Fezejet

 1 II    |     hanem magyar nemes urak, kik magukat tekintik a tősgyökeres arisztokráciának,
 2 IV    |          megnyugasztalva éreznék magukat rögtön.~Végtére azonban
 3 VI    |    bámulatában, ha mind kimentik magukat, még utoljára ő marad benne
 4 XIV   |   valamennyien mind elordították magukat, olyanformát érezve, mintha
 5 XVI   |    megvesszetek!”, hát elnevetik magukat és kibékülnek.~Amint ő a
 6 XIX   |       árulókat, akik meg hagyják magukat venni pénzért, mindenütt
 7 XIX   |          az ember; de úgy törték magukat a lyukhoz vissza, hogy az
 8 XXIV  |        katonák ismét összeszedik magukat, s kezükbe kapják a fegyvert.~
 9 XXIX  |        hogy ha a lovai kipihenik magukat, vigye őt tovább Szathmárig.~–
10 XXX   |          boszorkányok úgy tudják magukat elváltoztatni, hogy csak
11 XXXI  |       Csak egyben számították el magukat: azt nem vették eszükbe,
12 XXXII |     selyembogaraim most kötik be magukat. Azokat elnézem. Ha én is
13 XXXIII|       napvilágon nem mutathatják magukat. – Hanem én odamehetnék
14 XXXIV |      nehéz eskü alatt kötelezték magukat, nem beszélni felőle másnak,
15 XXXIV |          csakugyan közbevetették magukat, hogy a dühöngő Korponayt
16 XXXIX | hajdúknak, hogy nem kell megadni magukat, hanem ütni kell a labancot.