Fezejet

 1 II    |       sereg tanyázik a városban, mégsem vegyül magyar beszéd a népsokaság
 2 XII   |         saját képmását. De aztán mégsem azt tette, hanem a meghajtott
 3 XIII  |     ízekre hagyom magam vágni, s mégsem adom elő.~A hölgy odafenn
 4 XV    |  visszakérik.~A tábornok azonban mégsem akart ebben megnyugodni.
 5 XVI   |       Mit mond a generális, hogy mégsem mentem hozzá raportra?~–
 6 XIX   |         férsz be már az ajtón, s mégsem tudod, hogy viseled! Keresd
 7 XXV   |    magyar asszony volt, de azért mégsem volt rábírható, hogy valami
 8 XXXI  |           ennek csak gyomra van.~Mégsem hagyott fel a tusával.~Elővette
 9 XXXI  |     szíve is beszélt valamit.~De mégsem tehette, hogy felmenjen
10 XXXIII|         ők összegyűltek. – És én mégsem mehetek oda, amíg ez a zivatar
11 XXXIV |          a két karjával, de csak mégsem szorította őt magához.~Juliánna
12 XXXVI | gondolatját, de hogy az arc csak mégsem akart meglágyulni, hát végre
13 XLII  |    piacra; de az ijesztő látvány mégsem tolakodott olyan közvetlenül