Fezejet

 1 XII  |      biztatá a férfi. – Az én lelkem álljon ottan (ha ugyan van
 2 XII  |    álljon ottan (ha ugyan van lelkem?) majd a másvilágon (hogyha
 3 XXIX |     Szathmár-Németiig. De hát lelkem, maga mért akar itt maradni?~–
 4 XXIX |      vitt?~– Nem vitt biz az, lelkem. Nem járják lovas hintóval
 5 XXIX |    pedig semmi sem lesz, édes lelkem, mert egy ló sincs a háznál.
 6 XXIX |       lovag elébe.~– No, most lelkem, kurírocskám, vacsoráljon
 7 XXXV | bocsánatát. Akkor talán az én lelkem is megszabadul az ő lidércétől.~
 8 XXXV |    megkérdeni: „Hogy aludtál, lelkem?” – És ha a csaták trombitáit
 9 XXXIX|      térítette.~– Óh, én édes lelkem uram. Olyan nagy boldogság
10 XLII |       üzenetet küldenem az én lelkem jó uramnak a káplán úr által?~–
11 XLII | megbüntetett érte engem az én lelkem.~– El fogom neki mondani.~–
12 XLII |    kezébe tettem le sorsomat. Lelkem kész megtérni mennybéli
13 1    |      illesztettem, amit saját lelkem látott; nagy szeretettel