Fezejet

 1 VI     |     Wencezlauz úrfi.~– Te mondád, én mondom, s mondja ez a protocollum,
 2 X      |            Bizony Isten, senkinek se mondom el. No mondja meg! Adok
 3 XIII   |         rejtette a leányt?~– Azt nem mondom meg.~Azt is mondhatta volna,
 4 XIV    |           irhát ebben a nyomban, azt mondom, mert ha én megeszlek benneteket,
 5 XVI    | elrejtőzötten.~– Lovagi becsületemre mondom, hogy én egy pillanatig
 6 XIX    |      Megölhetsz! Isten előtt is újra mondom! – szólt Fabriczius, szétszakítva
 7 XXII   |             vedd vissza! Mert bizony mondom neked, hogy amilyen alázatos,
 8 XXIII  |          árát a tiltott örömnek, azt mondom rá, drágán adják, mert jó;
 9 XXVII  |          kezébe adom a tollat, s azt mondom neki: Uram! Egy kézvonásod
10 XXIX   |            szekérrel, azt én meg nem mondom.~A nap egészen lenyugodott,
11 XXIX   |       odaléptetett Juliánna mellé.~– Mondom, hogy szép asszony! Szeretném
12 XXXI   |            Kérem, uram!~– Hiszen nem mondom el a feleségem előtt, hogy
13 XXXIV  |             fenyegető kezemet, s azt mondom, senki se bántson. Nem tudom,
14 XXXVII |     huzakodók közé veté magát.~– Azt mondom, cimborák, hogy a veszekedést
15 XXXVIII|           hasznára volt, mert bizony mondom, hogy nagyon segített neki