Fezejet

 1 I    |     alszik.~Százhetvenhárom éve múlt annak, hogy e koporsó födele
 2 III  |            Itt van, de „még nem múlt el Martius Idusa” – felelt
 3 VI   | visszajövetelemet, hogy midőn a múlt esztendőben a szepesi gróf
 4 XII  |       mégis a furor daemoniacus múlt el tőle; a szép asszony
 5 XVI  |       generális, Löffelholtz, a múlt éjjel, a zűrzavart felhasználva,
 6 XVI  |       töltötte ön a legközelebb múlt éjszakát? Azzal van ön vádolva,
 7 XVI  | kapitány úr előadásából, hogy a múlt éjjel történtekben nem játszott
 8 XVIII|        minden ember ártatlan! A múlt éjszakai szerencsétlenség
 9 XXI  |    talpányát körülnőtte a fű; a múlt század óta, amikor Salm
10 XXV  |    harmadik szobába, kicsinyben múlt, hogy valami váratlan meglepetés
11 XXIX |      Miért volna ő szegény? Nem múlt még el a diószegi vásár.
12 XXX  |           ha ez a hölgy nekem a múlt este paprikás csirkét nem
13 XXX  |       dicsőség tarlója. Ez is a múlt éjszaka fagyott le. A sorba
14 XLII |   Végigvonultak a lelke előtt a múlt élményei és álmodozásai.