Fezejet
1 I | ez idő nyomtalanul tűnt el fölötte. Teste ép, mintha
2 I | csak napok múltak volna el halála óta. Nincs bebalzsamozva;
3 II | hosszában árucsarnokok foglalják el, az építészet minden ötlete
4 III | bejáratát pedig nem foglalták el a koldusok csoportjai, ahogy
5 III | nap!~– Hühühü! – kacagja el magát a diák odahátul. –
6 III | az asszony, hogy menjen el az Operenciákra, hát oda
7 III | Itt van, de „még nem múlt el Martius Idusa” – felelt
8 IV | bronzrámába helyeztetett el, szemközt a templom patrónusával,
9 IV | asszonynak panaszát igazítanók el. Instans úrasszony ugyanis
10 IV | dobzódást, lakmározást követünk el ilyen időben! Nem bánom,
11 V | pedig, ha majd utánunk jön, el ne mulassza a tanácsterem
12 V | németet, csak a szüretüket el ne rontsa.~Ezeknek az apostoloknak
13 VI | míg ez csak borral látta el a várost, addig Fabriczius
14 VI | s hideg borzongás futja el tagjaikat.~– Nos! – szól
15 VI | szégyenszemmel kotródtak el hasztalan vívott falai alól.
16 VI | rengő léptekkel hagyta el a tanácstermet, odakinn
17 VI | oda bevette magát: s ugyan el nem hagyja a helyét, amíg
18 VI | kisgyermekét is ringassa, altassa el maga kezével, ne bízza dajkára,
19 VII | aki szerelmi bűnt követ el, a feje irgalom nélkül leüttetik.~
20 VIII | gyertya égen hogy oltsák azt el. Egy kuruc hajdút is megfogtak,
21 VIII | törekedjék.~– De nem repült el; mert már kukorítanak a
22 VIII | őt védelmezte.~– Így soha el nem fogjuk! – mondá Wencezlauz –,
23 VIII | A drabantok felől bizton el is menekülhetett volna,
24 VIII | szerencsétlen! A bíró leányát fogtad el!~– Micsoda? Az én húgámat?~–
25 VIII | valami?~– Egy leányt fogtak el az őrök, aki tilalom ellenére
26 VIII | arcát halálsápadtság fogta el. Kezével önkéntelen a karszék
27 VIII | folytatott küzdelem fojtaná el mellét, mondá ki ítéletét:~–
28 VIII | Ébren legyen kegyelmed; el ne nyomja az álom, amíg
29 IX | egy kóborló leányt fogtak el az utcán, s azt a rendelet
30 IX | feleségének? – Nem mondta-e el már eddig, hogy minő kiküldetés
31 IX | Ha Korponay nem mondta el az asszonyának a rábízott
32 X | van a tanácsnak. Ezt régen el kellett volna rendelni.
33 X | meg!~S undorodva takarta el a kezével a száját.~Aztán
34 X | Isten, senkinek se mondom el. No mondja meg! Adok magának
35 X | kapott. De hogy az asszony is el tudja ezt feledni. Pedig
36 X | az vagyok.~Pelargus már el is készítette neki a kávéját,
37 X | ugyan hitszegést követek el, ha kibeszélem, ami lelkemre
38 X | lelkedet; nem te árultad el ezt a titkot előttem először.
39 XI | valamikor a becsületét is el fogja szerelmeskedni”. Elküldték
40 XI | ül, és tart szóval, míg el nem alszom.~– Ő itt lakik
41 XI | Köszönöm. Azt mondja el az epigramm, hogy minden
42 XI | péntek van. Hadd múljon el.~– Éljenek a vallásos hölgyek!
43 XI | páciens három pilulától alszik el, akkor aludni fog holnap
44 XII | szerint történt; de a cél el van érve. A páciens nem
45 XII | keresztyéni megnyugvással helyezé el magát a legkényelmesebb
46 XII | aztán az ápolónő kezdett el horkolni. S ha ezzel a kórtünettel
47 XII | a furor daemoniacus múlt el tőle; a szép asszony teljes
48 XII | lépésnyi volt, s ott megint el volt zárva egy keményfa
49 XII | volt; amit a szép hölgy el is értett.~– Fogadása válogatja,
50 XII | kedvét.~– S miért küldte el szegénykét? – kérdé a levente.~
51 XII | nyugvó asztalka foglalta el, patkó alakban körülvevő
52 XII | csodálja, s a maga véleményét el ne mondja az ínycsábító
53 XII | erkölcstelenséget követett el, vagy árulást. Aszerint
54 XII | tartó csatában tönkreveri, el is fogja.~A hetedik kupa
55 XII | hibás, az hadd kárhozzék el. A tilalom-megtörést elkezdhetni
56 XII | szemére. mert ő akkor kongta el mély, ringó hangon az éjfélt.
57 XII | tréfáltam. Csak a szám járt el. Büntesd meg érte! Tégy
58 XII | vészláng pokolfénnyel árasztja el a termet, bezúzva a robbanás
59 XII | aztán még két emléket vitt el magával: az összefont közös
60 XIII | fagyon. Ezt is én altattam el, de nem úgy ám, ahogy téged,
61 XIII | beletalált a kulcslyukba, el is fordult benne tízszer,
62 XIII | Löffelholtzék ostromdandára el lett űzve, s erre aztán
63 XIII | órára kiszámítva gyulladnak el, a filiszterek nem tudnak
64 XIII | lenni, nem hordatta volna el nagy részét a lőpornak a
65 XIII | Megkapjuk, ha az ördög vitte is el!~Az pedig ott hallgatta
66 XIII | Rajtakaptuk! Ő tette! Ő lopta el! Most is a kezében vannak
67 XIII | megrémülésre. Ijedten futott el az erkélyszobából vissza
68 XIII | és Gomora tüze pusztítsa el az egész várostokat! Érdemelnek
69 XIII | azon keresztül távozott el, s engem halálos betegen
70 XIII | Ne less rám, merre megyek el!~– Jól van. Nem akarom a
71 XIII | leányruháidat, ezeket is vidd el magaddal. Nem jó lenne,
72 XIII | kérdezé a doktor.~– Már el is van oltva. Hanem kegyelmed,
73 XIII | fel belülről az utcaajtót. El kell nyomni Belleville lovagot.~
74 XIV | én kamerádom! Eresszétek el mindjárt! Mit vétett nektek?~–
75 XV | meglepetésben sem veszti el a fejét. Mindenki őtőle
76 XV | hogy idejöttek. Dobják csak el azt a nyársat; aztán fogják
77 XV | a nyalka kuruc nem hagy el magától, nehogy az egyik
78 XV | főtemplom felé. A hó szépen el volt seperve már a tábornok
79 XV | odament az oltárhoz. Aközben el kellett haladnia a lelkész
80 XV | prédikációját.~– Higgye el kegyelmed – mondá rá az
81 XVI | gondolatját, olyan szépen el tudta magyarázgatni a kuruc
82 XVI | epitaphiumokkal.~Ellenben egy jó óra el lett tarisznyázva a napból.~
83 XVI | kis malícia.~Alauda uram el nem hagyta magától vétetni
84 XVI | tüzes golyóbisokkal kezdi el lövetni; annálfogva a veszedelem
85 XVI | minő hőstetteket követett ő el, mennyi élelmiszert és lőport
86 XVI | Serédy meg nem állhatta, hogy el ne nevesse magát, s amint
87 XVI | és ne a végén, s intézze el hamarosan.~Korponay hát
88 XVI | hát! Sűrű ködben érkeztünk el az ellenség táborán szerencsésen
89 XVI | igen! Kegyelmed odáig hozta el Lengyelországból a fejedelem
90 XVI | volt az. A hanák lovát csak el kell ereszteni, magától
91 XVI | emlékezem. Távollétemben követte el rajtam valaki ezt az injúriát.~–
92 XVI | szemeimnek.~– Nem hozott el onnan valamit?~– Uram! Csak
93 XVI | meg aztán Korponayt fogta el a csoda. Szentül azt hitte,
94 XVI | vádlottak helyére.~Ezzel az is el lett volna érve, hogy pár
95 XVI | sovány, hogy fegyverrel el nem lehet találni, de amellett
96 XVI | elbámul rajta, hogy érte el?~A hangja pedig olyan éles,
97 XVI | karját, úgy tartá láttávolba el magától: „Te vagy az? Korponay
98 XVI | az asztaltól; azt hitte, el van fáradva, bizonyosan
99 XVI | köszönöm, nem fáradtam el – tiltakozék a leültetés
100 XVI | úgy hittem.~– Ki árulhatta el e titkot Löffelholtznak? –
101 XVI | amit, tudom, nem felejt el. Elmondták mind az egész
102 XVI | dragonyosokat: lóvá tette őket; el hagyott nekik fogni egy
103 XVI | alkupontokat, nem fogadom el őket! Majd mindjárt: előléptetés
104 XVI | ránézett; látták, hogy sápad el arca, szemei hogy merednek
105 XVII | Jövel archeológia, hozd el a kutatólámpást!~Lőcse városának
106 XVII | olyan mély mederben halad el a város alatt, hogy annak
107 XVII | messzeségekre. Ezekkel készítteté el azt a titkos vízvezetőt,
108 XVII | maradt; amit soha férfi el nem árult, asszony meg nem
109 XVIII | törvényszék árulónak marasztalja el, s pallos vágja le a fejét.
110 XVIII | miatta!~Azok pusztítsák el, akiket legjobban szeret!~
111 XVIII | patikádban. Hanem küldj el a seniorhoz, hogy szedje
112 XVIII | hozzám, hogy énekeljenek el. Te írd meg a halotti bizonyítványt
113 XVIII | méltóságosan.~Csak egyszer feledte el halott voltát.~A kántor
114 XVIII | mellett. Semitt, sem ott el nem hagyja. Azt sem tudja
115 XVIII | már mind késő. Az utcák el vannak állva; tábornok úr
116 XVIII | udvart még nem foglalták el a labancok. A Thurzó-ház
117 XVIII | városháza árkádjai alól. Higgye el kegyelmed, hogy a sanszok
118 XVIII | átnézte.~– Rendben van. El van látva a szükséges kautelákkal
119 XVIII | Kegyelmedben egy diplomata veszett el, asszonyom.~– Talán nem
120 XVIII | Talán nem is veszett el. No, most jó lesz, ha kegyelmetek
121 XIX | felelt Blumevitz –, hogy el fogom felejteni, amit megtudnom
122 XIX | trombitaszóval vonulhassanak el a császári seregek között.~–
123 XIX | számít. Azoknak egy része el fogja őt hagyni, ha kenyértörésre
124 XIX | kegyelmednek a tüzérsége. Erről el kell ismernem, hogy kitűnő,
125 XIX | a fejünk felett repültek el, a gránátok mind a földbe
126 XIX | Rákóczihoz, én nem szakadhatok el tőle.~Blumevitz bizalmasan
127 XIX | monda neki –, nem olvassa el kegyelmed azt a levelet,
128 XIX | hopmesterével, hogy az apa el ne vihesse azt magával.~–
129 XIX | megvesztegetve. Különben el nem lehetett képzelni, hogy
130 XIX | A te feleséged! Ő árulta el ezt a várost, a hazát, a
131 XIX | tisztjével, ő árultatta el a titkos alagutat a németeknek,
132 XIX | fejében, hogy az ő alagútja el van árulva, s hogy azon
133 XIX | székével együtt úgy lódította el maga elől, hogy az meg se
134 XIX | térdeit: „Ne a fiamat! Ne vedd el tőlem!”~Korponay erőszakkal
135 XIX | aztán oly erővel taszítá őt el, hogy az hanyatt estében
136 XIX | kell neki lenni a háznál. El csak nem veszhetett! Hisz
137 XIX | Most aztán a méreg futotta el Korponayt, hogy még rá is
138 XIX | térde közé, azon repüljön el, inkább nagyon is ember
139 XIX | tudom, hogy merre futott el! Csak gyere utánam! Innen
140 XIX | egyszerre vasporrá, úgy el nem meredt volna, mint Fabriczius
141 XX | öreg trotty? Te haltál meg! El is énekeltetted magadat.
142 XX | Fabriczius apó! Ne törd el a kardod! Kapj fel ide a
143 XX | vajból lett volna.~Aztán el a hegyek közé.~Senkinek
144 XXI | öltözetében: ki találja azt el kétszáz lépésnyiről? De
145 XXI | Cifra vasrácsajtó zárja el az úri lakosztályba vezető
146 XXI | már Felső-Magyarországot el kellett hagynia; neki adta
147 XXII | diadalainak a híre járt el. Ő csak a fénykört látta,
148 XXII | éppen akkor kezdett volna el első álmot aludni a dervisgenerális.~–
149 XXII | rendeletet, hogy az ünnepnapra el kell hát kezdeni az ágyúzást
150 XXII | azok is csak akkor aludtak el.~– Ti murmutérok! Nem látjátok,
151 XXII | megszólításig sem juthat el; Miklós olyat lök rajta
152 XXII | Zsófia összerendülve bocsátá el a kezét, s visszahajolt
153 XXII | népzúgást túldörgő hangon:~– Aki el hagyta veszni Magyarországot:
154 XXII | megtámadta ellenség, jó barát, el akarták tőle venni erővel,
155 XXII | félelem, se csáb, nem fogadta el az új nászgyűrűt, mikor
156 XXII | sok pusztítást követett el a császár tartományában.~
157 XXII | Zsófia a kezeivel takarta el a gyermek fejét, a kebléhez
158 XXII | hozza őt ide.~A gyermekeit el akarta küldeni a szobából.~–
159 XXII | vagyonom rovására lássa el őket, szükséget ne szenvedjenek.
160 XXII | Hideg megvetéssel fordult el az őt fenyegető asszonytól,
161 XXII | azt csókjaival halmozza el, egyszerre úrrá lett szívében
162 XXIII | fejedelmét, úgy árulta el a hitvesét, a családi tűzhelyét
163 XXIII | levelet; és aztán olvasd el, mikor egyedül leszesz.
164 XXIII | van feltalálva.~Veszítsen el mindent, ami evilághoz köti,
165 XXIII | scriptum is.~Nem hallgathatja el az ő hites ura előtt, hogy
166 XXIII | Zsófia. Ez a könnyebbülés is el volt véve a lelkétől. Nem
167 XXIII | s aztán suttogva mondott el neki mindent, hogy mi történik
168 XXIII | a nóták, azt nem mondta el az anyjának.~
169 XXIV | szátyárkodásaikat.~A szobáját nem hagyta el többé. Nem volt már annyi
170 XXIV | hazánkat, az édest; pusztítsd el minden ellenségeit, most
171 XXIV | az imádságot sem mondta el a kisfia előtt, az maga
172 XXIV | előtt, az maga dönögte azt el, kétszer is elmondva az
173 XXIV | lesztek, akkor nem megyek el – suttogá a fülébe.~– Én
174 XXIV | fülébe.~– Én nem eresztelek el! Beléd kapaszkodom. Nem
175 XXIV | Most aztán Zsófia kezdte el a gyermeket becézni.~Hogy
176 XXIV | Szomolnokon, csak a hegy választ el tőle.~– Hát elkerülte a
177 XXIV | a stracenói kelepcét?~– El ám! Hej, hogy szitkozódnak
178 XXIV | elhomályosult szemeivel el sem tudta olvasni, amit
179 XXIV | tudom én azt, hogy rejtem el: vannak nekem tolvajpolturáim.~–
180 XXIV | cigányt, akitől a levelet el fogja küldeni.~Az izgalom
181 XXIV | gádorát csak egy fal választá el a szobájától, s egyúttal
182 XXIV | nyújtá ki karját.~– Bocsásd el a gyermekemet! – kiálta,
183 XXIV | jön velem! Inkább kövess el te rajta testvérgyilkosságot,
184 XXIV | azt fogadom. Hiába zársz el. Ott fogok lenni. Ha élek,
185 XXIV | égrekiáltó szörnyűséget el készül követni, s megragadom
186 XXIV | előbb mondott.~– Nem hagylak el, anyám! De te se hagyj itt
187 XXIV | a jajkiáltás egy percig el nem hallgat soha! Megígérte,
188 XXIV | halott szobáját. Mélyen el volt keseredve miatta.~Milyen
189 XXIV | költi senki. S ez a mártírnő el tudta titkolni a fájdalmat,
190 XXIV | megszabadításában pazarlá el végső erejét.~Ide ne hozza
191 XXIV | Egy széles bükkerdő terült el a várhegy lábánál, azon
192 XXIV | Azt hitte, hőstettet követ el, ha az apját, akiről azt
193 XXIV | hazaáruló lett, maga ítéli el.~– No, hát most célozz jól! –
194 XXIV | az apa elborultan takarta el arcát palástjába. Egy ilyen
195 XXIV | tölts újra! Lőj jobban, míg el nem fut előled.~De a gyermek
196 XXIV | anyámhoz! Anyám! anyám! Ereszd el a szívem! Ne szorítsd oly
197 XXIV | kezét összefoglalva tartá, el volt szakítva, fehér és
198 XXIV | hogy velünk marad; nem hagy el soha. Nézzétek, hogyan mosolyog?~
199 XXV | már Krasznahorkán is jól el van híresztelve; nemcsak
200 XXV | óvó figyelmeztetése, amit el sem olvasott.~Szathmáron
201 XXV | Róbert Károlyt eresztette el Bazerád a Havasalföldról.
202 XXV | végtelen fájdalommal tölté el atyai szívét; hanem aztán,
203 XXV | Blumevitznek nem mondta el, hogy mi történt vele Krasznahorka
204 XXV | öccse védelmi állást foglalt el a várban, s visszautasította
205 XXV | asszony maga árulta volna ezt el.)~– Dehogy Blumevitz! –
206 XXV | mutat, hogy őt nem árulta el az asszony.~– Hát ezért
207 XXV | No, hát csak foglald el a Thurzó-ház hátsó lakosztályát.
208 XXV | talált.~Alig rendezkedett el Fabriczius szobáiban, öltönyt
209 XXV | Belleville lovag nem jön el? – kérdé odavetőleg Andrássy.
210 XXV | szervírozásra ügyelt fel. Az kezdte el a maga csengő, leányos hangjával
211 XXV | hagyom mind a pénzt; veszítsd el, te értesz hozzá.~De nagyon
212 XXV | vissza, kiktől vétessenek el? A kuruc főnemeseknek csak
213 XXV | amiket Rákóczi fejedelem vett el a királypártiaktól, s aztán
214 XXV | Ezek mind ott játszották el a szerepeiket, azon a kisasztalka
215 XXVI | Bástya utcán át távozott el: nem a saját hintaján, hanem
216 XXVI | platzkommando avisója.~– Pedig, hidd el, hogy jól tennéd, ha elfogadnád.
217 XXVI | ragyogó orcával távozott el onnan, s az őrség tisztelgése
218 XXVI | kegyes úrhölgy nem mulasztá el imádkozni barátnéja utazásának
219 XXVI | romlott.~– No, hát szaporán! El kell vontatni a hintót a
220 XXVI | medvének csak a mancsait hozta el magával, de Hanzi a nyakába
221 XXVI | az asszonynak, készítse el őket holnapra fainul borssal
222 XXVI | szerencsétlenség?~Reggel sokáig is el talált aludni, mert ködösre
223 XXVI | sőt inkább itt kezdett el a postakocsis leghatalmasabban
224 XXVI | akart helyet engedni. Nagyon el volt kényeztetve az asszonyok
225 XXVI | feltörje rajta a pecsétet. El nem tudta képzelni, hogy
226 XXVI | mindenkivel, hogy titkolják el a megérkeztét. Aztán majd
227 XXVII | fiatal feleségét.~Azzal is el tudta hitetni, hogy nagy
228 XXVII | amnesztiát nyerjenek, míg valahol el nem fogatja valamelyik császári
229 XXVII | hercegen. De ezt nem árulta el előtte.~– Megvallom őszintén –
230 XXVII | észrevenni, hogy most mindjárt el lesz vágva a visszavonulási
231 XXVII | kezemben tartom. Vigyen el magával, akár örök bírám
232 XXVII | szenvedéllyé fajulhasson el. Ki ismerne rá a „madonná”-
233 XXVIII | Ha egy gyermeket ragad is el magával, akkor is borzalom
234 XXVIII | mikor egy királyért jön el, hogy elvigye innen!~Egy
235 XXVIII | kért, imádkozott, úgy aludt el.~Ezzel a kegyes hazugsággal
236 XXVIII | járó közönség hogy oldalog el mellőle, s igyekszik át
237 XXVIII | partout, s aztán mondja el neki élőszóval, amit megtudott
238 XXVIII | útvonal, s azon eresztenék el a stafétájukat. Mert azt
239 XXVIII | pecsétjét – nem fogadta el a leköszönésüket, hanem
240 XXVIII | pivotja, s azok mindenütt el vannak látva elégséges vonó
241 XXVIII | déli harangszókor hagyták el Lőcsét anélkül, hogy Alaudán
242 XXVIII | lengyel kiejtéssel.~– Vesszek el, ha csak a csizmám talpa
243 XXVIII | Belleville lovag bizony el sem olvasta addig Alauda
244 XXVIII | biz azt Alauda uram aztán el nem hagyta vetetni magától,
245 XXVIII | szigor tenorát.~– De mármost el nem bocsátom ám kegyelmed
246 XXVIII | ugyan ki híresztelhette el?~Egy vigasztalása azonban
247 XXVIII | bizonyosan ő híresztelte el a császári ármádia közeledését
248 XXIX | boroskulacsnak, hogy a kocsis kedve el ne aludjék valahogy.~Az
249 XXIX | alkotva, hogy a vízáradás el ne vigye.~Mikor Korponayné
250 XXIX | vontatta szekérrel ragadni el a verseny pálmáját.~Korponayné
251 XXIX | bormérő söntés foglalta el, a másikat meg egy nagy
252 XXIX | ő szegény? Nem múlt még el a diószegi vásár. Lesz még
253 XXIX | a fáklyákat, s maga ment el vezetőnek egy darabon a
254 XXIX | vígan dalolva mosogatta el a tányérokat a vacsora után:
255 XXIX | Azt hittem, sohasem jutok el idáig. Hol van a kocsmáros?
256 XXIX | régen elment. Addig bizony el is készíthetem a jó paprikás
257 XXIX | mesterség.~Amit Isten adott, azt el kell Fogadni.~– No, hát
258 XXIX | Hadd horkoljon. Én viszem el azt a lovat.~– Hogyan?~–
259 XXIX | még csak a nyergét emelném el a jámbornak! – dörmögé bizalmaskodva
260 XXIX | amin a vármegye gátját el lehetne kerülni?~– Dehogynem!~
261 XXIX | egy széles víztükör állta el az utat.~– Itten van Kraszna! –
262 XXIX | gázlót eltalálnunk.~– Ha el nem találjuk, majd keresztülúsztatunk
263 XXIX | visszatérő szavak hagyták el e látványra:~– Du ver –
264 XXX | zsákmánylást nem követett el, mint most. Aztán ezúttal
265 XXX | társaságban, melyre nem ragadt el a nevetés.~Több hölgy is
266 XXX | ketten együtt törtük mi el tegnap a paprikás csirkének
267 XXX | nyíri karcossal! Nem alszik el ettől ember. Halottnak beadják,
268 XXX | házamnál soha egy gombostűt el nem loptak.~(Gombostűt az
269 XXX | lovag.~– Azt sem lopták el! Minek adta az úr a boszorkány
270 XXX | a boríték nem is veszett el, a pecsétek is mind rajta
271 XXX | olyan jól mulatott volna, ha el nem aludt volna, hanem a
272 XXX | Éppen ezen módon dugta el a tarsolyába Károlyi Sándor
273 XXX | megőszült rónák terülnek el; a zúzmarától csillogó lombok
274 XXX | kenyeredet, nyáron meg ruhádat el ne hagyd”; mert a vendégszeretet
275 XXX | gyomorterhelőnek mind vége van. El lett érve a cél, megkapták,
276 XXX | Amíg a világ világ lesz: el nem veszíted ezt. Ami rajta
277 XXX | nyíláson: előtte terült el a majthényi róna, a hosszú
278 XXXI | keserűséggel.~– Pedig bizony higgye el kegyelmed, hogy hálával
279 XXXI | mi egymást! No, nevesse el magát, kérem, ne húzza úgy
280 XXXI | tudom, hogy nem mondta el a feleségemnek.~Juliánna
281 XXXI | uram!~– Hiszen nem mondom el a feleségem előtt, hogy
282 XXXI | ezentúl féltékeny. Hanem azt el kell mondanom, hogy ennek
283 XXXI | társaságában azért követte el, hogy pályadíjul a vén Fabriczius
284 XXXI | Valami vétket követtem el benne?~– Korántsem. Az egyik
285 XXXI | tőlem a feleségemet soha el nem fogja szöktetni többé.
286 XXXI | seregénél, s egyedül indult el a hintajával, minden kíséret
287 XXXI | fölött. Büszkeség töltötte el egész lelkét; mint aki csak
288 XXXI | csapatok csak annyit mondtak el, hogy lerakta a sereg a
289 XXXI | volt az! Hogy ismerné azt el a közkatona, hogy ő kapitulált!
290 XXXI | fegyverrel a kezében fogatott el, s mert korábban a császári
291 XXXI | Ez az ember előbb-utóbb el fog szakadni a fejétől.
292 XXXI | kiszabadításával töltött el Juliánna, elszalasztotta
293 XXXI | közepette is, ha bortól el van ázva, meg lehet találni
294 XXXI | István generálishoz, küldje el postával; én sem kegyelmességednek,
295 XXXI | állapotokról.~Ha így bocsátja el Korponaynét maga elől, akkor
296 XXXI | mellett az összeg jóformán el is lett használva. Hisz
297 XXXI | kürtfúvásnyi távolban maradt el mellette a hatalmas várkastély,
298 XXXI | Lőcse föld alatti bejáratát el tudja árulni. Fiamra gondoltam
299 XXXI | asszonynak; de ne felejtse el a szerelmét; de ne gyógyuljon
300 XXXI | kis porontyot, s mégis úgy el tudta hagyni, hogy már fél
301 XXXI | Juliánnának, ez idő szerint, el nem látogatni. (Az öregúr
302 XXXI | tágas pázsitterek választják el a belváros bástyafalaitól,
303 XXXI | az átkozott vártán, hogy el ne lopják a várost, de majd
304 XXXI | körülfogott emelvény foglalta el a helyet, öt széles kőlépcső
305 XXXI | férfihangot, asszonysikoltozást, el a szörnyűködés kitörő zúgását.~
306 XXXI | mintha a föld nyelte volna el. Mire megújult a hold, megint
307 XXXI | Csak egyben számították el magukat: azt nem vették
308 XXXI | foglyul esett; úgy vitték el láncok közt Kassára. S biz
309 XXXI | aranyos hintót nem hozzák el a játékszerek közé, hanem
310 XXXII | bizony elgázolhatta volna, ha el nem ugrott volna előle.~
311 XXXII | csak az álmát sem rontotta el; hiszen minden vételnél
312 XXXII | elfoglalta, s onnan kezdte el a Pilátus-kergetést. Árva
313 XXXII | legbuzgóbb h íve volt – amíg el nem árulta.~Munkács vára
314 XXXII | amért ebben az egyben úgy el lett gyalázva. Csak télen
315 XXXII | amint egyet dördül az ég, el fogja dobni a kezéből, nem
316 XXXII | Voltak, akik nem hitték el, hogy vége mindennek. Újra
317 XXXII | hogy azokba egy dandárt el lehet rejteni, mindenfajta
318 XXXII | s a háta mögött mondják el a „pan Boh dáj”-t; ezek
319 XXXII | kalap alól az idegenre, s el nem árulnák, hogy beszélni
320 XXXII | kényelmetlen érzés üli el a keblet, mikor egy ily
321 XXXII | érzékcsalódás azt hiteti el a feltekintővel, hogy a
322 XXXII | valaki a kisfia?!~Addig el tudta őt magától hagyni,
323 XXXII | virított az.~Sok időt is el talált ezzel tölteni.~Kocsisa,
324 XXXII | mulatság ez? – szörnyedt el Juliánna, a gyermek mellé
325 XXXII | Odafekszik a lábamhoz, nem hagy el, ha enni hívják sem. Tudom
326 XXXIII | szobák, tornácok tévesztőin el nem vesztette magát, valahogy
327 XXXIII | terveztek. Rákóczi nem ismerte el a szathmári békekötést,
328 XXXIII | valaki fel hozzá. Minden ajtó el van látva csengettyűvel,
329 XXXIII | fiúval az anyját? Nem mondta el neki, micsoda kígyó, micsoda
330 XXXIII | vétkeim, engem kárhoztatnak el; de amiből mindaz ered vala,
331 XXXIII | rosszabb dolgokat beszélt el magáról, mint amiket a leggonoszabb
332 XXXIII | leggonoszabb rágalmazói hírleltek el felőle. Akkor tehát a megbánás
333 XXXIII | átkozott árulást követtél el?~– Az égbe vágytam, s a
334 XXXIII | haragja; pedig én nem árultam el a hazámat, csak az Isten
335 XXXIII | amitől én reszketve bújok el üvegbarlangomba, a fejedre
336 XXXIII | gyönyörűségemet. Te hidd el nekem, hogy édes. Pedig
337 XXXIII | ma éppen ebben az órában el kellene mennem egy olyan
338 XXXIII | vadászaik, dragonyosaik el vannak helyezve az erdőben,
339 XXXIII | visszajövök. Te csucsulj el, aludjál addig szépen. Mondja
340 XXXIV | világosság eléri, talán ezerig is el lehet számlálni. De hát
341 XXXIV | jégbarlangba, ottan dugdosta el. Nem mind egy helyre. Fiókokra
342 XXXIV | kitűzve. Ha a fejeinket úgy el lehetne adnunk, amennyire
343 XXXIV | túlvilági ragyogvánnyal árasztva el a felséges kristályépületet,
344 XXXIV | hosszan tartó dörgése rémíté el a szívet; a hegytető beomlott.~(
345 XXXIV | meggyújtani.~Most következett el még csak a rémület ideje.~
346 XXXIV | bolondnak: én nem hiszek el felőle semmi rosszat! Csak
347 XXXIV | megyen. Hogy én merre mentem el: jobbra-e, balra-e, lefelé
348 XXXIV | köztük a fő; neki mondá el Juliánna Ghéczy Zsigmond
349 XXXIV | elhozott arany- és ezüstpénz el volt dugva. – Minden előkerült.
350 XXXIV | ítéletet. Az az Isten dolga. El is fogja hozni. De elveszem
351 XXXIV | titkait, miket soha senkinek el nem mondott: akkor valami
352 XXXIV | amely úton jöttél, s vidd el neki azt a levelet, amit
353 XXXIV | kergetlek, dehogy állom el az utadat; hagylak magad
354 XXXIV | úton futsz most, azt látom; el is hiszem; belekerültél
355 XXXIV | jött; akkor eresztették el ott fenn a kötelet.~S aztán
356 XXXV | az olyan iratokat olvasta el a szövegük szerint, amik
357 XXXV | van a pitvarban.~– Kérd el tőle a könykapocs kulcsát.~–
358 XXXV | mondja, fél, hogy valami el talál belőle sikkadni, mert
359 XXXV | szakadozott szóval kezdé el szándékát elmondani.~– Nagy
360 XXXV | virágát!~Ezért zárkózik el az egész világtól. Ezért
361 XXXV | keresztül: „Óh, ne vidd el az én gyermekemet is; óh,
362 XXXV | Hiszen ne siessen. Házam el van látva vendégfogadásra.~–
363 XXXV | tartogat. Én azt sem fogadtam el. Most átadom kegyelmednek
364 XXXV | Azt meg nem mondhatom el neki, hogy ilyen meg ilyen
365 XXXV | ezért drága. Hát ezt mind el nem beszélhetem az apámnak.~–
366 XXXV | Talán ez a két ember el is tudta olvasni azokat
367 XXXV | tűzbetűket? – Nem mondták el egymásnak, mit olvastak.~
368 XXXV | pedig ért hozzá, higgye el az uram! Mint jól értesültem,
369 XXXV | szorulhat. – Ez már mind el van végezve, s kegyelmed
370 XXXVI | éppen olyanul távozott el onnan. Valódi alakjában
371 XXXVI | jó Andrássy Péter aztán el se hozta magával Pozsonyból
372 XXXVI | Istvánnak, mert még most nagyon el van keseredve; amíg a gyászesztendeje
373 XXXVI | ideges rángatózás fogta el az ajkait. Mire emlékezett
374 XXXVI | is meg magáért is. – És el kellett viselnie, mert igaz
375 XXXVI | meg nem alázza, a bukás el nem ejti. Híve marad még:
376 XXXVI | parasztasszony, maga látta el a lovait, ha valahol megszállt,
377 XXXVI | kályha mögé vonulva beszéli el ezalatt halk hangon, ami
378 XXXVI | Ez olyan jó hír, hogy el se lehet hinni – dörmögé
379 XXXVI | egy rossz lépést botlatott el velem, azért száz mérföldet
380 XXXVI | veszteni visznek, vágtatott el az erdők felé. Mindegy,
381 XXXVII | karral, s úgy vonszolta el az ajtótól.~– Nehogy utána
382 XXXVII | Nem azért! Hanem hogy el ne árulhasson bennünket. –
383 XXXVII | hanem az ördögökhöz, hogy el ne vigyenek bennünket.~–
384 XXXVII | hiszem, hogy ez az asszony el tudja a rábízott titkokat
385 XXXVII | nem hiszem. Sohasem hiszem el.~– Én arra is képesnek tartom –
386 XXXVIII| közeledtére! Hahaha! Ezt el kell mesélni.~Az asszonyok
387 XXXVIII| maradsz, sohasem eresztelek el.~– Hiszen te magad is földönfutó
388 XXXVIII| szekér a hintót, de még el is hagyta, úgy kellett a
389 XXXVIII| Azt azután nem is hagyta el többet magától, hanem ráült,
390 XXXVIII| senki titokban az élményeit. El lettek fecsegve a várfeladás
391 XXXIX | a jéghideg rémület állta el. Pedig őneki kellett legjobban
392 XXXIX | az uramtól telik, mindent el fogunk követni, hogy kegyelmed
393 XXXIX | a széles mennyezetes ágy el volt készítve a számukra,
394 XXXIX | tervüket, s ők határozták azt el, hogy te válj ki közülük,
395 XXXIX | férjem és uram, hogy őket el ne árulhassam.~S ez alatt
396 XXXIX | mutatott.~– Ah, kérlek, hagyd el azt! Van eszében valakinek
397 XXXIX | hozzá, hogy az asszonynak el kellett hinnie, hogy igazat
398 XXXIX | hogy igazat beszél.~S amit el nem hitt a szavainak, elhitte
399 XL | aki őt meggyalázta, hogy el ne árulja azt az ő felesége,
400 XL | fővezér! – És most még csak el sem taszíthatja ez asszonyt
401 XL | volt. Ezzel takargatták el a rejtett útjaikat, a királypártiakat
402 XL | királypártiakat ezzel áltatták el. S a vakláma nagyon jól
403 XL | a gyügyögtetése foglalja el.~Talán Korponay is elhitte
404 XL | mindenről? Juliánnát nem hagyta el az eszmélete.~– Én magam
405 XL | levelet Viardnak, hogy küldje el az írásaidat, majd én egy
406 XLI | valamennyi mind ott hamvadt el a gyertya lángjánál.~Csak
407 XLI | Nem! Nem! Nem árulok el senkit. Az utolsó levél
408 XLI | mondd meg neki, hogy minden el van árulva, fusson, ameddig
409 XLI | végi keresztet sem hagyták el, amidőn egy Pozsony felől
410 XLII | azután, hogy miért égette el. S mikor azt kérdezték tőle,
411 XLII | arcára, vajon nem változik-e el, mikor e szót meghallja „
412 XLII | fejvesztés”)? – Ekkor sem árulta el magát, pedig tudott jól
413 XLII | a másikba, hogy helyezik el a középen azt az alacsony
414 XLII | vagy még, szerető urad van. El tudod őt hagyni?~Igaz! Az
415 XLII | érdemeket! Hát minek küldtek el, hogy keressem? Ezt találtam.~–
416 XLII | azzal az ígérettel távozott el, hogy teljesíteni fogja
417 XLII | Kereste, hogy mivel ölje el ezt a kis időt még. Hisz
418 XLII | szabad jajveszékelni, hogy el ne árulja az üzenethozót.~
419 XLII | érte engem az én lelkem.~– El fogom neki mondani.~– Ha
420 XLII | mind a ketten, s aztán soha el nem veszítjük többé egymást.~
421 XLII | kérte, hogy azt ne vágják el, ő maga feltűzi olyan szépen,
|