgáltam
208 XXII | rettenetes neve?~– De az én uram nem az!~– Édes ángyom?
209 XXII | csak ellenségnek lehet. Az én uram nem állt szóba ellenséggel.
210 XXII | gondviselése. Ez volt az én osztályrészem, aki, amióta
211 XXII | te ám szidalmazd érte: én imádni fogom.~Miklós olyat
212 XXII | Hm. Nem kacagok már. Én sohasem szoktam kacagni.
213 XXII | Krasznahorkára eljönni készül: én nem tehetek. Én a németet
214 XXII | készül: én nem tehetek. Én a németet visszaverem innen,
215 XXII | folytatá Miklós.~– Nem én tettem őket koldussá, nyomorékká.~–
216 XXII | örömtől, ettől a ragyogástól. Én kitakarítom a koldusaidat
217 XXII | Krasznahorka várából mind.~– Az én váramból?~– A tiedből. Ahol
218 XXII | váramból?~– A tiedből. Ahol én parancsolok. Most nem a
219 XXII | hanem a földi országért. Én a nyomorékokkal nem védhetem
220 XXII | Te ki akarod verni az én házamból az én nyomorultjaimat,
221 XXII | verni az én házamból az én nyomorultjaimat, akiknek
222 XXII | akiknek minden szenvedéseikért én vagyok adósuk? Ki akarod
223 XXII | nem kaphatnak sehol?~– Nem én űzöm őket, a császár vezér
224 XXII | ellen. Az akar betörni. Én csak annak állok ellent,
225 XXII | Te ki akarod zárni az én uramat, az gyermekeim atyját
226 XXII | saját várából?~– S ha az én apám volna amaz ember, s
227 XXII | tehetséged szerint. Ámbár én nem hiszem, hogy ez a próba
228 XXII | bekövetkezzék. Azt a várat, ahol én és két fiacskám lakunk,
229 XXII | két fiacskám lakunk, az én uram nem fogja tűzzel-vassal
230 XXII | kitiltod a várból, ám tegyed. Én megtartom őket a váralján.
231 XXII | lesz az ágyasházam, abban én elférek mind a két fiammal. –
232 XXII | ismersz bennem, de ha te az én templomom küszöbét át akarod
233 XXII | azt megszentségtelenítsd, én vissza fogok emlékezni arra
234 XXII | azt mondád nekem, hogy ha én belépni akarnék abba a házba,
235 XXII | engem férfikézzel. No, hát én nem jövök ellened fegyverrel,
236 XXIII | feleségével együtt nevetni. Én ugyan ezért pokolra nem
237 XXIII | hazát adja kelengyéül; s az én zászlómat kapcának tépi
238 XXIII | hinnéd felőlem? Tehetnék én ilyet?” – Hiszen három szó
239 XXIII | hogy jó.~– Hát ne legyek én az, aki az ördögöt képviseli,
240 XXIII | mikor egyedül leszesz. Én kérdést sem teszek hozzád
241 XXIII | vagyok.~– Azt csak mondod. Én az ellenkezőt látom. Arcod
242 XXIII | Hagyjuk ezt, jó Miklós. Én nem szólok bele a te dolgaidba,
243 XXIII | úr vagy itt e várban. Az én uram tett azzá. De a falvainkban
244 XXIII | tett azzá. De a falvainkban én vagyok az asszony. Azt is
245 XXIII | kiküldözted a várból az én lázáraimat, nekem odalenn
246 XXIII | büszkén emelé föl fejét.~– Én több is vagyok, mint asszony,
247 XXIII | is vagyok, mint asszony, én anya is vagyok.~– Mondhatnád:
248 XXIII | Távozzál előlem! Ez az én szobám itt!~– Szeretem,
249 XXIII | szolgáltál rá. Mit bánom én azt, ha te mindennap százszor
250 XXIII | fonogatják selyemhajuk közé! Én vagyok az, aki elítéllek!~
251 XXIV | imádságát is meghallja: majd én inkább a bátyám helyett
252 XXIV | el – suttogá a fülébe.~– Én nem eresztelek el! Beléd
253 XXIV | a fülébe sugdoshasson.~– Én hallottam, hogy mit beszéltek
254 XXIV | hírt atyátok felől.~– Hát én megmondom. Itt van már Szomolnokon,
255 XXIV | hazaáruló! Egyedül, egymagában. Én sem állítok vele hadsereget
256 XXIV | Jól tetted azt. Nem fogok én reszketni. Mindjárt vége
257 XXIV | e sorok voltak írva: „Az én szeretett mátkámnak, Serédy
258 XXIV | találják nálad!~– Óh, tudom én azt, hogy rejtem el: vannak
259 XXIV | nem tudod? Akkor, látod, én többet tudok, mim te. Vannak
260 XXIV | lövetném érte!~– Tedd azt az én fiammal is! Legalább együtt
261 XXIV | testvérgyilkosságot, mint hogy az én gyermekemet lázítsd fel
262 XXIV | siessen!~– Nem hiszed, hogy én beváltom azt, amivel megfenyegettem?~–
263 XXIV | beváltod, hiszem, de hogy én meg fogom akadályozni, azt
264 XXIV | kifordult –, majd elviszem én azt a levelet magam az apámnak.
265 XXIV | összetépnének!~– Nem félek én úgy a farkasoktól, mint
266 XXIV | gyermek.~– Aludjál csak. Én virrasztok.~Azzal a gyermek
267 XXIV | ilyenkor?~– Bizony nem látok én!~– No, azt majd mindjárt
268 XXIV | Kapitánynak? Teringettét! Én is két sastollat kapok a
269 XXIV | akar elmúlni. Siess haza. Én ma elbocsátom a hadakat
270 XXV | cochon.~– Nem bánom. Hát én leszek a „frère” – szólt
271 XXV | Mindig jó fiú volt.~– Hát én biz azt mondanám, hogy „
272 XXV | hogy „hozott Isten!” Ámbár én nem is sejtem, minő sürgetős
273 XXV | azon a szent napon, amelyen én ide beszállásoltam magamat,
274 XXV | état c’est moi”. Így adok én neked kvártélyt a Thurzóházban.
275 XXV | neki Andrássy, hogy „ez az én szenvedélyem!” Arra aztán
276 XXV | míg helyedbe jön, ugye? Én magam is azt tenném, hogy
277 XXVI | keresztül…~– De minthogy én egyik sem vagyok, hát nyittasd
278 XXVI | lehet.~– De hisz nem utazom én az óperenciákra, hanem csak
279 XXVI | tőle egy pazsurát, mert az én katonáim addig, amíg azt
280 XXVI | guardiába fölvétetni?~– Én? A salva guardiába?~– No,
281 XXVI | mi köze valakinek, hogy én hova és meddig utazom? Teringettét!
282 XXVI | ti gondoskodástokra, ha én kihúzom a szarvasbőr erszényemet,
283 XXVI | csinálni a bosszantáshoz.~– No, én nem akarok olyan messze
284 XXVI | a fülébe:~– Tudod, hogy én mindig hűséges cimbora voltam.
285 XXVI | cimbora voltam. Eztán is én tartom a létrát.~Andrássy
286 XXVI | drága barátom. Nem ezt hívom én veszedelemnek. Hanem amitől
287 XXVI | jónapkívánás helyett.~– Az én titulusom ez? – kérdé Husz
288 XXVI | Asszonyság? Mit tudom én, hogy asszonyság-e vagy
289 XXVI | asszonyság-e vagy uraság? Látok én keresztül a kocsibőrön?~–
290 XXVI | Ki az a nekem? Tartozom én tudni, hogy kinek hívják
291 XXVI | Jöjjön haza kegyelmed! Azóta én halálbeteg vagyok!”~Andrássy
292 XXVII | fiskálishoz intézni, hogy:~– Én nem vonom kétségbe, hogy
293 XXVII | nem értem, miként jutok én ahhoz a szerencséhez, hogy
294 XXVII | asszonyaim azt képzelni, hogy én tehetek ebben a dologban
295 XXVII | segítsen elő serenissime, én azután helytállok mindnyájunkért.~–
296 XXVII | ilyen parabolána akarok én lenni, hogy odamehessek
297 XXVII | megszalad előlük, megmarják. De én rájuk kiáltok: „Juhozz,
298 XXVII | felfordítottam Lőcsét, felfordítom én még Bécset is! Megmutatom
299 XXVII | még Bécset is! Megmutatom én azt, hogy még két villámsugárt
300 XXVII | a kezemben érted jövök. Én elhozom a te apád amnesztialevelét
301 XXVIII | kérdését befejezzék. Bízza rám: én odasietek vele, s megelőzöm
302 XXVIII | egészítette ki a mondást: „Én nem asszony vagyok, hanem
303 XXVIII | kerülni. Engedje meg, hogy én is járulhassak hozzá.~Azzal
304 XXVIII | kezdett abban a fogadásában: „Én még a kettészakadt villámsugárt
305 XXVIII | veszteni való pillanat: én búcsúzom kegyelmességedtől –
306 XXVIII | golyólövéstől merev.”~– No, az én vagyok.~– Ez az úr, valósággal.
307 XXVIII | De ezer szakkerment! Én nem ejtem úgy ki, hogy „
308 XXVIII | nyicht mein lyiber lyőve!” Én becsületesen ejtem azt ki,
309 XXVIII | milliom ördög! Ez ellen én protestálok! Nekem sürgetős
310 XXVIII | királytól kaptuk.~– Majd én körülmetélem a kendtek privilégiumát.~–
311 XXVIII | az úr hamarosan, mert az én időm drága!~Hamar bizony!~–
312 XXVIII | óráját előrántva a zsebéből – én ugyan teljes satisfactiót
313 XXVIII | egzergaziája…~– Nem bánom én, akármi történt a hintóval,
314 XXIX | keresztül ezzel a szekérrel, azt én meg nem mondom.~A nap egészen
315 XXIX | most ketté. Te előremégy, én hátramaradok.~A vendéglős
316 XXIX | ahányat alá!~– Hiszen csak az én írásomat kaphatnák meg a
317 XXIX | hadd járja meg a bolondját. Én teszem őtet meg. Van-e kegyelmednek
318 XXIX | Hol van a gazdád?~– Kérem! Én vagyok a kocsmárosné.~–
319 XXIX | Arannyal fizetem.~– Hej én is „számlálatlan adom, számlálatlan
320 XXIX | lovag számára:~„Nem fekszem én nyoszolyára,~Mert elalszom
321 XXIX | a bunda. Hadd horkoljon. Én viszem el azt a lovat.~–
322 XXIX | felülök rá.~– De hát az én ötven aranyam?~– En adok
323 XXIX | meg a mi urunkat! Tudtam én, hogy nem szolgálja az én
324 XXIX | én, hogy nem szolgálja az én lovam a császárt soha. Azért
325 XXIX | odabenn.~– Hát, bánom is én akárkié! Nekem szükségem
326 XXIX | szép asszony! Szeretném én az én díjamat előre: azt
327 XXIX | asszony! Szeretném én az én díjamat előre: azt a kilenc
328 XXIX | tarka dunna, vánkos közül. – Én ugyan elalvám.~S kezdte
329 XXX | még őszintébb legyen. – Én Blumevitz császári királyi
330 XXX | Tisztelem, úrasszonyom. Én pedig Andernach lovag cs.
331 XXX | cs. kir. kapitány vagyok, én Korponayné Jánosné asszonyságot
332 XXX | karmazsinpiros hintón?~– De én voltam az.~– Ugyan örülök,
333 XXX | megmondom, kapitány úr. Én azért mentem fel Bécsbe,
334 XXX | bivalyfogatán Szathmárig, én nem hoztam Pálffy bánnak
335 XXX | kend?~– Ismeri a ménkü.~– Én vagyok az a vendég, aki
336 XXX | énnálam naponta, mit tudom én, melyik a kesely, melyik
337 XXX | emlékezhetnék kend, hogy én vettem kendtől tegnap egy
338 XXX | úr a lovat, hogy most meg én vegyem meg?~– Hoztam a gutát.
339 XXX | Hoztam a gutát. Eladtam én azt még Szathmárban.~– A
340 XXX | lovon.~– Nem azért jöttem én vissza, hanem a kend feleségével
341 XXX | szeretnék beszélni.~– Az én feleségemmel? Ha csak ez
342 XXX | a vén banyáról beszélek én! – szólt türelmét vesztve
343 XXX | megmondom igazán. Ez az én feleségem boszorkány, valóságos
344 XXX | pincéje van.~– Bánom is én, akárhonnan hozta! Hanem
345 XXX | akárhonnan hozta! Hanem az én tarisznyámból kilopta a
346 XXX | az úr, hogy meglopták? Az én házamban? Tudja meg az úr,
347 XXX | házamban? Tudja meg az úr, hogy én nemesember vagyok. Bocskai
348 XXX | merjen dehonesztálni. Az én házamnál soha egy gombostűt
349 XXX | Korponay János volt.~Ápril 17-én halt meg József király.~
350 XXX | kötelességük volt.~Ápril 24-én érkezett meg Korponay Jánosné
351 XXX | a fejedelemnek ápril 19-én Kukizovból kelt levelét,
352 XXX | király halálát.~Ápril 27-én érkezett meg Korponay János
353 XXX | mint te.~– Hamarabb. mint én?~– Három nappal hamarabb,
354 XXX | hamarabb, mint te.~– Hisz én éjjel, nappal, hóban, zivatarban
355 XXX | csikorgatta dühében.~– Ha én egyszer még azt az asszonyt
356 XXX | lovag dühöngött ellene.~– Ha én egyszer még annak az asszonynak,
357 XXX | Fabriczius!~– Nem, kedvesem, én szundikáltam.~Juliánna félve
358 XXXI | dühös volt Korponaynéra.~– Én nem úgy értettem azt, mikor
359 XXXI | mocsárokon át, lóhalálában; hogy én majd futóbolonddá lettem
360 XXXI | gyűlölettel viszonozzák.~– Én pedig nem akarom, hogy a
361 XXXI | engemet; még az apját sem. Én nem akarom őt tovább a kegyelmed
362 XXXI | rózsaszínű ujjacskáját, én meg a pisztoly csöveibe
363 XXXI | nyakához nőve; hanem inkább az én asszonyom segített kegyelmednek,
364 XXXI | szöktek meg az uraiktól. No, én már visszakaptam a magamét,
365 XXXI | egy lélek volnánk.~– De én csak egyiteket akarlak szeretni.
366 XXXI | kérdezé közönyt színlelve.~– Én bizony nem tudom. Mert én,
367 XXXI | Én bizony nem tudom. Mert én, amint Kassa kapitulált,
368 XXXI | hagyja meg neki! Nem vagyok én Herodiás.~– Ugyan mit kap
369 XXXI | madárijesztőn?~– Hát azt én tudom.~– Furcsa gusztus! –
370 XXXI | Furcsa gusztus! – Egyébiránt én nem tartoznám tudomásul
371 XXXI | minden kuruc foglyot, aki az én kezem alatt van, köztük
372 XXXI | ennek az embernek a vére az én lelkemet terhelné.~– No,
373 XXXI | ezredessel a kiszabadulása után. Én ugyan elhiszem, hogy kegyed
374 XXXI | Azt se tudassam vele, hogy én szabadítottam meg?~– De
375 XXXI | harmadik megint kegyelmed. És én mondhatom, hogy a három
376 XXXI | békepontozatok érvényességét: az én igazságom a lőcsei kapituláció
377 XXXI | van a kegyadomány, amivel én jutalmaztatom. Andrássy
378 XXXI | volt, de a kényszerítés én valék!~A kancellár megdöbbent,
379 XXXI | generálishoz, küldje el postával; én sem kegyelmességednek, sem
380 XXXI | üzenethordója nem vagyok. Én ügyemet előadtam, kértem,
381 XXXI | recommendatio. – Azután april 17-én (éppen őfelsége halála napján)
382 XXXI | kérdé a kancellár. – Én mondhatom, hogy az igen
383 XXXI | fiacskáját: „Majd hozok én neked aranyos hintót”; ez
384 XXXI | népség között. Hej, hogy én nem láthatom azt a cifra
385 XXXII | magukat. Azokat elnézem. Ha én is úgy beköthetném magamat!
386 XXXII | ha enni hívják sem. Tudom én, hogy ki szeret engem!~Juliánna
387 XXXII | mondhatod azt nekem, hogy én nem szeretlek téged? Egyetlenem!
388 XXXII | Ez éppen jó lesz ide az én kriptámhoz koszorúnak az
389 XXXII | kriptámhoz koszorúnak az én kis halottaim számára.~S
390 XXXII | Nem, anyókám. Nem félek én semmitől. Látod, mikor elküldtél
391 XXXII | reflexiókkal oktatá az anyját:~– Én nem félek a haláltól, anyókám,
392 XXXII | Bebújik az üvegkalitkába. Én meg nevetek rajta. Én nem
393 XXXII | üvegkalitkába. Én meg nevetek rajta. Én nem félek a villámlástól,
394 XXXII | meg fél tőle. Várj addig. Én aztán majd odavezetlek.~
395 XXXIII | járásokat, amiket csak Isten és én magam tudok; még a titkos
396 XXXIII | vétettem, őmiatta tettem. Én nagy bolondságaim, én sűrű
397 XXXIII | tettem. Én nagy bolondságaim, én sűrű vétkeim, engem kárhoztatnak
398 XXXIII | amiből mindaz ered vala, az én végtelen nagy szerelmem
399 XXXIII | végtelen nagy szerelmem volt az én szegény kis árvámhoz. Kérlek,
400 XXXIII | Látod, hogy mivé tetted?~– Én nagy bűnöm.~– De nem kapod
401 XXXIII | az Isten haragja; pedig én nem árultam el a hazámat,
402 XXXIII | az istenharagot, amitől én reszketve bújok el üvegbarlangomba,
403 XXXIII | Elhiszem, keserű. Most én elmondom neked az én gyönyörűségemet.
404 XXXIII | Most én elmondom neked az én gyönyörűségemet. Te hidd
405 XXXIII | közelben. – Énrám várnak. – Az én dolgom átadni nekik az üzeneteket
406 XXXIII | megindítására szükséges, csak én tudom. – Soha senki arra
407 XXXIII | tárnabejárások közé – az én híveim a napvilágon nem
408 XXXIII | mutathatják magukat. – Hanem én odamehetnék hozzájuk a magam
409 XXXIII | útjain. – Ők várnak rám. De én nem tudok megmozdulni. Rettegek
410 XXXIII | ahol ők összegyűltek. – És én mégsem mehetek oda, amíg
411 XXXIII | Nagyobbat is végeztem én annál.~– És azután leszállnál
412 XXXIII | kis öreg ott mellette. – Én majd veled megyek, a nyakadba
413 XXXIV | De mégis legtöbbet ér az én buksim – enyelgett Pelargus –,
414 XXXIV | süthetjük itt a makkot, mert az én Zsiga bátyám nekimegy ugyan
415 XXXIV | Hozzá ne nyúljon valaki az én asszonyomhoz, mert akkor
416 XXXIV | bánom, mondjatok bolondnak: én nem hiszek el felőle semmi
417 XXXIV | bírám, ki fölöttem ítél: az én hites uram. – Ami közöttünk
418 XXXIV | később utánatok megyen. Hogy én merre mentem el: jobbra-e,
419 XXXIV | fehér asszony”. Nem mondok én terád ítéletet. Az az Isten
420 XXXIV | irtóztatóbb lélekkel szereti, mint én, az a te apád. S csak egy
421 XXXIV | keresett halálra, mint ahogy én kerestelek – ez az apád. –
422 XXXIV | varázslat jár veled, amibe az én véges eszem be nem tud hatolni.
423 XXXIV | keresztvízre tartám, mert az én dicsőségem az, hogy egy
424 XXXIV | egy kosárba dobja. De az én ajkam a tiedet megcsókolni
425 XXXIV | S felelsz egyenesen. Még én nem írtam alá az elbocsátó
426 XXXIV | hozzá?~– Mert kényes volt az én asszonyi becsületemre.~– „
427 XXXIV | meg, amit mondani fogok én, urad, bírád, gyilkosod,
428 XXXIV | Hideg dolgokról beszélek én most. Nincs ebben semmi
429 XXXV | benne.~– Fiatal az a nő?~– Én biz a képét elfelejtettem
430 XXXV | érte? Egyenlő értéket. – Az én lelkemnek is van egy kísértő
431 XXXV | szent alakja, akit életében én annyiszor megbánték, aki
432 XXXV | bocsánatát. Akkor talán az én lelkem is megszabadul az
433 XXXV | karthauzi zárda tagja volnék. Az én halottam nem lett hamuvá,
434 XXXV | halottam nem lett hamuvá, de én már azzá lettem. Dicsőségem,
435 XXXV | meg fog halni bele. És én minden reggel látom őt folyvást
436 XXXV | uram, ne említse fel ezt. Én nem keresem a fájdalmat,
437 XXXV | mégis rám talál az. S az én szívem nincsen kőből. Nem
438 XXXV | földi nagy birtok az, amit én most Istentől könyörgök;
439 XXXV | meg a kis magzatomat. Az én fiam is úgy sínylődik, hogy
440 XXXV | keresztül: „Óh, ne vidd el az én gyermekemet is; óh, légy
441 XXXV | képező nevezetes írást, én azonban nem akartam attól
442 XXXV | valahol elrejtve tartogat. Én azt sem fogadtam el. Most
443 XXXV | de lássa kegyelmed, ha én ezt a nagy kincset érő levelet
444 XXXV | rózsához hasonlított.~– Én ezt találom a legszebbnek –
445 XXXV | a baját.~– Éppen mint az én fiamét.~– Ha rá bírom venni
446 XXXV | irataira mutatva. – Ez az én mindennapi foglalatosságom.
447 XXXV | mind tudom. Sőt értem. Az én nagyravágyó álmaim is felébresztett
448 XXXV | beszélgető társat. Tudom én azt, hogy mikor a fájó szív
449 XXXV | pedig.~– Mesemondás! Ha én nem akarom? Parancsol nekem
450 XXXV | nem lehet! Hisz a főispán én vagyok.~– De miután kegyelmed
451 XXXVI | Megmondhatod néki, hogy én kiengesztelődtem irántad.
452 XXXVI | tegyenek velük. – Nem bánom én: nevetek rajta. Hanem csak
453 XXXVI | alak, akit így hívnak: „az én uram”. Az egész jellem abból
454 XXXVI | teszed a fejedet egyszer, én felteszem tízszer, ugye
455 XXXVI | asszony a szóhoz folyamodni.~– Én uram! Én kedves, egyetlenegy
456 XXXVI | szóhoz folyamodni.~– Én uram! Én kedves, egyetlenegy galambom,
457 XXXVI | nehezebb, mint amit onnan én elhoztam… Nem érdemlek-e
458 XXXVII | kiálta Pelargus. – Azt már én fogadom.~– Te? – ordított
459 XXXVII | hiszem. Sohasem hiszem el.~– Én arra is képesnek tartom –
460 XXXVII | Hanem ez hát csak hit. Én bizonyosságot akarok tinektek
461 XXXVII | üdvösségére, hogy akkor én viszem halálra azt az asszonyt,
462 XXXVII | járjatok a magatok ínjain, én megyek az enyémen. Mától
463 XXXVII | tőle, piszkoljátok a nevét. Én szeretem őt, ragaszkodom
464 XXXVIII| Hahaha! Andrássy! Az én Lovelace-om! Az remetévé
465 XXXVIII| monda Juliánna. – Mert én az után élek.~– Ugyan, ne
466 XXXVIII| velem.~– Az sem baj. Adok én az én ruháimból egyet. Tudod,
467 XXXVIII| Az sem baj. Adok én az én ruháimból egyet. Tudod,
468 XXXVIII| Tudod, hogy rád illenek az én öltözeteim, majd itt Poprádon
469 XXXVIII| vesztemet érzem? Még az én jó doktoromat is hogy kifigurázom,
470 XXXVIII| lánc pedig itt van. Mért én legcélszerűbbnek találom,
471 XXXIX | hazatérőknek amnesztiát adott. Én már torkig laktam a lengyel
472 XXXIX | menetele az asszonyomnak, én beleegyezem.~Juliánna alig
473 XXXIX | alig hallhatóan suttogá:~– Én az urammal fogok menni.
474 XXXIX | magához nem térítette.~– Óh, én édes lelkem uram. Olyan
475 XXXIX | határozták. Azok félnek, hogy én bosszúból vagy haszonlesésből
476 XXXIX | hahotára fakad. Hiszen nem én vagyok az első, aki az amnesztiát
477 XXXIX | Ferenc.~– Hihetetlen!~– Én sem hittem, amíg bizonyosságot
478 XL | kopogtatni.~– No, hát kopogtatok én. Engedd meg, hogy én menjek
479 XL | kopogtatok én. Engedd meg, hogy én menjek hozzájuk. Korponay
480 XL | mondta neki rá: „Eredj, én majd itthon maradok – a
481 XL | visszahívó dekrétumot vitte. S én ezt a feladatot végre is
482 XL | azt kívánom, hogy miután én kegyelmességednek sem leánya,
483 XL | valami nagy dolognak, azt én már a belépésekor sejtettem –
484 XL | hagyta el az eszmélete.~– Én magam tudok mindenről –
485 XL | szeretném tudni, hogy ha én ilyen fontos és nevezetes
486 XL | nekem átszolgáltat, akkor én nemesi becsületszavamat
487 XL | Eszerint te is felelhetsz az én kérdésemre, hol vannak ezek
488 XL | küldje el az írásaidat, majd én egy biztos stafétát lóra
489 XLI | kapni. Itt nincsen.~– Majd én elvezetem az ifjasszonykát.
490 XLII | eltitkolásával magadat elvesztéd. Én íme elhoztam az ítéletednek
491 XLII | nagyon szép.~– Nem lesz az én uramnak bántódása miattam? –
492 XLII | Szabad-e üzenetet küldenem az én lelkem jó uramnak a káplán
493 XLII | összejön vele, mondja meg az én egyetlen édes jó uramnak,
494 XLII | megbüntetett érte engem az én lelkem.~– El fogom neki
495 XLII | neki mondani.~– Ha pedig az én édes uramatyámmal találkozik
496 XLII | főúrhoz.~– Kegyelmes uram. Én Isten kezébe tettem le sorsomat.
|