Fezejet

 1 IV     |      fordulva. – Most már csak hagyja rám, öcsémuram; majd én
 2 VI     |  bevette magát: s ugyan el nem hagyja a helyét, amíg minden embert
 3 VI     |       elkezd mulatni, abba nem hagyja száz ágyúdurrogásért. Szép
 4 IX     |   lovassággal együtt, vagy ott hagyja veszni Bercsényi convoi-át
 5 XII    |     kegyelmed annyit! De ugyan hagyja azt a pákoszkodást. Bizony
 6 XV     |        éppen okos volt. Ha itt hagyja, más is rátalálhat, végig
 7 XVIII  |         Semitt, sem ott el nem hagyja. Azt sem tudja már, mikor
 8 XXIV   |   szent boldog túlvilágért sem hagyja itt ezt a ködök és árnyak
 9 XXVI   | barátnéját, mint a férjét. Ezt hagyja egyedül utazni a táborba,
10 XXVI   |        ürügy alatt a kovácsnál hagyja, akinek a műhelye éppen
11 XXVIII |      szerelmére is kérte, hogy hagyja már abba: elhiszi neki,
12 XXXI   |         Inkább azt kérem, hogy hagyja meg neki! Nem vagyok én
13 XXXII  |      hogy eléje szaladjon, nem hagyja abba se a dúdolást, se a
14 XXXIV  |   hátha elereszti a kötelet, s hagyja őt a mélységbe hullani,
15 XXXVII |  hiszem, hogy ez az asszony le hagyja menni a napot anélkül, hogy
16 XXXVIII|        nő leszáll a szekérről, hagyja cammogni a lovait, maga
17 XLII   |       fejére felteheti, inkább hagyja levágatni ezt a kezet, ezt