Fezejet

 1 IV     |              és vitézlő tanács urak! Íme itt vagyon őkegyelmességének,
 2 IX     |  kegyelmednek a leánya, bíró uram.~– Íme tehát már most tudja nagyméltóságod,
 3 XIII   |           kettős lakat mögött van, s íme hatalmasan segítenek is
 4 XIII   |              tekintettel a doktor. – Íme, úgy alszik, ahogy determinálva
 5 XIII   |             Error, vagy dolus? Mikor íme itt a világos indicium.
 6 XVI    |    plenipotentiarius elfogadja. – És íme a rákövetkező éjjel megszökik
 7 XVI    |          fordult a törvényszékhez.~– Íme tehát beláthatják kegyelmetek
 8 XXIII  |          közt seregestől elfogják? S íme, a te figyelmeztetésedre
 9 XXV    |         rajongás leigázza az érzést. Íme Ocskay Lászlót is nem a
10 XXVI   |          eltemettetni.~Az élő kedves íme cserben hagyta, hanem a
11 XXVII  |           hogy minden ember rámutat: íme, ez már a másvilágról került
12 XXXI   |         bátor vagyok excellenciádnak íme bemutatni az eredeti fogalmazásban.
13 XXXIV  |              rossz lelkiismeretet? – Íme, nem csúsz-mász térdepelve
14 XXXVI  |           nagyobb volt a bűnbánatom. Íme nem tartottam elégnek, hogy
15 XXXVIII|          hivatalos dicasteriumoknál. Íme együtt mehetnének mind a
16 XXXVIII|          többinek majd akad helye. – Íme kétszáz arany már megtérült
17 XLII   | eltitkolásával magadat elvesztéd. Én íme elhoztam az ítéletednek