Fezejet
1 III | aranygombjára ha felteszi a kezét, hát akkor a keze magasabban
2 III | zsoltárt.~– Ha elkezdte, hát csak folytassa – mondá bíró
3 III | valamennyi kuruc vezértől.)~– Hát az uramat sem ereszti velem
4 III | menjen el az Operenciákra, hát oda is elmegy, és megint
5 III | és megint visszajön.~– De hát minek ennek az irámnak a
6 III | doktor úr! Prosit Sylvester! Hát itt van Szilveszter napja!
7 III | tanulhattad meg Wittembergában, hát elmondom minden tréfa nélkül.
8 IV | van tizenkét inasa.~– De hát minek hord magával tizenkét
9 IV | rangbeli hölgy tizenkét inast? Hát tessék jegyezni! Egy palotás,
10 IV | kengyelfutó. Mindenből csak egy! Hát lehet-e ennél jobban redukálni
11 IV | hölgynek a háztartását? Hát illik-e Lőcse város méltóságához
12 IV | ellentmondási kedvét.~– Hát hisz én nem bánnám, jönne
13 IV | dörmögve ült le a helyére, „Hát hisz én nem bánom, ha egy
14 IV | kísérletre, fel is szólalt.~– De hát mégis – talán érdemes volna
15 IV | Bírsága egy pint bor.~– Hát egy pint bor akár fel, akár
16 IV | bíró uram torkán.~Lássuk hát, hogy kötik meg bíró uram
17 IV | bíró uram nyakravalóját?~– Hát tessék felolvasni a specificatiót,
18 IV | senki sem ijed meg.~– Nos, hát, mi az? – kérdé Alauda uram,
19 IV | mintha nem hallotta volna.~– Hát! Ez a sáfrány?~– Igenis,
20 IV | tizennégy forint árú sáfrány!~– Hát a sáfrány drága.~– Tudom,
21 IV | bírság egy pint bor!~– No hát csak kilencszáz ördög! Hanem
22 V | ajtaját maga után betenni.~– Hát a janitor mire való?~– Annak
23 V | is talált nyúlni. Hanem hát ebben De Hortis uram a hibás,
24 VI | az én eszem helyén van.~– Hát akkor én vagyok a bolond! –
25 VI | doktort.~– Nos, Alauda uram! – Hát mit mondott a kétfejű gyermeke? –
26 VIII | másik onnan! Megkerítjük!~Hát úgy tettek. Mind a két végén
27 VIII | sötétben minden tehén fekete. Hát miért nincs nyitva kegyelmednek
28 VIII | Becsapta a szél a szárnyát. Hát hová olyan nagy robajjal? –
29 VIII | a városunkba, ahol akar. Hát kegyelmed mit kíván velem
30 VIII | egyedül járt az utcán.~– No, hát zárják be egy huszonnégy
31 IX | szenátori palástja ujjaiba.~– Hát mondok én kegyelmességednek,
32 IX | tábornok vállat vont.~– Hát ha elszökött a német, akkor
33 IX | feleségét, azt ismerem. Azonban hát ez még mind nem nagy baj.
34 IX | utolsó ölelkezésük lehet.~– Hát én azt nem tudhatom. Én
35 IX | tette. Acélszíve volt. No, hát tartsa meg ezt az acélszívet
36 X | sajátságos reszelő kereplést.~– Hát te öcsém, Pelargus, mi az
37 X | jegyzi meg rá a kapitány.~– Hát a feleségem hol van?~Erre
38 X | részéről:~– Óh, te golyhó! Hát nem látsz?~Akkor néz oda
39 X | aki tésztát szaggat.~– De hát mit csináltok ti itten? –
40 X | lábasból.~– Nem értem! Mi ez? Hát a cselédség?~– Cselédség?
41 X | magunk ketten, Pelargussal.~– Hát hová lettek?~– Beálltak
42 X | belőle az útra.~– No, de hát mit értsek én ebből?~– Igen
43 X | a porozóruhát kiverte.~– Hát az a fehércseléd is én voltam.~–
44 X | sem szabad kényeskedni. Hát kegyelmed hányszor süti
45 X | lócácskán, míg a pogácsa kisül. Hát, hol járt kegyelmed, hogy
46 X | a kezét:~– Mit mondasz? Hát mi lesz kegyelmed?~– Hát
47 X | Hát mi lesz kegyelmed?~– Hát a mai utamból vagy úgy térek
48 X | vagy „főstrázsamester”.~– Hát micsoda útra megy most kegyelmed,
49 X | odaszorítva a fejét magához.~– Hát mégiscsak kimondtad: verekedni
50 X | Te csatába mégy most!~– Hát bizony, édesem, engem nemigen
51 X | az ólmot osztogatják. De hát ha eddig nem vágták le,
52 X | kapitány nevetett rajta.~– Hát hiszen megjövök egy darabban,
53 X | Gyerekjáték, tréfadolog.~– Hát akkor mit beszéltél nekem
54 X | elkoboztak. Szép birtok! Hanem hát annak, aki azt megszerzi,
55 X | kardcsapásokkal fizetett meg érte?~– Hát énnekem is azzal kell megfizetnem.
56 X | bizony nem mondanék nemet. De hát arról – tudod már, hogy
57 X | eszébe, hogy „a bizony!” hát abból a híres boszorkánypogácsából,
58 X | feledni. Pedig útravaló az. De hát kinek a számára készítették
59 X | kicsike eleget petyegett: „Hát már, édes, én ezután leány
60 X | én uram még erősen állt, hát letépik. Te tudod jól, hogy
61 X | megerősíttessék.~– Ezért súgnak-búgnak hát a tisztek úgy egymás között.
62 X | nagy verekedő kedve! De hát ezt én mind előbb tudtam,
63 X | sáfránysárga hajat adni? De hát ő ezt választotta; azt hitte,
64 X | úton Pelargus bácsit.~– Hát a Pelargus? Jaj de szép
65 XI | magától nem találta ki! Hát nem veszi ön észre, hogy
66 XI | én is vagyok a világon. Hát mibe kerül ez önnek? Csak
67 XI | ruhában a templomba. De hát beszélhet az ember az asszonyoknak,
68 XI | páciens.~– Úgy? Igaz bizony. Hát a többi cselédség?~– Mind
69 XI | No, ez bolond história! Hát egészen egyedül egymagában
70 XI | egymagában van itt a háznál. Hát Pelargus?~– Ne kérdezzen!
71 XI | nélkül.~– Ha úgy szokta, hát akkor keressünk nádmézet.
72 XI | dühöngött az úrnő. – Hát így rágjam meg egy darabban?~
73 XI | produkálták, mint sárgacukrot.~– Hát megtörjem, ugye, előbb.
74 XI | gondolta volna.~Megtörte hát a cukrot apróra.~De azalatt
75 XII | még ma nem ettem semmit.~– Hát miért nem?~– Mert nem adtak.
76 XII | lovag ajkára tapasztva. – Hát ez nem igaz; hanem az mégis
77 XII | válogatja, hogy kiért teszem.~– Hát a mai olyan fogadás volt?~–
78 XII | arra való a tárgy.~– No, hát megmondom. Ma bocsátottam
79 XII | csak tíz óra rajta.)~– No, hát majd én segítek az időnek
80 XII | nevet a kegyes csaláson. Hát már az nem rontja meg a
81 XII | kulcsai odalenn a piacon.~– Hát hogy kerülnek azok kegyelmedhez?~–
82 XII | engem is – monda Andrássy.~– Hát sohasem volt arravaló idő.
83 XII | nóta elég dallamos volt.~Hát biz az az ő nótája volt;
84 XII | volt-a poharak dolgában.~De hát lehet még egy nyolcadik
85 XII | nekünk a lőcsei bíró!~– Hát ez a kisbíró? – mondá a
86 XII | hagyhass.~– Alig várom? No hát lásd, hogy mennyire akarok
87 XII | taníts imádkozni!~– No, hát kulcsold a kezedet az én
88 XII | meg érte! Tégy rá tüzet!~– Hát hiszesz Istenben?~– Hogyne
89 XII | szentekben?~– Még tebenned is!~– Hát térdepelj elém. Mondd utánam
90 XII | küzdelem folyik, odatódul hát minden ember; meg a tüzet
91 XIII | Te drágám! Te szentem! Hát nem vagyok-e én a te kis
92 XIII | kilépett a kapubolt alól.~– No hát mi kell, te nagy majom: –
93 XIII | Belleville lovag!~– No, hát mit örülsz neki, hogy megkaptad
94 XIII | megtenni? Te égmeszelő! Hát fogd jól azt a kardot!~De
95 XIII | talált többet a hóban.~– Hát ti többiek, hogy adjátok
96 XIII | ketterhäuschen kulcsai.~– No, hát a ketterhäuschen kulcsai! –
97 XIII | mint az álmodóé.~– Nos! Hát mit mondtam? – szólt triumfáló
98 XIII | bevette-e őket valaki?~– Hát azt megmondja az ápolónő,
99 XIII | doktor a fülébe ordított: „Hát, Léni asszony, bevette-e
100 XIV | kezeit Belleville lovagnak.~– Hát ti infámis rackerek! Amíg
101 XIV | kardját Korponaynak.~– De hát csakugyan mit vétettél,
102 XV | mert úgy illik.~– Úgy? Hát még „Téged Isten dicsérünk”
103 XV | fel a lőporos tornyot.~– Hát akasszanak fel a polgárok,
104 XV | ágyúzás lett a vége.~– De hát mi az Isten csodája van
105 XV | tiszteld, öcsém, mától fogva.~– Hát akkor a felesége is avandzsírozni
106 XV | tábornok, kezét nyújtva neki. „Hát nem ijedt meg az éjjel nagyon
107 XV | Azonnal összeülhetünk.~– Hát még mi lesz?~– A vegyes
108 XV | fölött ítéletet hozni.~– Hát ma már ne is ebédeljen az
109 XVI | az evésre gondol!”~– No, hát megálljatok, majd megtanítalak
110 XVI | Én? Belleville lovagot? Hát „avagy őrizője vagyok én
111 XVI | van a magadé mellett.~– Hát nem álmodtam én ezt a bolond
112 XVI | De milyen bolond álom! Hát akkor még talán az is igaz
113 XVI | szemem láttára.~– Ha láttad, hát nem volt álom. Én nem láttam,
114 XVI | láttam, nem éreztem.~– De hát mi baja volt a schlaraffok
115 XVI | lovaggal meg teveled?~– Hát azt én hogy tudnám, füles
116 XVI | No, ez cifra történet. Hát Belleville fenn van-e már?~
117 XVI | feszes magyar ruhákba.~– Hát a kis pulyánk hol van? –
118 XVI | szobájába Belleville lovaghoz.~– Hát hogy vagy? – kérdé tőle.~–
119 XVI | hogy raportját előadja, hát kezdje az elején és ne a
120 XVI | intézze el hamarosan.~Korponay hát elkezdte ott, ahol az ókapun
121 XVI | kegyelmed tetszése szerint.~– No hát! Sűrű ködben érkeztünk el
122 XVI | félhalkan Fabriczius.)~– Hát hiszen az inkvizíciót gyertyavilágnál
123 XVI | ugyan apácakolostor; de hát nem tesz semmit. Szabad
124 XVI | epésen felkacagott:~– No, hát ide azokkal a spanyolcsizmákkal!
125 XVI | azokhoz az ostoba kulcsokhoz; hát mi baj lesz belőle?~Még
126 XVI | felkelt a helyéről.~– No, hát ragadjon meg kegyelmed engemet
127 XVI | félvállról vette a kérdést.~– No, hát ugyan miért? Azért, hogy
128 XVI | Belleville lovagtól, hogy hát mit tud erről; amire a lovag
129 XVI | Itt a Czelder Orbán!~– No, hát itt van a Czelder Orbán!~
130 XVI | Ugyan ne megvesszetek!”, hát elnevetik magukat és kibékülnek.~
131 XVI | kalimpál Fabriczius bírónak: „Hát hogy vagy, öreg ház!”, s
132 XVI | volt, Izachár mester. De hát tudta is azt Czelder, hogy
133 XVI | Löffelholtz volt. Az kivétel.~– Hát Blumevitz? A tiszt! Aki
134 XVI | bíró nem tud erről még. – Hát nem tudod?~– Dehogynem tudom,
135 XVI | Belleville colonell lovag.~– Hát ez így történt, hallgassatok
136 XVI | pápisták. Szénaevők! No hát! Blumevitznek meg éppen
137 XVI | fel a mennyországba. És hát igaz lett. A groszscherfeldi
138 XVI | Fabriczius nem tágított.~– De hát az hogyan történhetett meg,
139 XVI | fegyverszünet tartott.~– Hát azt is majd elmondom, kedves
140 XVI | Blumevitz is velünk volt! Hát én akkor mindjárt kocsira
141 XVI | beveszi magát a polgárság, hát onnan mindig újra kezdheti
142 XVI | tekintettel Fabriczius.~– Hát biz ezt Blumevitz hozta
143 XVI | tudhatta azt meg Blumevitz?~– Hát a titok olyan, mint a kényeső,
144 XVI | meg mindenféle donációk: hát egy kis reszelt füge?”~Nagyon
145 XVI | körül kívánnak eltemetkezni; hát csak temetkezzenek minél
146 XVI | Orbán. – A leányod, öreg! Hát persze! No, persze! Persze,
147 XVI | elkezd zokogni keservesen.~Hát látta valaki valaha Fabricziust
148 XVIII | tündérhonában egy pillanat.~Hát még akkor, amikor van egy
149 XVIII | fölött halotti zsolozsmákat, hát azt bizony mind tökéletes
150 XVIII | ama levél olvasása után, hát akkor ahelyett, hogy lefeküdjék
151 XVIII | tollas kalapját.~Azonban hát másképp történt. Fabriczius
152 XVIII | sikátoron keresztül.~– No, hát jöjjetek értem! Ha meg akartok
153 XVIII | trombitaszót a Bástya utcán? No, hát az Korponay János főstrázsamester
154 XIX | vecsernye következhetik. De hát mi lesz eztán? Ki nyer vele?
155 XIX | csak az orosz cárban bírja. Hát inkább akarnak a Péter cár
156 XIX | maga felé hajol a keze; hát még azoknak a szenteknek,
157 XIX | karikatúragyűjteményről beszél, obester úr?~– Hát biz ez egy képeskönyv, ami
158 XIX | sokat mondó allegória!), hát teljes világítást adna hozzá
159 XIX | falat, ide is bejönnek.~– Hát hogy kerültek azok oda? –
160 XIX | vejed urad, tegnap óta. Hát csak eredj fel a szobádba
161 XIX | arccal, szétzilált fürtökkel; hát akkor egyszerre tudta, hogy
162 XIX | ért rá utánajárni, hol van hát az a kisfiú, miért nem jön
163 XIX | Korponay.~– Dehogy futott! Hát kisiklott a kezed közül,
164 XIX | meg kanócaikat a tűznél.~Hát ezek bizonyosan ráakadtak
165 XIX | megvetőleg fordult hozzá.~– Hát olyan szép neked ez a világ,
166 XIX | Mind itt vannak a kezedben. Hát örökké akarsz élni?~– Dobd
167 XIX | biz az meg sem sercent.~– Hát ez már micsoda? – mondá
168 XX | Valami nagy halott van?~– Hát nem tudod, öreg trotty?
169 XX | harangok? Csitt! Hallga!~– Hát tudod, hogy mit beszélnek?
170 XX | Erre az egy napra.~– Na, hát ide tartsd a füledet. Húzok
171 XX | halálát megtutulta! Testáltak? Hát protestáljunk! A kardjaink
172 XX | ablakában a fehér zászló.~– No, hát tűzzük ki melléje a vörös
173 XX | rácsához a zászlót.~Ott lengett hát egymás mellett a szép asszonynak
174 XX | onnan az erkélyről:~– No, hát gyepre, labanc! Gyepre,
175 XX | valamennyi utcán.~– No, hát azért sincs mindennek vége! –
176 XXI | is leköti a figyelmünket; hát még mikor felnyitják, s
177 XXI | tömjénfüst is büdös volt, hát még a kálvinista hívek boldogasszony
178 XXII | közé.~Csak sivatagokat? Hát azt a kis átjáró fülkét,
179 XXII | Ördögadták! Húzzátok hát a szenteket a lábaiknál
180 XXII | hogy az ünnepnapra el kell hát kezdeni az ágyúzást az öregágyúkból.
181 XXII | lárma kell a parádéhoz, hát legyen istenigazában.~A
182 XXII | orrával mutatta az utat.~– Hát merre találnád? Ilyenkor
183 XXII | amazok énekelnek, imádkoznak, hát ő is énekel és imádkozik.~
184 XXII | hogy nincs neki pohara.~– Hát a markodba töltsem a krampampulit
185 XXII | ihatnám, generális uram.~– Hát hogy tudod, hogy én generális
186 XXII | királynévízzel mosom.~– No hát, tanuld meg, hogy én csak
187 XXII | hívnak, hogy „szent atyám!” Hát honnan jössz Fáraó magyarja?~–
188 XXII | Hahaha! Lőcséről jössz! Hát mit csinál a szép asszony?
189 XXII | válaszolt húzódozva a hírhozó.~– Hát bátyámuram hordozza-e még „
190 XXII | háznál, azt jelenti.~– No, hát tudd meg, fickó, hogy én
191 XXII | csókolva a dervisgenerálisnak. (Hát hiszen éppen ezért választottak
192 XXII | Feladták a várost!~– No, hát csak húzassa magát karóba,
193 XXII | csuha is lángvörössé válik; hát még az arc hozzá. Pogány
194 XXII | Lőcsét! Megitták az árát! Hát ti is annak az áldomását
195 XXII | Naplopók, pernahajderek! Hát tivornyának a napja van
196 XXII | mert ha ezek vakbuzgók, hát kénytelenek vele, de a kálvinistákat
197 XXII | a szobájába és lefeküdt.~Hát a szakácsok meg a bébillérek,
198 XXII | hátat fordít.~– Más senkit? Hát tégedet nem?~– Az én nehéz
199 XXII | még neve se említtessék. Hát a hazagyilkos bűnének van-e
200 XXII | melyre te átkot kiáltasz, hát ez a te karddal átkötött
201 XXII | hangon motyogva a szókat.~– Hát te azt hiszed, szent asszony,
202 XXII | az égi malasztot árulják: hát te kész vagy fegyvert fogni
203 XXII | visszaversz engem férfikézzel. No, hát én nem jövök ellened fegyverrel,
204 XXIII | is megtette volna. – De hát éppen nem tudta. Hozzá volt
205 XXIII | szembeállt kínzójával.~– Hát mindent meg akarsz-e tagadni
206 XXIII | azt tudnod, hogy jó.~– Hát ne legyek én az, aki az
207 XXIII | amíg testemet bírom.~– Hát teljesítsd, nem bánom, süttess,
208 XXIII | szobának az ajtaja az enyém.~– Hát porkolábom vagy?~– Az vagyok.
209 XXIII | hozni az úrasszonyától, hát szurokba mártatja, s úgy
210 XXIV | bátya és az öcs között? De hát még a férj és feleség között!~
211 XXIV | kérlelte:~– Ne sírj, anyám! Hát hisz az Isten „egy” gyereknek
212 XXIV | reszketést, azt kérdezte tőle:~– Hát mit játszottatok, mit tanultatok
213 XXIV | sem. Mind a Ferkó kapta.~– Hát te olyan ügyetlenke lettél?~–
214 XXIV | Készakarva nem céloztam jól.~– De hát miért?~– Hogy lássák, milyen
215 XXIV | rosszul lövök.~– Kik?~– Hát akik ott néztek bennünket,
216 XXIV | milyen rosszul lősz te? Hát miért akartad te azt?~A
217 XXIV | nekem hírt atyátok felől.~– Hát én megmondom. Itt van már
218 XXIV | hegy választ el tőle.~– Hát elkerülte a stracenói kelepcét?~–
219 XXIV | hogy róla álmodjék.~– De hát azért, hogy a hadnagy urak
220 XXIV | nagy lélegzetet vett.~– Hát ekkor azt mondá Miklós bácsi: „
221 XXIV | mondá Miklós bácsi: „No, hát csak hadd jöjjön a hazaáruló!
222 XXIV | beváltani a fenyegetőzését.~Hát a gyermekek?~Hisz a gyermekkedélyt
223 XXIV | elcsendesítették egymást.~– Hát ha azt akarod, hogy meg
224 XXIV | súgá a kis Józsi fiú.~– Hát te tudod, hogy mit akarok
225 XXIV | Mik azok, kisfiam?~– Hát te még nem tudod? Akkor,
226 XXIV | mint Miklós bátyámtól.~– Hát aztán kim maradna nekem,
227 XXIV | talajon való járást, pedig hát ez csak az építész mesterkedése,
228 XXIV | istentagadó kedvében. – Hát ez a mennyei igazság? Hát
229 XXIV | Hát ez a mennyei igazság? Hát van mit keresni odafenn
230 XXIV | megszólítja. – Kegyelmes uram!~– Hát neked mi bajod?~– A templom
231 XXIV | kellene húzni a zászlót.~– Hát vak vagy? Ott lobog; nem
232 XXIV | mondá Miklós.~– Hogyan?~– Hát mikor az embert kínozza
233 XXIV | kevesebbet.~– Habes eminentiam! Hát most majd azt mutasd meg
234 XXIV | égsark felől érkezőnek.~– Hát a Jóska gyerek nem jön versenyt
235 XXIV | lett, maga ítéli el.~– No, hát most célozz jól! – mondá
236 XXIV | Megígérte s beváltotta.~Hát van olyan rettenetes szerelem
237 XXV | sem bírt ellenállni soha, hát még asszony! Majd meghódolnak
238 XXV | et cochon.~– Nem bánom. Hát én leszek a „frère” – szólt
239 XXV | neki. Mindig jó fiú volt.~– Hát én biz azt mondanám, hogy „
240 XXV | télen át tanyáztál. Hanem hát őszintén meg kell mondanom,
241 XXV | kacagott Belleville.~– Hát kicsoda? – kérdé a kuruc
242 XXV | árulta el az asszony.~– Hát ezért nem találom nagylelkűségnek
243 XXV | Kinek az engedelmével?~– Hát az enyémmel. No, csak ne
244 XXV | kvártélyt a Thurzóházban. No, hát meg vagy velem elégedve?~
245 XXV | észre kellett venni.~– No, hát csak foglald el a Thurzó-ház
246 XXV | megakadva Andrássy. – De hát ki az egyik s ki a másik?~–
247 XXV | egyik s ki a másik?~– No, hát a nagyságos Korponay óbesterné
248 XXV | más, mint báróné.)~– De hát a másik?~– Az meg méltóságos
249 XXV | generálisné asszonyság.~– Hát az is itt lakik?~– Igenis.
250 XXV | házban lakó dr. Cornides.~– Hát Belleville lovag nem jön
251 XXV | egymásból.~Ha az akarja (pedig hát az iránt kétsége sem lehet),
252 XXV | kályhasutig elfér a szobában.~De hát a kurucgenerális még ebben
253 XXV | agyában meg is szülemlik.~De hát mi szüksége van ennek a
254 XXVI | hogy minek hívatta fel!~– Hát miért nem tette oda a nevéhez
255 XXVI | sem a passusregestrumban, hát kételkednem kellett. Mivelhogy
256 XXVI | minthogy én egyik sem vagyok, hát nyittasd ki a kaput, s eressz
257 XXVI | kaput, s eressz utamra.~– Hát hiszen eresztem. Adja ide
258 XXVI | guardiáját.~– Micsoda?~– Hát, hogy vidimáljam.~– Miféle
259 XXVI | platzkommendánstől valót. Hát nem adott urambátyámnak
260 XXVI | a kellő titoktartást.~De hát kénytelen volt Belleville-hez
261 XXVI | marschroutát illetőleg.~– De hát ahhoz mi köze valakinek,
262 XXVI | megcsördítem benne a tallérokat, hát az nekem nagyobb készséggel
263 XXVI | olyan messze utazni.~– No, hát csak a legelső stációig,
264 XXVI | hozzá, hogy ezt mondja: no, hát nem megyek sehová! Itt maradok!~
265 XXVI | úrnak, ha romlott.~– No, hát szaporán! El kell vontatni
266 XXVI | vadászt, hogy „No, ugye, hát van Poprádon medve?”~A mancsokat
267 XXVI | Micsoda négy garast?~– Hát a portó. Micsoda négy garast?
268 XXVI | hatását elveszi.~Feltörte hát, és elolvasta.~Az volt az
269 XXVII | a visszavonulási útja.~– Hát ebben lehet valami. Azonban
270 XXVII | arcáról.~– Jól tudom azt.~– Hát azt nem tudja-e, hogy elég
271 XXVII | parabolána apácák.~– No, hát ilyen parabolána akarok
272 XXVIII | hallott lépteit neszelni, hát még mikor egy királyért
273 XXVIII | rábólintott a fejével.~– Hát az ifjasszony sietni fog
274 XXVIII | nagyhatalom a földön.~– Hát lássuk, hogy kezd az ifjasszony
275 XXVIII | keresztül elvezetni.~– No hát, Isten segítse az ifjasszonyt.~ ~
276 XXVIII | hogy ha nagyon kiabál, hát mindjárt kinyitják.~Mondták
277 XXVIII | személyleírás.~– Úgy? No, hát azzal is szolgálok. Itt
278 XXVIII | nemzet.~Andernach lovag hát elmondta azt az öt szót.~–
279 XXVIII | pogányok leszünk.~– No, hát ha meg kell lenni benevolisatiónak,
280 XXVIII | lenni benevolisatiónak, hát csak végezze az úr hamarosan,
281 XXVIII | citissime! Ibi: ubi!”, hát akkor Belleville ezredes
282 XXVIII | vissza akarják adni azoknak, hát az ellen jöttek protestálni,
283 XXVIII | odaát minden vízi jármű. Hát ezt ugyan ki híresztelhette
284 XXVIII | olyan nagy sietve?”~Végre hát a repülő híd kötele is elkészült,
285 XXVIII | a falhoz a lovag, hogy „Hát az az asszonyság, aki ezen
286 XXVIII | Úgy? Az a vörös hintó. Hát annak bizony eltörött a
287 XXVIII | Azt nekem látnom kell.~– Hát akkor csak vegye elő az
288 XXVIII | együtt.~– A hintaja nélkül?~– Hát ki a bolond indulna neki
289 XXVIII | Anderuach lovag is elővette hát egész férfiúi erélyét, s
290 XXIX | olyan választ kapott.~– No, hát majd segítsünk az „ipsén”,
291 XXIX | valamit. Ha tud segíteni, hát csinálhatunk egy kis tréfát.~
292 XXIX | csereklyéből, s lefeküdt melléje.~– Hát így is majd megélünk – mondá
293 XXIX | mondá Korponayné. – Be kell hát fogni azokat a bivalyokat
294 XXIX | kérdé a kocsmáros.~– Hát természetesen.~Azután elővette
295 XXIX | úr utolérjen. Kerüljünk hát egy födél alá! Azért válunk
296 XXIX | fogai közül az asszony.~– Hát talán az ifjasszonyka üzenetet
297 XXIX | lelkét az ifjasszonynak. Hát ezt írta meg a levélben?
298 XXIX | földet Szathmár-Németiig. De hát lelkem, maga mért akar itt
299 XXIX | mért akar itt maradni?~– Hát azt is megmondom. Azért,
300 XXIX | biztatást nem kapnak.~– De hát azt megkapják; már arról
301 XXIX | jutott tőle valami dologhoz.~Hát amikor már éppen a tüzet
302 XXIX | vendégnek egy korsó sört.~– Hát a lova hol van? – kérdi
303 XXIX | nagy gondoskodással.~– Hol hát? Ott van a pokolban, az
304 XXIX | minek az a káromkodás. Hát hiszen megesik az más emberen
305 XXIX | vagyok a kocsmárosné.~– No hát, tekintetes kocsmárosné,
306 XXIX | hátaslovat ide!~– Ejnye no! Hát még csak vacsorálni sem
307 XXIX | vannak a karámnál.~– No, hát ki kell futtatni egy szolgalegényt
308 XXIX | paprikás csirkét.~– No, hát csak szaporán.~– Gyere,
309 XXIX | rá, mikor megkóstolta.~– Hát biz a nyíri máslás ilyen! –
310 XXIX | galuskaszaggatást.~– Most? Éjszaka! Hát aztán ki legyen az a ló,
311 XXIX | aranyért se tenném meg! De hát ha a császár parancsolja! (
312 XXIX | a császár parancsolja! (Hát a mi urunk mit szól ehhez?)~
313 XXIX | azt el kell Fogadni.~– No, hát gyönyörűséges szép kocsmárosné ,
314 XXIX | azt a lovat.~– Hogyan?~– Hát úgy, hogy felülök rá.~–
315 XXIX | úgy, hogy felülök rá.~– De hát az én ötven aranyam?~– En
316 XXIX | darutoll a süvege mellett.~– Hát csak szaporán hozza ki a
317 XXIX | azé a kuríré odabenn.~– Hát, bánom is én akárkié! Nekem
318 XXIX | elértette, hogy miről van szó.~– Hát máris megvan! Teremtuccse
319 XXIX | valakinek kezet csókoljak. Hát csak előre „hopp hírével”.
320 XXIX | lovashoz fordult most.~– Hát fiacskám, nem tudnál-e az
321 XXIX | összekacsintást váltott.~– Hát a „gyíh te lopott, tolvaj
322 XXIX | aranyat adsz egy csókért. No, hát vedd szaporán. A kilenc
323 XXIX | Előttünk a Kraszna.~– No, hát legyen mentől előbb a hátunk
324 XXIX | kicsiholt, rágyújtott.~– No, hát tessék utánam sétálni.~S
325 XXIX | máslásként öntögette fel rá.~– Hát van-e már ló a számomra?~–
326 XXIX | várt reá a gazda.~– No, hát frissen a kantárt meg a
327 XXIX | kantárt, miféle nyerget?~– Hát a magamét, amit idehoztam.~–
328 XXIX | amit idehoztam.~– Hol van hát?~– Odatettem le a tornácba.~–
329 XXIX | rúddal kiemelni a kanit.~De hát azért mégiscsak ő ért be
330 XXIX | bámult, mint egy álomjáró.~– Hát mit jelentsen ez, lovag
331 XXX | üzenetet kellene átadnom.~– Hát csak keresse, kapitány úr.
332 XXX | egész hévvel kérdezé: „Hát nem hozta kegyelmed a visszahívó
333 XXX | vagyok ám.~– Bánja a ménkü.~– Hát nem ismer tán kend?~– Ismeri
334 XXX | karimája alól a félszemével.~– Hát talán visszahozta az úr
335 XXX | ez a kívánsága az úrnak, hát az megtörténhetik íziben.
336 XXX | hagyom.~– Mi a csoda ez? Hát ez a kend felesége?~– Fájdalom,
337 XXX | félkardot. – Kegyelmed maga hát akkor a hibás! Minek az
338 XXX | értette a dolgot.~– No, hát mi lesz már?~– Ni, hogy
339 XXX | melyik szemével néz rá?~– Hát hallja az úr – suttogá a
340 XXX | Locus Sigilli).~– Mármost hát megmondom igazán. Ez az
341 XXX | amin legörömestebb nyargal, hát akár egy üres hordót is
342 XXX | Gombostűt az igaz, hogy nem.)~– Hát a lószerszámom! – kiáltá
343 XXX | úton került előre.)~– Ez hát megkerült volna – dörmögé
344 XXX | meghőkölve a vendéglős.~– No, hát azét a híres rablóét, a
345 XXX | ajtóról? – kérdé a gazda.~– Hát persze, hogy azt az ebszülöttét!~
346 XXX | van a dologban.~– Mármost hát köttesse be kend a lovamat
347 XXX | sugallhatta ezt nekik?~– Hát ki? Az, aki a király halálhírét
348 XXX | az öröm étvágyat csinál.~Hát hiszen erről gondoskodva
349 XXX | ment rozs kaszált rendének. Hát azok a póznák ott a közepén
350 XXX | a rongyos zászlókkal:~„Hát hogy tetszik az aratás?
351 XXXI | csöveibe kacsingatva.~– De hát mi volt az? – kérdé Krisztina,
352 XXXI | venni, vagy komolyan.~– Hát azt mi tudjuk ketten – szólt
353 XXXI | is elragadt a nevetés. – Hát hadd legyen! „Kinek van –
354 XXXI | sem tudott a kilétükről.~– Hát mármost a sok közül melyiket
355 XXXI | vadászik. No, ha őt nem, hát Belleville-t mindenesetre
356 XXXI | a csúf madárijesztőn?~– Hát azt én tudom.~– Furcsa gusztus! –
357 XXXI | ne egyél, mert megárt!”, hát azt meg ne kóstolja.~Neki
358 XXXI | értekezni. Mutassa meg, hogy hát a szájával milyen hős tud
359 XXXI | ellenfele jól tud parírozni.~– Hát majd ezen nagy kérdések
360 XXXI | Ha a zöld ág is így jár, hát akkor a száraz ágra mi vár?)~
361 XXXI | felvonóhídjaikkal eltűntek. Hát még a vízárkok sánckarózataikkal!
362 XXXI | hagyjátok a vérét ontani! Hát nincs Isten? Nem hall ég,
363 XXXI | kivégeztesse!~Kit védelmez hát meg akkor az a telefirkált
364 XXXI | amire ráfújtak, s összedűlt.~Hát ezért kellett egy tél, tavasz,
365 XXXII | húzatta fel Spork tábornok.~Hát hiszen akit megkaphatott,
366 XXXII | tettek neki, azt mondá: „Hát mikor az oláh elevenen nyúzza
367 XXXII | volt. S ha sebet kapott, hát ez nála csak helyettesíté
368 XXXII | Teleki Mihály leányának), hát akkor mind a két nagyúr
369 XXXII | a bor meg van mérgezve: hát akkor egyedül Ghéczy Zsigmondnak
370 XXXII | proklamációt nem adott volna ki; hát akkor Ghéczy Zsigmond csinálta
371 XXXII | Teremtőt tisztelik.~Pedig hát nem jó az Istennel komázni!~
372 XXXII | menedékül szolgált a háza; hát ha a szomszéd Dobsina meg
373 XXXII | eresszen egy egész hadsereget, hát bízvást ura maradhat a fogadásának.~
374 XXXII | gyalázatot hozott a fejére.~Hanem hát, mikor egy asszony a fejébe
375 XXXII | átmegy az a borotvahídon is! Hát még ha ez a valaki a kisfia?!~
376 XXXII | Temetést csinálok.~– Temetést? Hát te avval játszol?~– Mivel
377 XXXII | csókot, sem az ölelést.~– Hát nem szeretsz engem? – kérdé
378 XXXII | teérted jártam a világot.~– Hát mit hoztál nekem? – kérdé
379 XXXII | tekintetével.~Ez ám a fogas kérdés! Hát mit hoztál a kisfiadnak?
380 XXXII | kiszámítással teljes szívbe! Hát van-e a heraldikának annyi
381 XXXII | rögtön meg fog ölni.~– No, hát lásson meg – rebegé Juliánna,
382 XXXIII | így meg amúgy elfordítja, hát akkor kimozdul a sarkából
383 XXXIII | gyermekét az ölében hozza. Hát nem eléggé meggyűlöltette
384 XXXIII | tehát a megbánás is igaz.~– Hát most miért jöttél ide? –
385 XXXIII | gyermekedet láttad már; hát meghalni hogyan akarsz?~–
386 XXXIII | többiétől nem rettegek.~– Hát halld meg a többiekét is.
387 XXXIII | Bármilyen nagy dolgot.~– No hát „édes”? – Azt szeretem. –
388 XXXIII | beveszed. Mert méreg. – Hát hallgass ide. – Nekem ma
389 XXXIII | perhorrescálja az égi tűz.~– Hát oda mernél menni most helyettem
390 XXXIII | Nem hiszek a rémekben.~– Hát nem hiszesz a rémekben.
391 XXXIII | nézve iszonytatóbb.~– No hát ott, ahová küldelek, megtalálod
392 XXXIII | majd hogy meg nem ette. – Hát mégis csak szereti!~– Nem,
393 XXXIV | is el lehet számlálni. De hát ami a jégpadlón alul van,
394 XXXIV | szalonnával, kenyérrel.~Hát most itt volt az az idő.
395 XXXIV | gyertyástól a földhöz vágja, hát azzal eltemeti magát is
396 XXXIV | sem Istent, sem embert! Hát megbolondultatok, hogy meg
397 XXXIV | szép asszonya mellett.~– Hát ti urak, hogyha bírák akartok
398 XXXIV | saját szája is vádolják: hát nem módjában lett volna
399 XXXIV | a hitszegés beleférjen, hát nem siethetett volna az
400 XXXIV | egyenlítve a rovás. – De hát a férj számadása ki van-e?~
401 XXXIV | kő volt Juliánna szívére. Hát az ő kedvencét is szerencsétlenné
402 XXXIV | Akkor segítségére siettem.~– Hát e szerint a tábornok nem
403 XXXIV | a helyéből.~– Úgy van.~– Hát ez „úgy van”. – Mármost
404 XXXIV | asszony csókjaival. Kelj fel hát, és emeld a fejedet magasra.
405 XXXIV | labanc szállásmestereket, hát akkor ez annak a tanúbizonysága
406 XXXV | esztendőn alul.~Mivel tölti hát az idejét:~Azt mondják:
407 XXXV | könyvek közé lenyomtatva, hát a másik, hová lesz.~A várbeli
408 XXXV | más kézre nem eresztette.~Hát egy reggel a felhordott
409 XXXV | mint az örvendezés.~– Hát – a bűnöm meg annak a bánata.~–
410 XXXV | felébredt két különböző ember. – Hát nem jól tettem-e, hogy ezt
411 XXXV | Beszéljünk egyébről. Hát kegyelmednek hogy folynak
412 XXXV | önkéntelen megszorítá.~Mégis volt hát valami közös a szíveikre
413 XXXV | volt ezért meg ezért drága. Hát ezt mind el nem beszélhetem
414 XXXV | beszélhetem az apámnak.~– Hát hogy legyen?~– Írjon kegyelmed
415 XXXV | elhunyt feleségre emlékezteti.~Hát még aztán a két gyermek?~
416 XXXV | nyugalmat erőszakolt magára.~– Hát „fiat piscis!” – „Legyen
417 XXXVI | Az öreg nevetett.~– No, hát nem szép apai gyöngédség
418 XXXVI | nevetéssel döcögteté a szót.~– Hát bizony van is azon mit pirulni?
419 XXXVI | ennek a tanúbizonysága. Hát nem te ajándékoztad ezt
420 XXXVI | Hozzon fel az asszony hát egy vékával – hangzott az
421 XXXVI | ugyan osztják a csókokat, hát nekem jut-e vagy egy?~Pelargus
422 XXXVI | asztalról, azt mondá:~– No hát, urak, nem valót mondtam-e?
423 XXXVI | mégsem akart meglágyulni, hát végre is kénytelen volt
424 XXXVII | s tán meg is csókolja, hát akkor az ki akarja őt fizetni
425 XXXVII | fizetni aprópénzzel. Mert hát egy várva-várt csók még
426 XXXVII | locsoltatni, míg feléled, hát ez egészen rendén következő
427 XXXVII | kegyelmes” uram lesz is.~Hát éppen a kegyetlen uram duplázott
428 XXXVII | bírt kitalálni. Hanem ez hát csak hit. Én bizonyosságot
429 XXXVII | Ráhagyták, hogy fusson hát utána; ők, a többiek, futottak
430 XXXVIII| kérdezhetik tőle azt, hogy hát a szíved fáj-e?~Ha fáj,
431 XXXVIII| parasztkiejtéssel odakiált nekik:~– No, hát má nasságos asszonykák,
432 XXXVIII| árulok.~– Te almát árulsz?~– Hát valami életmód után csak
433 XXXVIII| Sehol be nem fogadnak, hát csak így az országúton kell
434 XXXVIII| országúton kell éldegélnem.~– Hát Andrássy? – kérdé Löffelholtzné. –
435 XXXVIII| segített neki a kegyleveléhez, hát akkor mondtad, hogy odaviszed
436 XXXVIII| hozzá. Azóta özvegy is lett. Hát nem fogadott jól?~Most kezdett
437 XXXVIII| magáé a szép asszonyé!)~– Hát akkor inkább visszafordulunk
438 XXXVIII| elektrika-masinázott. – Hát még aztán a jó Belleville
439 XXXVIII| is találja ki, hogy mit? Hát amikor Korponay János kapitány
440 XXXIX | császár palotájáért. No, hát majd ha a második mézeshetek
441 XXXIX | férj arcát világítá meg. Hát ébren is tart még ez álom?~
442 XL | csókra.~A boldog idillt hát nem zavarta meg más, csak
443 XL | ajtaján kopogtatni.~– No, hát kopogtatok én. Engedd meg,
444 XL | Kívánhatsz, amit akarsz.~– Hát legelőször is azt kívánom,
445 XL | kegyelmed megfogta magát. Hát akkor ki az, aki tud mindenről?
446 XL | érte a jutalmam?~– Helyes. Hát ha kegyelmed ily nagybecsű
447 XL | leveleit nekem kezembe adandja, hát azon főuraknak a birtokai
448 XL | akadt írótollal játszott.~– Hát akkor, édes húgám, az történik
449 XLI | azoknak a halála miatt?~De hát az Andrássyakat!?~Valami
450 XLI | ilyeneket suttogott a fülébe.~„Hát éppen őtet? De miért? Mi
451 XLI | nyilvánosan bevádolta, hát ezt mit sajnálja? Ez az
452 XLI | hogy téged megöljelek!~– Hát tedd sietve.~– Mi volt az,
453 XLI | asszonyától egy csókot.~– Hát teveled mi fog történni? –
454 XLII | kérdezték tőle, hogy mi volt hát azokban a levelekben, akkor
455 XLII | Alig várta, hogy vigyék hát már a bírái elé.~Mikor a
456 XLII | Keress magadnak új érdemeket! Hát minek küldtek el, hogy keressem?
457 XLII | mintha egy homloknásfa volna. Hát ez a szétbomlott haj? Bizony
458 XLII | a kezet, ezt a fejet! – Hát nem bolondság ez?~Ha az
459 XLII | hogy mit mondjak neki.)~– Hát a kis fiának nem üzen kegyelmed
460 XLII | megátalkodott asszony! Menj hát vesztedbe, ahová indultál!~
|