Fezejet

 1 VII  |       városában, s mikor felköti a kardját, a kommandó szavára hadsereg
 2 XIII |            lovag is leeresztette a kardját. – Mi kocódása van önnek
 3 XIV  |          csak katonának adhatja át kardját. Én fogom őt őrizni, és
 4 XIV  |           savanykás képpel adta át kardját Korponaynak.~– De hát csakugyan
 5 XVI  |       fogságra a saját szobádba: a kardját is elvetted, ott van a magadé
 6 XIX  |      mellett, egymással szemben; a kardját mind a kettő a szegletbe
 7 XIX  |    Korponay vad dühvel rántotta ki kardját.~– Megölhetsz! Isten előtt
 8 XIX  |          vagyok!~A férj megsuhintá kardját a feje fölött. Juliánna
 9 XIX  |     magától, s az asztalra dobta a kardját.~– Nem öllek meg! Az neked
10 XX   |        Korponay János kirántotta a kardját, s megvillantva a feje fölött,
11 XXI  |     hímzett a számára; neki adta a kardját, még a kedves sétapálcáját
12 XXII |           kicsavarták a kezéből, a kardját letépték az oldaláról, a
13 XXII | özvegyasszony kezébe vette a férje kardját, s úgy szétverte őket, hogy
14 XXIII|          hírére. Miklós öcs feni a kardját, s kapcáskodni készül. Azért
15 XXIV |      magáról, s aztán felkötötte a kardját, feltette a hegyes végű
16 XXIX |    fáradtságtól. A hosszú, egyenes kardját mankónak használja; az egyik
17 XXX  |          mindenki megtartja az ősi kardját, a magyar viselet kiegészítő