Fezejet

 1 IV   |      csak kinyújtaná egyszerre a karját, s odamutatna az átelleni
 2 VIII |    legelső férfikéz megragadta a karját, nagyot sikoltott. Az egy
 3 XII  |     melegségtől reszkető hangon, karját tárva az érkező elé.~– No,
 4 XIV  |    köpönyeget, s kidugva rajta a karját, fél kézzel és kurta dákossal
 5 XIV  |    sikolt örömében, s mind a két karját a hízelgő ébresztő nyaka
 6 XVI  |  távollét után: megragadta a két karját, úgy tartá láttávolba el
 7 XVI  |       kézzel ragadva meg Czelder karját.~– Mindjárt odaadom. Itt
 8 XXIV | parancsoló mozdulattal nyújtá ki karját.~– Bocsásd el a gyermekemet! –
 9 XXIV |      ajkait és szemeit újra, s a karját visszahajtani.~– Ne bántsátok
10 XXIV |       hogy visszahajtja a halott karját kebléhez.~Csakhogy arra
11 XXXI |   melléje, s bújósdit játszott a karját körüldudorló csipkefodrok
12 XXXVI|        azzal térdre roskadt, két karját kitárva s könnyező, bűnbánó,
13 XXXIX|         együtt menjen az urával, karját annak a válla körül fűzve,