Fezejet

 1 X     |       neveket, címeket hangoztatva. Hej, Jankó! Bertók! Palotás!
 2 X     |        vagytok? – Nincs ott senki. „Hej! Pelargus!” – kiált egy
 3 X     |           konyhába megint Pelargus, hej de megijedt! A tej kifutott,
 4 XIII  |       embereknek vesztére esküdtem. Hej, meg is tartottam.~A leány
 5 XVI   |         most azt mondják magukban: „Hej, ez a kocsmagenerális, mindig
 6 XVI   |          átkozott derék fickó vagy! Hej, hogy szid ott a német odakinn!
 7 XIX   |     kigondolva, az ő fogsága alatt. Hej! ha erről tudott volna!~
 8 XIX   |      ajtaját felszakította az öreg, hej, szép meglepetés várt reájuk!~
 9 XXII  |            indult neki.~– Nem arra, hej! – kiálta utána a kapuőr
10 XXIV  |        stracenói kelepcét?~– El ám! Hej, hogy szitkozódnak a hadnagyok!~–
11 XXIX  |        borából! Arannyal fizetem.~– Hej én is „számlálatlan adom,
12 XXX   |           az megtörténhetik íziben. Hej Dorka, te! Gyere csak be!
13 XXX   |             egy jó kötélre valót.~– Hej, atyafi! – kiálta a kocsis
14 XXXI  | szabadítsanak utat a népség között. Hej, hogy én nem láthatom azt
15 XXXIII|            hangon: „Eh, te Jezabel! Hej, te Darvulia, cudar!”, s