Fezejet

 1 XXIX|           éjjel tetszik? – kérdé a kocsmáros.~– Hát természetesen.~Azután
 2 XXIX|           egészen magával.~Mikor a kocsmáros lépteit közeledni hallá,
 3 XXIX|          jutok el idáig. Hol van a kocsmáros? Adjatok valamit innom,
 4 XXIX| kegyelmednek várni, míg az uram, a kocsmáros hazakerül a gát mellől;
 5 XXIX|           falról; végignézegette a kocsmáros albumát, már ti. azt a hosszú
 6 XXIX|           volt sértetlenül.~– Héj, kocsmáros gazda! – Mi baj, kurír uram?~–
 7 XXIX|           hajtották. Egy darabig a kocsmáros maga is segített a lovagnak
 8 XXX |      belépő vendégről.~– Jó napot, kocsmáros! – köszönte be a lovag.~–
 9 XXX |            a szóra csak kinézett a kocsmáros onnan a süveg karimája alól
10 XXX |        töltögetett.~Erre a szóra a kocsmáros azzal felelt, hogy öklébe
11 XXX |          már a szemei! – dörmögé a kocsmáros, s úgy reszketett, majd
12 XXX |           hallja az úr – suttogá a kocsmáros –, megmondom az igazat,
13 XXX |           Micsoda?! – kiálta fel a kocsmáros, kétfelé törülve a bajuszát. –
14 XXX |      császár levele volt – kérdé a kocsmáros. – (A száz tallér megint
15 XXX |              monda fogvacogással a kocsmáros. – Ehhez tudnak a boszorkányok.