Fezejet

 1 XIII  |        föld fehér, az ég fekete, ilyenkor vak a kinnjáró ember.~Hanem
 2 XV    |     talált a harci feladatokban. Ilyenkor sokat ér egy nyugodt, erélyes
 3 XXII  |      utat.~– Hát merre találnád? Ilyenkor ünnepnap! Csak a templomban
 4 XXII  |        Vederszámra itta a vizet.~Ilyenkor volt a legkegyetlenebb.~
 5 XXIV  |         lőni? Nem látsz-e kettőt ilyenkor?~– Bizony nem látok én!~–
 6 XXV   |  elpártolók között lenni! mondák ilyenkor az Andrássyra vetődő tekintetek;
 7 XXVII |     Bécsben a himlő pusztít!~Oda ilyenkor csak az megy, aki Istent
 8 XXVIII|          parancsnokhoz; az pedig ilyenkor már a Heinrich-házban ült,
 9 XXIX  |        Nem járják lovas hintóval ilyenkor az Ecsedi-lápot. Nyolc bivalyt
10 XXXI  |          a kék szemekre, amikben ilyenkor éjsugáros kék ég borong –
11 XXXI  |         de felnyíltak kerekre, s ilyenkor ezek a szép szemek zöldek,
12 XXXII | sajátságosan bizseregni kezdett. Ilyenkor nem lehetett vele emberi
13 XXXII |          ércolvasztó pitvarában. Ilyenkor a gyermekek bizonyosan odakinn
14 XXXIII|        minő igézet alatt tartják ilyenkor az idegei: felhasználja