Fezejet

 1 IV     |          gyújtogat. „Erős várunk nekünk az Isten!” Benne van e dalban
 2 XII    |        aki hallja! Nem parancsol nekünk a lőcsei bíró!~– Hát ez
 3 XVI    |        többit megmentsük.~(– Jaj nekünk! – dörmögé a kis Serédy. –
 4 XVIII  |         a zsoltárt: „Erős várunk nekünk az Isten!” Előre! Előre!
 5 XIX    |      kegyelmed, hogy a sáncágyúk nekünk, az ostromló seregnek, semmi
 6 XIX    |   legfényesebben bebizonyította, nekünk, császáriaknak elég érzékenyen
 7 XXVII  |  commassálni. Azok a trón előtt, nekünk megkegyelmezetteknek, természetes
 8 XXVIII |     átkozott élces, uram!~– Arra nekünk privilégiumunk van, lőcseieknek,
 9 XXXIV  | mennykővel megcirógatta. Az most nekünk ki nem jön az üvegkalitkájából,
10 XXXIV  |      összekarcolt kezekkel, hogy nekünk rejtett pénzbányák odúit
11 XXXIV  |     pergament a köntösébe.~– Még nekünk van egy szavunk egymással.~
12 XXXIV  |        Térjünk másra. Hisz nincs nekünk semmi okunk a civakodásra. –
13 XXXIV  |       azt, amiért az megkapható. Nekünk Andrássy Istvánra szükségünk
14 XXXVIII|            Azért, hogy elárultad nekünk a fejedelmet, ezer aranyat
15 XL     |   hősköltemény telne ki magából. Nekünk azonban csak azt kell belőle