Fezejet

 1 XII   |      Valamit súgnak a fülébe.~– Ah, az nem megenni való – szól
 2 XII   |     álltam még meg konyhában.~– Ah, az nem való. Hiszen emlékezel
 3 XII   |    szoktak felhalmozva látni.~– Ah! – szólt elbámulva a hölgy. –
 4 XII   |   szintén kacagva káromkodék.~– Ah, átkozott vad-angyal! Minő
 5 XII   |          Nem marad egy szál is.~Ah, milyen jólesett ez az elégtétel
 6 XII   |       bennünket a gonosztól”.~– Ah, ne csúfold az Istent!~–
 7 XIII  |     vívó toppba csapva magát.~– Ah! Itt van! Ő az! Valósággal
 8 XVI   |    tárgy érdeméhez közelítve.~– Ah! Mit gondolsz? A parlamentert!~–
 9 XXIV  |       lövök többet az apámra! – Ah, hogy szorítja most is a
10 XXVIII|    Szathmárra fognak küldeni.~– Ah! – Az államférfi érzeni
11 XXVIII|     versenyezni egy férfival?~– Ah mit! Ha férfi is az, csak
12 XXXI  |         kapitulációs levélbe.~– Ah!~– Igen, bizony. Itt van
13 XXXIX | szolgált, onnan ismerte még.)~– Ah! Hozta Isten kegyelmedet. „
14 XXXIX |         bosszúságot mutatott.~– Ah, kérlek, hagyd el azt! Van