Fezejet

 1 XII   |        a nő, kerekre felnyitva szemeit, s a jégvirágos ablakra
 2 XIV   |       tette, s magához emelte; szemeit, ajkait sorba megcsókolta,
 3 XIX   |  összetette kezeit a keblén, s szemeit megdicsőült tekintettel
 4 XXII  | csuhája ujjával megdörzsölte a szemeit, s újra hozzáfogott.~A danolóknak
 5 XXIV  |     Zsófia hirtelen fölnyitá a szemeit e szóra, s rábámult nagy
 6 XXIV  |       zárni a halott ajkait és szemeit újra, s a karját visszahajtani.~–
 7 XXX   |     cifra asszonynak, akinek a szemeit megbabonázták, a többi meg
 8 XXXI  |      eszméletét! Kényszeríté a szemeit, hogy hagyják ott azt a
 9 XXXI  |     várat, le nem vette róla a szemeit. Miket érzett, miket gondolt
10 XXXI  |        takarva tudta tartani a szemeit, amíg a gyászének hangzott;
11 XXXV  |      ellen irányzá.~Juliánna a szemeit törlé.~– Mintha a magamét
12 XXXVII|       monda Pongrácz. – Hogy a szemeit szikrázni láttam, alig hiszem,
13 XXXIX |   megcsókolva a szép, lesütött szemeit.~Juliánna szédelgő fejét