Fezejet
1 I | gyapot porrá válik, csak ő maga nem; újra öltöztetik;
2 I | mind porrá lettek már, s ő még mindig virraszt fölöttük.~
3 II | fegyverestül.~Soha még ellenség az ő kapujukon erővel be nem
4 II | odakinn a piacon azalatt, amíg ő odabenn a templomban prédikál.~
5 III | gyülekezetben minden szem ő felé fordult.~– Hű be szép
6 IV | generálisság minden főtisztjei, az ő feleségeikkel együtt, a
7 IV | jött ki a sodrából. Ismerte ő a maga parlamentjét, volt
8 IV | főszállítmányosa; ez mind a kettő az ő embere volt.~– Majd egyenként
9 IV | sáfrány = tizennégy forint!~Ő ijedt meg, mikor azt látta,
10 V | assecurálván afelől, hogy az ő osztályrésze fennhagyatik;
11 V | díszes hivatalt jelenben ő tölti be, a wittembergai
12 V | torkára szalaszt, az az ő benificuma. – Ezt nevezik
13 V | Hortis uramat. Most már ő sem haragszik érte. A tokaji
14 V | csalassék, hanem amidőn ő is lekerül, dolgát végezvén,
15 V | azokról az időkről, amikor ő wittembergai diák volt.
16 V | wittembergai diák volt. Az ő szemei egy-hét (nem két)
17 VI | mögött a falra akasztva.~Ő az a Fabriczius János, aki
18 VI | kimentik magukat, még utoljára ő marad benne a gyanúban.~–
19 VI | már akkor nem volt ott; ő, amint látta a rossz fordulatot,
20 VI | őnemzetességének tudtára adassék, hogy ő maga mint hites felesége
21 VI | maga mint hites felesége az ő férjének, azt ugyan minden
22 VI | emlékezett rá, hogy biz az ő felesége sem tesz másképpen;
23 VI | generális uram parancsoljon az ő katonáinak; a polgároknak
24 VII | befalazva; az a két kőfej az ő képmásuk. Mikor e jelkép
25 VII | hogy Rákóczi Ferencnek ő és Engelmeyer a legkedveltebb
26 VIII | hogy az éjszakai őrjáratra ő is vállára vethette az alabárdot.
27 VIII | gyönyörűség az, ha egy éjjel ő fogdoshatja össze az utcán
28 VIII | szóra a szemei. Erre várt ő.~– Már megbocsásson, elsőbíró
29 IX | vízen; virgázza meg: ez az ő dolga, nem a közönségé.
30 IX | Jánosra van bízva?~– Igen. Ő a lovasság első kapitánya,
31 IX | akkor bizonyos lesz, hogy ő elfecsegte a titkot a feleségének,
32 IX | odavész a jövő éjjel, vagy ő, vagy a küldemény, akkor
33 IX | folytatá Fabriczius –, s ő nekem egyetlen leányom;
34 X | jobban Korponay, ez biz az ő felesége.~A következő szava
35 X | menyecskét ölelget, addig ő odakinn a bokrokat zörgeti,
36 X | amin Ocskay vette.~– S ő mennyin vette?~Korponay
37 X | van az ára az oldalamon.~– Ő kardcsapásokkal fizetett
38 X | amit a felesége készített, ő egy fiát sem kapott. De
39 X | Bizony másnak! De azon ő hiába töri a fejét, hogy
40 X | csapatokkal az ellenségre rohanni. Ő maga aligha tudott volna
41 X | mikor vége volt a csatának, ő versbe szedte a hősök viselt
42 X | Sokat nevettek rajta – s ő azt is hálával fogadta.~
43 X | különbséggel, hogy egyiknél az ő halovány arca még holdvilágosabb
44 X | szobájába.~Tudta jól, hogy ez az ő kötelessége; azt is tudta,
45 X | teste végig lúdbőrzött. Ő értette e mondás fenyegető
46 X | hogy Rozgonyi Cicelle az ő ősanyja volt.~Pelargus arca
47 X | kiszabadítja. Versbe foglalta ő ezt régen, szép alexandrinusokba.
48 X | sáfránysárga hajat adni? De hát ő ezt választotta; azt hitte,
49 X | magára venni. Illett az az ő sima arcához. Korponayné
50 XI | neki ottan! Pedig hiszen ő dalolta azt a vigasztaló
51 XI | Belleville lovag azt hiszi, hogy ő felfogta ennek a különös
52 XI | szóval, míg el nem alszom.~– Ő itt lakik a házban?~– Igen,
53 XI | ember elvesztette a szívét, ő a helyén meg tud állni?
54 XI | dobolnak, üvöltenek, akkor ő térdre tud ereszkedni bűnének
55 XI | ablak jégvirágaitól, míg ő a tél hímzésén a forró lélegzetével
56 XI | hallani a kopogását. De ő is hallhatta már az ajtón
57 XII | aluszik csendesen. A többi az ő dolga.~Erre aztán Léni asszony
58 XII | mákonylabdacs alighanem az ő söröskancsójába tévedt bele.~
59 XII | szemközti kép őrá mosolygott, ő meg arra, mintha egymást
60 XII | nesztelenül félretolódott; s ő egy lépéssel odaát volt
61 XII | az illatos burkot. Ez az ő kedves csemegéje. Ritkaság
62 XII | vad-angyal! Minő csélcsapság!~Az ő arcképe lett valamennyi
63 XII | dallamos volt.~Hát biz az az ő nótája volt; az Andrássy
64 XII | abban énekelve sorban az ő hőstettei – a borozóasztal
65 XII | eldalolták azt úgy, hogy ő is hallotta. Csak mosolygott
66 XII | vetett az öccse szemére. mert ő akkor kongta el mély, ringó
67 XIII | ledönteni. Majd megfelel ő magáért.~Amíg a lármázók
68 XIII | éppen ahhoz a kapuhoz, ahol ő rejtőzik.~– Hű! Ezer véka
69 XIII | ebből.~De ez még mind az ő szövevényébe illő fonál.
70 XIII | Sokszor a hátukhoz verte ő már azoknak az alabárdjukat
71 XIII | csapva magát.~– Ah! Itt van! Ő az! Valósággal a Belleville
72 XIII | Megfogtuk! Rajtakaptuk! Ő tette! Ő lopta el! Most
73 XIII | Megfogtuk! Rajtakaptuk! Ő tette! Ő lopta el! Most is a kezében
74 XIII | kiabált Wencezlauz. – Ő robbantotta fel a lőporos
75 XIII | lovagnak. Megérdemelte. (Akit ő egyszer meghódított, bolondja
76 XIII | bíróságát, amint hazaérkezett. Ő is a titkos alagúton át
77 XIII | felnyíltak.~– Őt újra meglátod. Ő fog ottan várni…~A leány
78 XIII | összekötő folyosóhoz csak az ő lakosztályán keresztül lehetett
79 XIII | adva a szomszéd páciensnek. Ő maga pedig erős transspiratióban
80 XIII | ház rejtekeit, amiket csak ő ismert. Sehol még csak nyomát
81 XIV | három első betűnél!)~Az ő lőporos és liszteszsákos
82 XIV | polgári magisztrátus nem ítél, ő csak katonának adhatja át
83 XIV | örömének csattogó hangjait.~Ő pedig aludjék békével.~Pedig
84 XV | józan fővel is bakot lő, ott ő kótyagosan is fején találja
85 XV | kémszemlével kísértetni: ez mind az ő feladata volt.~A városi
86 XV | van az a Belleville lovag? Ő ért ehhez!~Mikor már nagyon
87 XV | árulással gyanúsítják, hogy ő maga robbantotta fel a lőporos
88 XV | fogságra saját szállásán, és ő maga őrködik felette.~–
89 XV | fenn volt, a haját fésülte; ő nem tette azt a hebehurgyaságot,
90 XV | észre nem lehetett venni.~Ő vette át az urát kereső
91 XV | utroque puncto ugyan; de ő maga rászolgált, mert a
92 XV | leülni, az első sor pad az ő számára van fenntartva.
93 XV | szertartás, nem azért jött ő ide, hogy énekeljen!~– Szép
94 XV | kérdé Andrássy.~– Igen; ő adományozta ezt Beatrix
95 XV | királyról szólt; de abból ő maga sem hallott egy szót
96 XV | engedélyét. Ezért nevezi ő magát: miserrimus peccatornak.
97 XV | uram. Ismerem én már az ő nagy praktikáját!~A templomajtóban
98 XVI | körülkerített térre. Ez az ő panteona, valhallája, kővé
99 XVI | captandam benevolentiam, ő fogja kezdeni a szót, minekelőtte
100 XVI | minő hőstetteket követett ő el, mennyi élelmiszert és
101 XVI | neki valami történetet. Ő már kezdte sejteni, hogy
102 XVI | és a szabadság ügyéhez, ő még akkor is hű maradna
103 XVI | gyulladt az agyában. Most már ő is kezdett érteni valamit.
104 XVI | fordította félre a fejét. Tudta ő azt jól, hogy ki lenne képes
105 XVI | magát is odacsukják, vagy ő öl meg valakit. Ezt majd
106 XVI | némajátékkal felelve, hogy ő sem tudós ebben az egész
107 XVI | itt van a Czelder Orbán!~Ő volt az valóban, ahogy mindnyájan
108 XVI | lehet találni, de amellett ő maga úgy oda tud ütni az
109 XVI | akit egyszer befogadott az ő gyűlöletébe és haragjába,
110 XVI | magukat és kibékülnek.~Amint ő a sok könyökével utat tört
111 XVI | nem is sejti, hogy ez az ő két kedves barátja most
112 XVI | felszabadult volna, hogy ő vetteté fel árulásból a
113 XVI | Disputáltunk jobbra-balra; ő végre is minden pontra azt
114 XVI | harangszótól nem is alhatnak jól. Ő ebben csalfaságot orront.
115 XVI | újra kezdheti a ribilliót. Ő kész minden engedményre,
116 XVI | nagyszerű egy stratéga. Ő itt velem alkudozást kezd,
117 XVI | állják az útját – felelt ő erre –, de én eléjük küldöm
118 XVI | keresztültörjem!~Ezen aztán ő maga nevetett igen nagyot.~–
119 XVI | mint koldusmankóra. Nem ő viszi a kardot, a kard viszi
120 XVIII | szeretett leánya, miután – Isten ő szent felsége rendeléséből –
121 XVIII | odafenn praktikálta ki. Az ő munkája volt ez!~Gördüljön
122 XVIII | kapta a halotti énekeket.~És ő ezeknél a gyászdaloknál
123 XVIII | szerencsétlenség Isten akarata volt, ő szent felségével pedig ki
124 XVIII | szokatlan mozgalomnak, hogy az ő csendes birodalmukon keresztül
125 XVIII | hírét, nevét, azért, hogy ő megmeneküljön? Szabad-e
126 XVIII | játék; de nem a halálnak. Ő igazán hitte, hogy egy vasakaratú
127 XIX | torzított fintorait nem ő rajzolta, hanem ez a démoni
128 XIX | Blumevitz. – Hanem ez az ő diplomáciájának az alapgondolata.
129 XIX | egészen meg tudom fejteni az ő charádáit. Nemde az a kívánsága
130 XIX | közfalon, hogy majd akkor ő, a hívek és bátrak csapatjával
131 XIX | Herodiás! A te feleséged! Ő árulta el ezt a várost,
132 XIX | Világosan látok mindent. Ő kerítette össze a leányomat
133 XIX | leányomat a császár tisztjével, ő árultatta el a titkos alagutat
134 XIX | titkos alagutat a németeknek, ő szöktette meg a leányt a
135 XIX | a leányt a vasketrecből; ő robbantatta fel a szeretőjével
136 XIX | törődött most ővele meg az ő asszonyával. A bolond férj
137 XIX | járt a fejében, hogy az ő alagútja el van árulva,
138 XIX | lopakodik be a német a városba.~Ő maga semmit sem tudott arról,
139 XIX | kedvéért lett az kigondolva, az ő fogsága alatt. Hej! ha erről
140 XIX | egy aknaszerű lejárata az ő házából. (Bizonyosan ezen
141 XIX | diákoknak –, s hozzátok utánam!~Ő maga a legnehezebb kilós
142 XIX | többé azon a helyen, ahová ő ledobta: nem volt az se
143 XIX | menekült ki az asszony, amerre ő bejött. Rohant dühösen arrafelé.~
144 XIX | egész lőszerkészlet, amit ő arra tartogat, hogy majd
145 XIX | meg a tisztekéről – és az ő kis fiacskájáról. Hogy dicsérik
146 XX | bámulta, hogy „sül meg” az ő puskapora a tűzben.~– Mi
147 XXI | körülötte a sok veréb, mintha ő tudná azt legjobban elolvasni.~
148 XXI | elöl az állán kiborotválva.~Ő maga is tudta azt, hogy
149 XXI | templomba soha imádkozni.~Ő ugyan azt állította, hogy
150 XXI | szólásmódját, tudhatta, hogy mikor ő azt mondja: „gyerünk a templomba?”,
151 XXI | hordó és átalag: ott szokta ő a misét tartani, paródiázva
152 XXI | ha gyújtogatni kellett. Ő is legtöbbre becsülte ezeket.
153 XXI | játszani.~Azt mondta, hogy ő neveli őket.~Hiszen tudománya
154 XXI | azóta prépost lehetne; hanem ő nem azt értette nevelés
155 XXI | Ferencé volt az almáriom; ő adta azt Andrássy Istvánnak,
156 XXI | csak egy ágy van benne. Az ő saját magáé. Egy egyszerű
157 XXI | egész Bethesda számára. Ő ruházta valamennyit. Minden
158 XXI | Felekezetének akarta jóvoltát. Ő sohasem kérdezte, ki magyar,
159 XXI | úrnapi istentiszteleteket ő maga is végighallgatta,
160 XXII | távollevő apáért.~Tehette volna ő is, amit más asszonyok tettek,
161 XXII | megosztozzék vele. De ezt ő nem tartá helyesnek. – Minek
162 XXII | diadalainak a híre járt el. Ő csak a fénykört látta, mely
163 XXII | egyebet, mint hogy ahányszor ő gondol arra, annyiszor sóhajt
164 XXII | vissza őhozzá; ahogy az ő lelke meg van telve annak
165 XXII | jártassa meg egy kicsit, amíg ő visszatér; azután előkereste
166 XXII | grádics; ott gurulj le! Az az ő temploma.~Az biz a pince
167 XXII | énekelnek, imádkoznak, hát ő is énekel és imádkozik.~
168 XXII | anyjuk még ott maradt; az ő jelenlétének kellett azt
169 XXII | tudomása: sejtelme sem. Ő csak azt tudta, hogy a császári
170 XXII | áhítatosságát: ez a zsoltár nem az ő hitének a zsolozsmája; azalatt
171 XXII | messze van már az a nap, hogy ő is visszatérhet a kedvesei
172 XXII | magasabbnak látszott, mint ő.~Zsófia halovány arca fehér
173 XXII | tengermoraj zúdult fel ellene.~De ő előrelépett, s mind a két
174 XXII | elzárta előlük a karcost, ő adott nekik máslást.~Aztán
175 XXII | más, mint a Miklós bácsi? Ő maga is barát volt. Azt
176 XXII | van ezen a világon. Nem ő lett a nagy családfa törzse,
177 XXII | elveszni bennünket!” Hallja ő azt? Érti ő azt? Sújt, mikor
178 XXII | bennünket!” Hallja ő azt? Érti ő azt? Sújt, mikor áldást
179 XXII | vissza. Arról, hogy most ő maga a német, hogy ő az,
180 XXII | most ő maga a német, hogy ő az, aki a császári haddal
181 XXIII | kegyetlenség iskolájába. Mit tudott ő arról, hogy egy csupa érzelmekből
182 XXIII | asszonyt, aki felől tudta, hogy ő ragadta magával hódító ölelésével
183 XXIII | tűrsz, szenvedsz, imádkozol, ő pedig a lőcsei Circe karjai
184 XXIII | az az asszony elárult. Az ő neve, amit az asszonynak
185 XXIII | hogy az a bálvány, amit ő imádott, cserépből van.~
186 XXIII | Igazat mond benne; mert ő térdepelteti le őket minden
187 XXIII | veszélytől és kísértetektől az ő szerelmes, drága, jó urát.~
188 XXIII | Nem hallgathatja el az ő hites ura előtt, hogy Krasznahorkán
189 XXIII | Isten bűnül ne vegye az ő hóbortjait.~Arra különösen
190 XXIII | Annak is másutt volt dolga; ő is sokat távol időzött a
191 XXIII | szobájába kerültek vissza. Ő fektette le őket, ő imádkoztatta
192 XXIII | vissza. Ő fektette le őket, ő imádkoztatta reggel, este.~
193 XXIII | történik odakinn a várban. Ő volt a hírhordó. Szemfüles
194 XXIV | életét, s tudatta vele, hogy ő erről Zsófiát értesíté,
195 XXIV | olyan orvost pedig, aki az ő baján segítsen, sehol a
196 XXIV | gyógyítója, a patika az ő konyhájához tartozott. Vastag
197 XXIV | készült eszenciához. Az ő halálos baját nem gyógyították
198 XXIV | az ősi almárium. Nem az ő baja ellen voltak azok feltalálva.
199 XXIV | hallottuk. Apánk írja, hogy ő itt van egész hadsereggel
200 XXIV | faltörő ágyúja is elég. De ő nem fog úgy jönni Krasznahorkára,
201 XXIV | papírra minden elmondanivaló. Ő maga, elhomályosult szemeivel
202 XXIV | dénárt adtam érte cserébe. Ő az ujja hegyével ráismert
203 XXIV | mehet ki azokkal együtt az ő levélvivője is.~Azért várta
204 XXIV | ölel emberi gondolat.~És ő megígérte, megfogadta, hogy
205 XXIV | mind mozgásba jönnek, amit ő nem vezényelt, a pápista
206 XXIV | harangkongás tart.~Csak ő nem: a szerzetes.~Ott áll
207 XXIV | a szomolnoki úton.~– Ez ő lesz! – dörmögé magában
208 XXIV | virított: erről ráismerni.~Ő jön! Egyedül, ahogy megüzente.~
209 XXIV | ráismerni a benne ülőre.~Ő volt az: Andrássy István
210 XXIV | várkapu előtti lonka között. Ő is felismerheté azokat,
211 XXIV | pap kezébe kapaszkodva. – Ő fogja a szívemet. Odahúz
212 XXIV | reszketett a meghatottságtól. – Ő hívogat magához bizonnyal.~–
213 XXV | válaszából megértette, hogy az ő ismeretsége Korponaynéval
214 XXV | szívek, csak egyszer az ő szemeinek tüze ostromolja
215 XXV | nem talált mentséget.~Hogy ő nem bírta a fiát ettől a
216 XXV | helyettes parancsnok, amíg ő felsiet Löffelholtz táborszernagyhoz,
217 XXV | változott helyzetbe. Eddig ő tábornoka volt a colonellusnak,
218 XXV | átpártolt kuruc generális, mint ő, nagyon hasonlít a leskártolt
219 XXV | most is ér valamit. Aztán ő csak „menesztetett”; de
220 XXV | francia bonhomiájába, amit az ő éles megfigyelő szemének
221 XXV | Hiszen máskor is ment már ő abba a házba, úgy mintha
222 XXV | többi hölgyekhez intéz: ő maga válaszol. Azoknak nincs
223 XXV | a kockán a kasszát, s az ő háza a nyakán veszett. És
224 XXV | már megértette. Sietett ő is utána. A társaságot hagyta
225 XXV | király hűségére, most lám az ő birtokait nem háborgatja
226 XXV | nem szólt bele a vitába. Ő tudta azt jól, hogy mégiscsak
227 XXVI | az volt a haditerve, hogy ő nem szól senkinek, hanem
228 XXVI | bűnjelnek számíttatik be.~Ő tehát előtte való nap úgy
229 XXVI | nemrég alattvalója volt, ő tudta a nevét. A Czelder
230 XXVI | megbiztatta, hogy csak várjon, míg ő visszajön.~Kis idő múlva
231 XXVI | Serédy volt az a kapitány, az ő távoli sógora.~Nagyon bosszús
232 XXVI | kellett emlékezni, hisz ő volt az egyik elnöke annak
233 XXVI | rögtön útra akart kelni, hogy ő megy Bécsbe.~– De ugyan
234 XXVI | asszonyra? Nem érti az ember az ő dolgaikat.~A kegyes úrhölgy
235 XXVI | kedvéért idehozná a mancsait.~Ő is vállára kapta a dupla
236 XXVI | folytatott értekezésben), hogy ő Poprádon Husz apónál fogja
237 XXVI | vendéglő kapujába, hogy ő lehessen az első, aki az
238 XXVI | az, amit előrebocsátott. Ő maga ezután érkezik az irámszarvas
239 XXVI | megérkeztét. Aztán majd mikor ő nagy bosszúsan és kedvtelenül
240 XXVI | Elgondolta, hogy az a nő, akit ő annyira elkárhoztatott,
241 XXVI | már azon a napon, amelyen ő Krasznahorka alá megérkezett,
242 XXVI | fogja be a lovakat azonnal. Ő maga nem vár reá, hanem
243 XXVII | meg nem menekült, míg az ő egész causáját és a Fabriczius
244 XXVII | legjobban az udvarnál; az ő levele volt az éppen, mely
245 XXVII | lángba borul az ország!~Ő keresztüllátott a hercegen.
246 XXVII | legmélyebb titka volt: hogy ő, az idegen, ezt a megérthetetlen
247 XXVII | az írást, melyről csak az ő neve hiányzik, hogy üdvözültté
248 XXVII | kedvező válságot előidézze.~Ő újítá meg a fekélyektől
249 XXVII | arcon a hűsítő borítékokat, ő adta be neki arany kanálkával
250 XXVII | király; maga is ott állott az ő királya előtt, a csillagok
251 XXVIII | magával, akkor is borzalom az ő láthatatlan arcába tekinteni,
252 XXVIII | hanem amint megmondta, hogy ő ide szállt vendég: egyenesen
253 XXVIII | az államférfihoz, ki az ő jövetelére kituszkolt az
254 XXVIII | miért. A király halva van: ő nem szentesíthet többé semmit,
255 XXVIII | teljhatalmazottja. Amit ő szentesít, mielőtt a király
256 XXVIII | váratlan haláláról, aki után ő következett a trónra. –
257 XXVIII | vissza az ezredesnek, hogy az ő lakása éppen annyi lépés
258 XXVIII | több bizonyítékot; inkább ő kér bocsánatot Alauda uramtól;
259 XXVIII | elterjesztette azt a hírt, hogy ő az a császári biztos, aki
260 XXVIII | élni a gyanúperrel, hogy az ő útjában talán nem is egészen
261 XXVIII | szerencsésen kieszközölte, hogy az ő csézáját is begurítsák a
262 XXVIII | ottrekedését; bizonyosan ő híresztelte el a császári
263 XXVIII | a repülő híd bajának is ő volt a mestere. Azalatt
264 XXVIII | előtt, hogy az a valaki az ő általa vitt dekrétum megérkeztét
265 XXVIII | asszonyi furfang ellenében.~Ő is otthagyta a rakamazi
266 XXIX | félmérföldnél.~Kitalálta, hogy ez az ő embere!~Volt dolga a boroskulacsnak,
267 XXIX | vén csaplár. Miért volna ő szegény? Nem múlt még el
268 XXIX | kaparászónak eléje világít.~Ő az, a várva várt. Senki
269 XXIX | Juliánna nem dalolgatott az ő édes álmai felett. Hanem
270 XXIX | hogy egy hiten vagyunk!~Az ő tízparancsolatjában is így
271 XXIX | De hát azért mégiscsak ő ért be hamarább Szathmár-Németibe,
272 XXIX | bizonyos a maga dolgáról. Ő tudta, mit adott át a nádornak.
273 XXX | képmása kézről kézre jár, ő is átveszi azt azokkal a
274 XXX | volna valamit arról, hogy ő mit hoz Bécsből magával?~
275 XXX | akadályokat rakva mindenütt az ő útján keresztül. Ezzel neki
276 XXX | kétségtelenné tette, hogy ő sem a névről, sem annak
277 XXX | cifra asszony”, akivel ő olyan jól mulatott volna,
278 XXX | boszorkányhistóriát, mert ő jó nevelésben részesült
279 XXX | venni, s az időhaladék az ő szövetségese.~Már kora hajnalban
280 XXX | értesült I. József haláláról, s ő is azonnal gyorsfutárt indított
281 XXX | azon végóhajtását: hogy ha ő meghal is, Magyarországot
282 XXX | halála után. A becsület az ő részükön volt. A fondorkodás
283 XXX | azzal az üzenettel, hogy ő kész aláírni azt a békeokmányt,
284 XXX | a seregével Szathmárra; ő a császári sereggel Nagy-Károlyig
285 XXX | világukat. De bizonyára az ő akarata volt az, hogy kizöldüljön
286 XXX | szemben jön reá egy, az ő díszkíséretét számára meghaladó
287 XXX | szerint Pálffy bánnak, s akkor ő maga is a szabad ég alatt,
288 XXXI | úgy enyelegtünk tovább; ő a pisztoly ravaszán tartva
289 XXXI | eredt lángot hogy nem érezte ő meg a lobogásáról! Hogy
290 XXXI | azt el a közkatona, hogy ő kapitulált! Elárulták a
291 XXXI | a furcsaságain ennek az ő leghívebb imádójának! Annak
292 XXXI | ügyének a sürgősségét.~Hiszen ő megmentheti ennek az embernek
293 XXXI | békekötés másolatát, amit ő Pálffytól kapott meg. Löffelholtz
294 XXXI | látnia kellett azt, hogy az ő pártfogoltja miként lép
295 XXXI | hogy nagy hiba volt ezt az ő kedves barátját nem engedni
296 XXXI | ami arra következni fog. Ő jól be volt avatva az udvarnál
297 XXXI | enyém volt az oroszlánrész, ő csak tűrte, amivel kénytelen
298 XXXI | helyette a székbe ülni, s ő tartja a gyűléseket Krasznahorka
299 XXXI | Korponaynét maga elől, akkor ő lesz a megvert fél.~– Maradjon
300 XXXI | maga Wratislaw írta fel, az ő titkos archívumából lettek
301 XXXI | csinálni.~Lehetetlen, hogy ő Andrássy Istvánnak elmondja
302 XXXI | szíve fájásából.~És talán – ő maga is igazán szerette
303 XXXI | mozdulatlanul néz a távolba. Talán ő az? – Talán ez is azt a
304 XXXI | a nagy hajszához, amiben ő álomképe ígért kincseit
305 XXXI | boszorkány, minden lehetett ő, csak anya nem, aki kisfia
306 XXXI | nevén szólítá Korponaynét. Ő is a lőcsei kapituláció
307 XXXI | kezdett az agya. Nem volt ő elkényeztetve: gyakran látott
308 XXXI | ragyogó díszöltözetben; ő maga az erkély közepén áll,
309 XXXI | szoktak produkálni, az az ő virtusuk.~Most az elítélt
310 XXXI | szórja azt arrafelé, ahol az ő hatalmas pártfogója ott
311 XXXI | most?~Közöttük a tenger! Ő és hatalmas pártfogója között.
312 XXXI | békeszerződésnek, aminek a létéről ő tudomást sem tartozott venni,
313 XXXI | hogy a vérpadot átugrotta, ő soha egy órára se m szűnt
314 XXXI | Hol őt kergették ott, hol ő kergetett mást. Szértverték
315 XXXI | folyt ez a mulatság. Ismert ő már ottan minden falut,
316 XXXI | elmenekült a kelepcéből; ő pedig magára maradva, foglyul
317 XXXI | szemrehányásokat kapta volna; mert ő volt az egyenes és közvetlen
318 XXXI | kétségbeesetten úszónak.~Ő az egyedüli hajótörött rajta.~
319 XXXII | huszadmagával karóba húzatta; ő lett volna a huszonegyedik,
320 XXXII | már elfoglalták a várat, ő volt az, aki a fiatal Thököly
321 XXXII | dulakodtak a Sajó mellett, ő felbiztatta a lutheránus
322 XXXII | hiszen akit megkaphatott, ő sem sajnálta azt válogatott
323 XXXII | méltóbb állat, mint a labanc.~Ő vállalkozott Absolon Dáviddal (
324 XXXII | Kassán fogva tartottak, ő szabadítá ki vakmerő furfangossággal
325 XXXII | kénytelenül kitakarodtak, ő abba rögtön beköltözött
326 XXXII | nagy a hasonlatossága az ő halandó fejének azzal a
327 XXXII | maga Zsigmond úr ült, hogy ő már csak azt a recsegő hangot
328 XXXII | zivatar közeledett.~Azt ő előre meg tudta érezni.
329 XXXII | úrnak: az „Isten haragja”.~Ő azonban tudós ember volt:
330 XXXII | tűzzel, akár vassal, nem félt ő semmitől, csak az Úristentől.~
331 XXXII | vezérek utasításai, s azokat ő közölte az idebenn lappangó
332 XXXII | hegyszakadék. Erre a feladatra csak ő volt alkalmas.~Csak ne félt
333 XXXII | oda?~Ez a vidék volt az ő szomorú hazája.~Sohasem
334 XXXII | ára.~Eszébe jutott, hogy ő most a kisfiát jő látogatni,
335 XXXII | völgyet körülkerüli, addig ő az ismerős helyi ösvényen
336 XXXII | akkor nem kell félni. Akkor ő fél. Bebújik az üvegkalitkába.
337 XXXII | mennydörgéstől. Egész éjjel elnézném. Ő meg fél tőle. Várj addig.
338 XXXIII | a bécsi magyar urak sem. Ő is folytatni akarta a harcot.
339 XXXIII | egy évvel idősebb, mint ő, évek óta ágyban fekszi
340 XXXIII | leánya hintaja! – Nem az ő leánya, az ördögé! A kocsisára
341 XXXIII | ítélőbíró előtt; csakhogy ő még ezt a büszke alakot
342 XXXIII | nem eléggé meggyűlöltette ő ezzel a fiúval az anyját?
343 XXXIII | kígyó, micsoda boszorkány az ő anyja, számtalanszor? Elég
344 XXXIII | beszélni?~– Sőt szükséges, hogy ő azokat hallja. Nem fogja
345 XXXIII | Ne féltsd te őtet. Tud ő mindent, s nem fecseg ki
346 XXXIII | majd csak szembeszállok. Ő fogja ereszteni a kötelet,
347 XXXIV | lakos felemlegeté, hogy ő is volt már ebben a barlangban
348 XXXIV | Mikor Ghéczy Zsigmond az ő hajdan kedves cimboráját
349 XXXIV | arany- és ezüstpénzt. Ezt ő akkor hazahozta a Gölnitzvölgyi
350 XXXIV | amit a rézbányája keres. Ő maga beéri szalonnával,
351 XXXIV | Pelargust, mit avatkozik az ő felesége dolgába, holott
352 XXXIV | Ghéczy Zsigmond üzeneteit; az ő kezébe tette le a leveleket,
353 XXXIV | kompetens védőreplikát az ő imádott szép asszonya mellett.~–
354 XXXIV | férje, az egész világ és az ő saját szája is vádolják:
355 XXXIV | ezren tették azt, amit ő. Hittek a csábító szónak,
356 XXXIV | ilyen mézes-mázos szóért. S ő, a gyönge asszony vétett
357 XXXIV | hogy legyenek csendesen. Ő maga leült egy jégkoloncra,
358 XXXIV | egy kasza volt a kezében, ő kaszás hanáknak volt álcázva.
359 XXXIV | Ghéczy Zsigmond szívét, ha ő terád bízta azon titkait,
360 XXXIV | hagyták Korponayt utoljára.~Ő nem írta a neve után a „
361 XXXIV | Juliánna szívére. Hát az ő kedvencét is szerencsétlenné
362 XXXIV | akikben bízott? Ez is az ő lelkére támadó vád, az ő
363 XXXIV | ő lelkére támadó vád, az ő álmainak réme?~– Értelek
364 XXXIV | házba?~– Igen.~– Ahonnan „ő” is átjöhetett tehozzád,
365 XXXIV | átjöhetett tehozzád, te is „ő”-hozzá, amikor tetszett?~–
366 XXXIV | főtiszt homlokának, s ama ő kiparancsolta a szobából
367 XXXIV | S hogy nem menekült „ő” ki azon az úton, amelyen
368 XXXIV | asszonyi becsületemre.~– „Ő” az volt, te nem! – Tehát
369 XXXIV | legalkalmasabb fővezérünknek, ő van egy hatalmas várnak
370 XXXIV | most is bálványozza őt. Ha ő kezébe kapja a zászlót,
371 XXXIV | a szabadságért harcolt, ő maga ott maradt Bécsben,
372 XXXIV | belsejéből az elbocsátó lapot, ő is odaírta a neve után e
373 XXXV | járnak. Szakasztott mása az ő elvesztett „pantheonának”.~
374 XXXV | lelkem is megszabadul az ő lidércétől.~Ez az egy érző
375 XXXV | gyümölcs lett, lehullott, és ő még mindig alszik.~Nem tudja,
376 XXXV | meg ne háborítsa senki az ő titokteljes találkozásait
377 XXXV | titokteljes találkozásait az ő elmúlhatatlan egyetlenével.~
378 XXXV | Szívesen fogadta az öreg? Ő nagyon keményszívű ember.~–
379 XXXV | Talán irgalmazni fog nekem „ő” is – szólt kitörő fájdalommal
380 XXXV | Bebekféle bronzágyút; amit ő valahol elrejtve tartogat.
381 XXXV | Milyen türelmetlenül várta ő akkor, hogy mikor lesz –
382 XXXV | megrontja magát, inkább ő is otthon marad a kedvéért,
383 XXXV | irgalom nélkül tépi ki az ő anyjuk szívéből az élet
384 XXXV | udvartól van ide küldve (az ő jó barátaitól). Azok bizonyosan
385 XXXV | rábírná, hogy valósággal az ő szolgálatukba álljon. Ott
386 XXXVI | várába be akar jönni az ő engedelme nélkül, tizenkét
387 XXXVI | Zsigmond kezeibe futott össze. Ő levelezett a mágnásokkal.
388 XXXVI | a leányához. – Nem bánta ő, akármivel hódította is
389 XXXVI | Juliánna a hős vezért; az ő dolguk! Nem is kérdezősködött
390 XXXVI | világért sem tette volna, hogy ő maga adjon egy bűnbocsátó
391 XXXVI | Az uram lesz ott!~– Igen, ő vár ott rád. Lehet, hogy
392 XXXVI | a csengős lovak nyomán, ő maga félretért a pázsitra,
393 XXXVI | írt Ghéczy Zsigmondnak. Ő volt minden levelek őrzője.~
394 XXXVI | olvasta a levelet utoljára, ő adta azt vissza Korponaynénak.~
395 XXXVI | a háta mögött történik, ő csak azt a némaságot leste,
396 XXXVII | nagy szükségünk van, holott ő csak egy csókot várt tőled,
397 XXXVII | vendégül többet, amit az ő keze főzött. De hogy elárulja,
398 XXXVIII| XXXVIII. FEJEZET ~Recidíva~Ő pedig futott, mint a szarvasgím
399 XXXVIII| gondolatok ezek. Nem gondol ő most a beteg fiával sem.~
400 XXXVIII| Juliánna te! Korponayné!~Ő meg kacag, csak úgy reng
401 XXXIX | Korponay János, a férj.~Ő az valóban, nem rémkép,
402 XXXIX | haszonlesésből elárulhatom az ő egész tervüket, s ők határozták
403 XL | hirtelen kitalált.~Hogy az ő titoktartását biztosítani
404 XL | hogy el ne árulja azt az ő felesége, őneki őrködni
405 XL | most a férje boldog.~Hisz ő is minden tudományát az
406 XL | Korponay húzódozott tőle, hogy ő átall a nagyurak ajtaján
407 XL | minő sikere lesz majd az ő pozsonyi útjának, mint inkább
408 XL | Korponay uram csendesen, ha az ő dolgára kerül a sor, majd
409 XL | beszél, a vallató inkvizítor, ő maga – egy fogoly. Minden
410 XL | bele magát a hínárba.~– Ő nem tud semmiről? – sietett
411 XL | tekintetéből a helyzetét. Ha ő most erre a kérdésre azt
412 XLI | vezére, mint Andrássy István. Ő a legderekabb hadvezető.
413 XLI | a bizonyítékok sorát az ő saját levele Ghéczy Zsigmondhoz.~
414 XLI | valamennyi virágszála?~Tartozik ő megsiratni a Rádayakat,
415 XLI | Esterházyakat, Sennyeyeket? Visel-e ő gyászruhát azoknak a halála
416 XLI | éppen őtet? De miért? Mi ő neked?~Egy mulatótárs, aki
417 XLI | s térdeiden csúszkálj az ő halottja előtt, és bocsánatot
418 XLI | bűnödért, aminek fele az ő bűne volt.~Aztán hagyott
419 XLI | végig a termeken, amikben ő osztotta egykor kegyeit
420 XLI | Kettő áll a kockán: vagy az ő feje, vagy a tied!~Tudod,
421 XLI | uramat is ejtsd útba, mondd: ő ne féljen semmitől, a kisfiamnak
422 XLI | a visszatértét, azalatt ő a kocsmában összebeszélt
423 XLII | leveleket azokhoz az urakhoz. De ő e leveleket sohasem adta
424 XLII | szépen, hogy miért tartogatta ő ezeket a leveleket – miután
425 XLII | előtte, diák nyelven, amiről ő azt állította, hogy nem
426 XLII | homokkal. Az a homok az ő vérét fogja felinni.~Egy
427 XLII | fogja ez az óra mutatni? Az ő földi világa már csak óranegyedekre
428 XLII | szerteágaznak a jövő századokban.~És ő ezeket a családfákat úgy
429 XLII | Korponay Gábor!”~Ez az ő fiának az adománylevele!~
430 XLII | Garamszeghiek közt, egyedül az ő fia; őneki van ajándékozva,
431 XLII | jöhetett holmi akadályok miatt. Ő maga is be volt börtönözve
432 XLII | egész összeesküvés terhét az ő fejére halmozta.~Reszketett
433 XLII | rebegé Pelargus. – Az ő irgalma minden földi fájdalmat
434 XLII | hogy azt ne vágják el, ő maga feltűzi olyan szépen,
435 1 | krónikák a két nőről és az ő világukról feljegyeztek;
|