Fezejet

 1 VI   |         engedje fogságra vitetni Bécsbe. Ennek az áruló Absolonnak
 2 XXV  |    magamnak felmenni minél előbb Bécsbe, őfelsége kegyelmét elfogadni
 3 XXVI |  Juliánna jó hírét, mert az most Bécsbe megy, ahol most a legszigorúbb
 4 XXVI |        istenasszony indul holnap Bécsbe.~Andrássy erre a szóra rákvörös
 5 XXVI |         akart kelni, hogy ő megy Bécsbe.~– De ugyan minek? A császárt
 6 XXVI |         háború, s amazt elkíséri Bécsbe, ahol a himlő pusztít. Mit
 7 XXVII|         hogy nagy szüksége van a Bécsbe utazásra. Az atyjának, a
 8 XXVII|      hírrel lepné meg, hogy most Bécsbe utazott.~Bécs félelmes város
 9 XXX  |          úr. Én azért mentem fel Bécsbe, hogy őfelségénél szerencsétlen
10 XXX  | elvesztésével okozott. Hazamenni Bécsbe s megint visszatérni, kétheti
11 XXX  |      hadsereg vezérévé; őt magát Bécsbe hívják: a békealkudozásnak
12 XXXI |   elvitte magával az asszonyomat Bécsbe; azóta mind a nyomukat kergetem.
13 XXXI |          úton siessen Eperjesről Bécsbe. Azonban ehhez mármost az
14 XXXI |    sietett a maga dolga után fel Bécsbe.~Ezt Löffelholtz tanácsolta
15 XXXI |      sejtelme növekedett, amikor Bécsbe érve megtudta, hogy sem
16 XXXI |          sziklafészket, felmenni Bécsbe, ott az olyan főurat tárt
17 XXXV | kapituláció után nem sietett fel Bécsbe, homagiumát praestálni –