Fezejet
1 I | gyanúkeltőt talál benne, hogy aztán, mikor még egyszer visszatér
2 II | olajághozó galamb; – de vannak aztán más címerek, amik a harcmezőn
3 II | adva az elvesztett ereje. Aztán ha szakadóban volt a hadsereg
4 III | neki az apja bosszúsan, s aztán a szép asszonyra viszi át
5 III | inspekcióra kell menni.~Ezzel aztán a hölgy kegyes fejhajtással
6 IV | dallamaival, míg egyszer aztán megszólal a pedál basszus
7 IV | dörmögi oda a főjegyzőnek, s aztán a táskájából elővéve egy
8 IV | uram. – A szenátor urak aztán törüljenek a tételekből
9 IV | vastagból vékonnyá lenni, s aztán folyvást lassúbbá vált;
10 IV | három szál bajuszkáján, aztán megcsóválta a fejét és leült.
11 V | Hanem ekkor őrajta van aztán a sor hanyatt esni ijedtében.~
12 VI | éjjel és nappal, s mikor aztán az ellenség ismét körülzárolta
13 VI | magára hagyva az öreget, aki aztán gombos pálcájával nagyokat
14 VI | silbakon álló hajdú fejéhez, s aztán dupla lépésekkel vágtatott
15 VIII | fel a vadat. Egy helyen aztán összetalálkoztak, s nagyot
16 VIII | egész emelet nyugszik.~Mikor aztán a két bekerítő csapat összeért,
17 VIII | lélegzetével a rémület szavát. S aztán elkezdte a fiát szidni deákul. –
18 VIII | mellett. Annak a fényétől aztán világos lett az egész piac.
19 IX | szépen kijött a kapun, s aztán valaki kivezette a groszscherfeldi
20 IX | meg egy negyedikkel, aki aztán adott szavát megszegve,
21 X | mintha arra figyelne.~Egyszer aztán egy ilyen vers következik:~
22 X | szalmára.~Az énekes cseléd aztán beteszi az ablakot; biz
23 X | aki parancsokat oszt, s aztán leszáll a lováról, a kantárját
24 X | kapust nem talál sehol. Aztán felhalad a lépcsőkön, s
25 X | felesége.~A következő szava aztán nem is lehet más, mint hogy
26 X | takarta el a kezével a száját.~Aztán toporzékolva fordult Pelargushoz,
27 X | fogott hozzá a munkához; aztán nehogy az a hosszú termetével
28 X | kacagányáról a havat, s aztán üljön le ide mellém; szorítok
29 X | Nem lehet, angyalom.~Akkor aztán pofon legyintette gyengén,
30 X | urának jól fog a kardja.~Most aztán egyszerre ledobta a földre
31 X | Kacagott ennek a gondolatnak!~S aztán egész öntudattal markolászta
32 X | be utánam a grádicsajtót. Aztán Pelargus: rád bízom az asszonyomat,
33 X | rohant a veszedelembe. S aztán, mikor vége volt a csatának,
34 X | kisgyermeke nevelőjének.~Aztán lett mindenes a háznál.~
35 X | kicsikém, a Pelargussal.~Annak aztán nagyon örült a kisfiú, hogy
36 X | De nem ijeszt meg?~– Aztán elmentek szánkázni.~– Óh,
37 X | Most öltözzél át gyorsan: aztán siess az utadra!~Pelargus
38 X | az a pogácsa.) A kapuban aztán mindent a kezébe adott Pelargusnak,
39 X | hogy itt ülnek fel.~Mikor aztán eltűntek a szeme elől, az
40 XI | szerelmeskedni”. Elküldték aztán Rákóczihoz, annak nagy szüksége
41 XI | mondá a hóhér.~– Akkor aztán meglátjuk a szépséges pofácskáját.~
42 XI | semmi néznivaló.~A hölgy aztán azt az időtöltést találta
43 XI | Megvetette az ágyát, és aztán levetkőzött és lefeküdt.~
44 XI | jó a krízis.~A sírásra aztán következik a fejfájás.~Ez
45 XI | szemet. Annak a virtusa aztán kétségtelen. Ha a páciens
46 XI | bevett belőle hármat.~Most aztán úgy alszik tőle, mint a
47 XII | A többi az ő dolga.~Erre aztán Léni asszony is keresztyéni
48 XII | kell felhajtani.~Rövid időn aztán az ápolónő kezdett el horkolni.
49 XII | megkülönböztetni.~Akkor aztán odament a falba rámázott
50 XII | megcsókolta a saját képmását. De aztán mégsem azt tette, hanem
51 XII | régen készen volna. Egyszer aztán orozva lesből odaszökött
52 XII | lágy baritonjával.~Mikor aztán a hat ismerős vers elfogyott,
53 XII | végére nem járnak.~A többihez aztán megjön a kívánság és az
54 XII | csak vígy a kísértetbe!” S aztán, ha én vagyok a te gonoszad,
55 XII | a gyönge asszonyt; hogy aztán újra felengesztelje.~– Jéggé
56 XII | fordul, és mosolyog; mikor aztán az ámen ki van mondva, egyszerre
57 XII | fegyverzetemet! A lovam nyergeljétek!~Aztán bevágja az ajtót, s otthagyja
58 XII | ketterhäuschen kettős kulcsát, s aztán még két emléket vitt el
59 XIII | kulcsokkal a lépcsőtornác rácsát, aztán a kapu kisajtaját. Kitekintett
60 XIII | hagyta, a kulcsokat eltette.~Aztán futott vissza a terhével,
61 XIII | forró lélegzetét.~Egyszer aztán felnyíltak a leány szemei;
62 XIII | átfonta annak a nyakát.~Ekkor aztán Juliánna őrjöngő kacajjal
63 XIII | hűtötte, maga megkóstolta, aztán a karjára emelte a leánynak
64 XIII | ízleld meg; láss hozzá! Aztán tedd a fejecskédet, ezt
65 XIII | visszafelé, mind a két szeméig. S aztán a tenyereibe tapsolt.~–
66 XIII | az igazi. – A másik kulcs aztán vígan beletalált a kulcslyukba,
67 XIII | Belleville lovagnak egyszer aztán úgy rémlett, mintha a nevét
68 XIII | ostromdandára el lett űzve, s erre aztán az őrcsapat is visszatérhetett
69 XIII | filiszterek nem tudnak semmit. Aztán, ha áruló akart volna lenni,
70 XIII | leeresztve a kard hegyét, mire aztán a lovag is leeresztette
71 XIII | ráakasztotta a görbe kardot. Aztán szétfonta a haját, s elszórta
72 XIII | a válladra elemózsiával. Aztán ezt a képeskönyvet is tedd
73 XIII | egyebet is. Csókolj meg, aztán siess! Már hallom a doktor
74 XIII | nálam.~Megcsókolták egymást, aztán a leány kezébe vette a tolvajlámpást,
75 XIII | transspiratióban volt. Mikor aztán Fabriczius hangját felismerte,
76 XIII | idő, s fűtetlen a szoba. Aztán nagy tudománnyal gyertyát
77 XIII | szemmel nézett a gyertyába, aztán álomdadogó hangon azt mondta
78 XIII | oldalzsebeihez kapott, s aztán azt felelte: „Három peták
79 XIII | össze a fogatlan ajkait, s aztán széttekintve maga körül,
80 XIV | rárohanókat meg-megszalasztja; de aztán a helyére megint csak visszatér,
81 XIV | tér; lát, hall és érez, aztán nagyot sikolt örömében,
82 XIV | otthagyni a poklot, hogy aztán nagy kerülővel jussak megint
83 XIV | kívánj neki jó reggelt, s aztán menj át a szobámba, dűlj
84 XV | gyanúsakat összefogdostatni, aztán a visszavonuló ellenséget
85 XV | Dobják csak el azt a nyársat; aztán fogják a kapát meg a szekercét;
86 XV | a magunk lába akad bele. Aztán ne harangozzanak már odabenn
87 XV | Hozzák ide rögtön.~Értesíték aztán a tábornokot, hogy nagyon
88 XV | kinevezni, amely törvényszék aztán majd ítélni fog Belleville
89 XV | férjeik levelét elolvassák.~Aztán mikor végigolvasta a parancsot,
90 XV | Aláírva:~„Regina Tua!”~Akkor aztán ugyanazt a levelet megforgatta,
91 XV | paksamétát az ordináncnak, s aztán visszaült az állótükre elé,
92 XV | nagyon dúlt-fúlt, hanem aztán meggondolta a dolgot, s
93 XV | kezdtek. Az még hagyján, hanem aztán meg a dobveréshez fogtak
94 XV | tábornok. – Alauda uram aztán bizalmas súgással értesíté,
95 XV | kezét a papnak katonásan.~Aztán fellépkedett az oltár zsámolyfokain.~
96 XV | brandenburgi címert, s lett abból aztán nagy archeológiai disputa,
97 XVI | Rászolgáltál erre a kis pihenésre. Aztán költöttelek én egypárszor;
98 XVI | ellent, vitézül közberontani; aztán a legjobb viadalból okosan
99 XVI | tábornok a tüzeskedőt.~Korponay aztán elmondott hegyiről tövire
100 XVI | Thurzó-ház kapujáig?~– Erre aztán könnyű a felelet! Arra használtam
101 XVI | halántékain – a levágott haj aztán mondott neki valami történetet.
102 XVI | legényei mozgásba jöttek.~Most aztán Andrássy sem tartóztathatta
103 XVI | Szegény jó barátom!~Ezen meg aztán Korponayt fogta el a csoda.
104 XVI | menekülését fedezze.~Meg is van aztán érte az a jutalma, hogy
105 XVI | is leveri a fejéről, ami aztán arra szolgál neki, hogy
106 XVI | toronyra látni. Egyszer aztán, éjféli óraütés után, látok
107 XVI | hogy keresztültörjem!~Ezen aztán ő maga nevetett igen nagyot.~–
108 XVI | előléptetés a kuruc tiszteknek; aztán meg mindenféle donációk:
109 XVI | nevetésre méltónak.~Most aztán Andrássy egész nyugalommal
110 XVI | úgy reszket a levél. Mikor aztán végigolvasta azt; mint a
111 XVIII | visszakotródott a szobájába. S aztán elküldé Fabriczius üzenetét
112 XVIII | az elnöki székben, hogy aztán lerakta a bírói süveget,
113 XVIII | beültették az elnöki székbe, aztán kimondta a végzést, hogy
114 XVIII | és némává tették.~Akkor aztán a mindig nyitott kapun maga
115 XVIII | engedtek.~Egyszer csak beesett aztán abba a szobába, ahol Fabriczius
116 XVIII | nesztelenül, mint egy szellem, s aztán fehér alakjával eltakarja
117 XVIII | tolózárt az ütközőbe, s akkor aztán nekidűlve háttal az ajtónak,
118 XVIII | beburkoló patyolatot; amit aztán egy kopjára szúrva, kidugnak
119 XIX | levelet, s a keblébe dugta.~S aztán fanyar képpel mondá Trautsohnnak:~–
120 XIX | róla.~– Jól van.~– És akkor aztán, egyenlők lévén mindkettőnkre
121 XIX | az arcképalbuma.~Ezáltal aztán kezdett Juliánnával még
122 XIX | szándékait Magyarország iránt, s aztán hozzon létre egy üdvös egyetértést
123 XIX | tenyerével, maga elé helyezé. S aztán kezébe véve a tollat, a
124 XIX | könnyedén vállat vont, s aztán odadobta az egész megfejtett
125 XIX | akták közé.~– Ahogy tetszik.~Aztán egyet köszörült a torkán
126 XIX | Blumevitz ezredes nevében. Mire aztán a császári katonaság kényelembe
127 XIX | lehajítani ebbe a gádorba, aztán égő csóvát dobni utána!
128 XIX | a nő karjait magáról, s aztán oly erővel taszítá őt el,
129 XIX | beszédével, gyönge ölelgetésével, aztán meg a haditörvényszék a
130 XIX | van, hol meg alszik!~Mikor aztán berohant a gyermek szobájába,
131 XIX | hűlt helye maradt.~Most aztán a méreg futotta el Korponayt,
132 XIX | bejárat kámvájából.~Amint aztán a két marcona férfi betört
133 XIX | csak néztek a tűzbe – és aztán a rettentő robbanás csak
134 XIX | odalépett a tűzhelyhez. És aztán belemarkolt a zsákból kiomló
135 XIX | szétmorzsolgatta a tenyerében.~Aztán nagyot kacagott rá. Ahogy
136 XX | harangszóra imádkoznak.~Hanem aztán a déli egyes harangkongást
137 XX | összetöri a tükröt, s akkor aztán annak a háta mögött megtalálja –
138 XX | ismétlé Fabriczius, s aztán befogta a száját a kezével,
139 XX | kárpitrúdjára zászló gyanánt, s aztán futott vele föl az erkélyterembe.
140 XX | Mindennek vége!~Ez volt aztán a gyászkiáltás!~Végighangzott
141 XX | mintha vajból lett volna.~Aztán el a hegyek közé.~Senkinek
142 XXI | bajusz. Annál nagyobb volt aztán a szakálla, amely kereken
143 XXI | megörökítve feltaláljuk.~Akkor aztán mindjárt tudta róla minden
144 XXI | elmaratunk.~Innen nyílik aztán a leghatalmasabb várasszonynak
145 XXII | körmével, tépi a fogával, s aztán a rongyait odadobja az égő
146 XXII | emberekké váltak, s tódult aztán minden ember a pincegádor
147 XXII | a Bebek kanalával.~Mikor aztán maga is feltámolygott a
148 XXII | A felnyitott levél pedig aztán egészen magának foglalta
149 XXII | kitaszították a templomajtón.~S aztán énekelték tovább: „És vezérl
150 XXII | a templomban kiabálni, s aztán a koldusasszonyokkal verekedést
151 XXII | Miklós úr mindent bezárt, aztán lefeküdt, alszik; nem lehet
152 XXII | ő adott nekik máslást.~Aztán az egész napot azzal töltötte,
153 XXII | nagyon szerette; s mikor aztán a visszautasított kérők
154 XXII | császár tartományában.~Egyszer aztán az a csuda történt vele,
155 XXIII | érdemrendet kapott volna. Aztán mi is van abban? A katonák
156 XXIII | s menekülni akart.~Hanem aztán a pillanatnyi felhevülés
157 XXIII | is közéjük térdepelt, s aztán kezeiket saját összekulcsolt
158 XXIII | fogd ezt a levelet; és aztán olvasd el, mikor egyedül
159 XXIII | ellenkezőjét bizonyosan tudja. S aztán nem elég neki, hogy maga
160 XXIII | kisebbik elég figyelmesen.) Aztán tudósítja őt a gazdasági
161 XXIII | fejedelmek ajándékát, s aztán egy új mentekötőért, egy
162 XXIII | s odabújt az anyjához, s aztán suttogva mondott el neki
163 XXIV | nagybácsinál hálni. A Józsi aztán magában nem is akart a maga
164 XXIV | hízelkedő gyügyögéseit.~Egyszer aztán a nyakába borult a kisfiú,
165 XXIV | Nem hagylak elmenni.~Most aztán Zsófia kezdte el a gyermeket
166 XXIV | rossz kedvük volt.~Itt aztán elhallgatott a fiú; nem
167 XXIV | még írni egy levelet, s aztán kiszakítani az imakönyvből,
168 XXIV | azt elszótagolni előtte. Aztán még mindig jutott valami
169 XXIV | odalódítá az anyjához a fiút, s aztán a kinyújtott tenyerébe fektetett
170 XXIV | Miklós bátyámtól.~– Hát aztán kim maradna nekem, ha te
171 XXIV | Bizony nem hagylak itt.~Ezzel aztán meg voltak nyugtatva mind
172 XXIV | ipse unus ex illis.~Ezzel aztán nem lehetett tovább folytatni
173 XXIV | mikor lefektette.~– De aztán itt ne hagyj azalatt, amíg
174 XXIV | még bort is ivott. Most aztán aluszik erősen.~Miklós nyugtalanul
175 XXIV | az lerugdalt magáról, s aztán felkötötte a kardját, feltette
176 XXIV | lengyel alamáziát.~Attól aztán egyszerre kigyulladt az
177 XXIV | ugorj bele a saruidba hamar; aztán gyere, legény, mutasd meg,
178 XXIV | A gyermek felöltözött, s aztán követte nagybátyját az udvarra.~–
179 XXIV | ki a kerekes ágyúdat.~– Aztán hová?~– Csak oda a várkapuba.~
180 XXIV | fájdalom a szívéről.~Akkor aztán a másik testvérével összeölelkezve,
181 XXV | várába akart hazatérni. Hanem aztán később kiheverte az elkeseredését,
182 XXV | tüze ostromolja őket.~Hogy aztán másképp ütött ki a dolog,
183 XXV | tölté el atyai szívét; hanem aztán, hogy tovább gondolkozott
184 XXV | Inni is bőven szokott. Aztán micsoda könnyű mesterség
185 XXV | hagyta a szép menyecskét.~Aztán még az a nevezetes dolog
186 XXV | főtiszt most is ér valamit. Aztán ő csak „menesztetett”; de
187 XXV | intézték a befalazást.~Ekkor aztán levetette magát a kerevetre,
188 XXV | szokott hős volt.~Hanem aztán, mikor az ellenség arcvonalát
189 XXV | most dolgoznak.~Andrássy aztán csak azért is franciára
190 XXV | mintaképei voltak.~Egyszer aztán megszólalt a jezsuiták templomában
191 XXV | dolga van.~A tábornokné aztán meginvitálta estére, egy
192 XXV | odavetőleg Andrássy. Amiért aztán szépen kikapott.~– Mit gondol
193 XXV | küszöbén belül!~Tartott aztán Andrássynak egy olyan prédikációt
194 XXV | váltani Juliánnával; a többi aztán majd következik egymásból.~
195 XXV | az én szenvedélyem!” Arra aztán neki is helyet adtak az
196 XXV | egész társaságnak. Akkor aztán Wencezlauz revánsot akart
197 XXV | pedig Alauda úr.~Alauda úr aztán úgy őrzi meg az államtitkokkal
198 XXV | el a királypártiaktól, s aztán a maga híveinek adományozott?
199 XXV | Erről a szóról „ünnepnap”, aztán olyan ügyesen belecsavarta
200 XXV | kezdte a reformációt, akit aztán a konstanci zsinaton megégettek?~–
201 XXV | megszállni. Tehát Husz…~Itt aztán elkezdte Huszt magasztalni,
202 XXVI | visszajön.~Kis idő múlva aztán visszatért, s azt mondta,
203 XXVI | kapitányhoz.~Akkor volt aztán a meglepetése tökéletes,
204 XXVI | szóra rákvörös lett. Hanem aztán csak jónak látta mosolygós
205 XXVI | négy szürkét a hintóba, s aztán hajtasson ide a platzkommando
206 XXVI | platzkommando elé.~Mikor aztán Belleville aláírta, meg
207 XXVI | Azok ellen tudnék tenni. Aztán van is azoknak eszükben
208 XXVI | életserkentő szereire.~Mikor aztán magához tért, akkor rögtön
209 XXVI | gyerek! – kiálta Husz apó, s aztán egyet füttyentett a két
210 XXVI | mellé dugta a török kését, s aztán a fiatal Husz Hanzi vezetése
211 XXVI | kénytelen ott maradni, s aztán nemsokára érkezik egy másik
212 XXVI | elveszett srófot. Akkor aztán mehetnének odább, hanem
213 XXVI | máriást a tarsolyából.~Akkor aztán megkapta a levelet.~Meg
214 XXVI | titkolják el a megérkeztét. Aztán majd mikor ő nagy bosszúsan
215 XXVI | valahol csak utoléri. Hanem aztán a jobbik esze csak azt mondta
216 XXVI | szédítő csapástól. Akkor aztán újra elővette az öccse levelét,
217 XXVII | erőszakoskodásért.~Amint egyszer aztán Juliánna odaszoríthatta
218 XXVII | dologban valamit?~Hogy elfogták aztán ekkor mindenestől!~– Serenissime!
219 XXVII | érverés csillapodni?~Egyszer aztán megjött az óra, amikor az
220 XXVIII | kapott passe partout, s aztán mondja el neki élőszóval,
221 XXVIII | lesz keserves az utazás. Aztán ezek itt mind meghódolt
222 XXVIII | fölkelés vezéreivel. Efölött aztán hosszú vita támadt, melyben
223 XXVIII | mindjárt kinyitják.~Mondták aztán neki, hogy senki sem süket
224 XXVIII | összegyűrt cédulát vett elő, s aztán a két iratot úgy olvasta
225 XXVIII | a nagy ólomkalamárisba.~Aztán csak hamarosan!~De bizony
226 XXVIII | ült, és bankot adott.~Már aztán csak kövesse meg magát Andernach
227 XXVIII | robbantották.~Akkor meg aztán elképzelhető, hogy milyen
228 XXVIII | csukni! Várjon a gézengúz!~Aztán mégis azt gondolta ki bosszújában,
229 XXVIII | és nem orosz emissarius; aztán nincs is a kiejtésében semmi
230 XXVIII | galléron ragadni!~Ekkor aztán Alaudára lett dühös Belleville.
231 XXVIII | főparancsnoki szállásra.~Ott aztán megkapta, ami dukált, a
232 XXVIII | De biz azt Alauda uram aztán el nem hagyta vetetni magától,
233 XXVIII | hosszúakat természetesen, s mikor aztán a türelméből kihozva, rájuk
234 XXVIII | begurítsák a kompba; így aztán Neptun segítségével valahogy
235 XXVIII | Debrecenbe. Míg egyszer aztán egyenesen azzal a kérdéssel
236 XXVIII | eltörött a hátulsó rugója, aztán meg a ferhécének elveszett
237 XXVIII | magát két napra, s akkor aztán nekiindult lóháton versenyt
238 XXIX | a zápor.~Nagy-Károlytól aztán határozottan keletnek fordul
239 XXIX | azoknak a partjain díszlik aztán a buzogányos nád, az élesmosó
240 XXIX | eljutunk, gyémántom! Hanem hogy aztán a vármegye gátján hogy gázol
241 XXIX | másik opálsárga. Egyszerre aztán rögtön beállt a sötétség,
242 XXIX | vette.~– Német? – kérdé aztán kisvártatva.~Megint olyan
243 XXIX | a Kolumbus tojása.~Akkor aztán felültek megint a szekérre,
244 XXIX | ezt a levelet, kicsikém; aztán ülj fel a szekérbe, ne félj
245 XXIX | vacsoráljon meg hevenyén, aztán induljon Isten hírével.
246 XXIX | támadó kifejezésével.~S aztán amíg egymagában volt, s
247 XXIX | utánuk, új tűz élesztésére.~– Aztán hallja, kend, vén anyó! –
248 XXIX | kocsmárosnénak!~Egyszer csak hangzott aztán a nagy kutyaugatás odakinn.
249 XXIX | galuskaszaggatást.~– Most? Éjszaka! Hát aztán ki legyen az a ló, aki azt
250 XXIX | ilyen nagy ígéret előtt. Aztán a Juliánna is odavágott
251 XXIX | kiindult a pusztára.~Juliánna aztán szépen felterítette a vörös
252 XXIX | Tercsa se lássa. Egyszer aztán lódobogást hallott közeledni.
253 XXIX | kantárt, ott van az ambituson, aztán fel kell szerszámozni a
254 XXIX | hogy ilyen uraság éri. Ezen aztán mind a hárman nevettek.~–
255 XXIX | kengyelszíjat rövidebbre húzatta, s aztán onnan a magas lóhátról adta
256 XXIX | berekben üldözőbe vennék: „Aztán, te kölyök, úgy vigyázz
257 XXIX | vásárt csinált vele.~Arra aztán a legény szilaj jókedvében
258 XXIX | nemsokára!~A csapláros kerített aztán a lovag számára valahonnan
259 XXIX | egymáshoz tapasztott. Akkor aztán hozzáfogtak újra a bivalyok
260 XXIX | szeme-szája nyitva maradt, aztán meg elkezdett hahotával
261 XXIX | eszét: megtébolyodott!~Hanem aztán a többi urak is, akik a
262 XXX | könnyű lesz elbánni. S akkor aztán prédára esik mindene a legyőzöttnek: („
263 XXX | követett el, mint most. Aztán ezúttal is úgy tett, mint
264 XXX | Furfangos tréfa biz ez – mondá aztán a nádorhoz fordulva. – Bizonyosan
265 XXX | tudja keverni a hazugságot, aztán hol alatta, hol mellette
266 XXX | magával a bűbájos írt, amivel aztán ha bekente magát, egyszerre
267 XXX | kaparászott, csörömpölt, s aztán csak előbújt megint, az
268 XXX | Habakuk, ne hagyj magamra! – s aztán lábhegyen settenkedve lopódzott
269 XXX | lát maga előtt, la.~Ehhez aztán a Tercsa is tódított, amennyit
270 XXX | mellette a kályhapadkán.~Mikor aztán lefektették a lovagot a
271 XXX | az intézkedésnek az okát aztán könnyű volt Andernach lovagnak,
272 XXX | lapját ennek a történetnek, s aztán porzót hintenek rá.~Nincs
273 XXX | Pálffy bán kezébe.~Akkor aztán felolvassák a hadirendben
274 XXX | Van nagy káromkodás!~S aztán a lovas csapatok után egy
275 XXXI | harcias tekintettel.~Erre aztán Blumevitz elnevette magát,
276 XXXI | volt elnevetni magát. Amire aztán Krisztina megdöbbenő gyanakodással
277 XXXI | a kedves barátnéjára.~– Aztán úgy enyelegtünk tovább;
278 XXXI | gyűlt Juliánna arca; hanem aztán csak őrá is elragadt a nevetés. –
279 XXXI | van – annak van!”~Ezzel aztán helyreállt a régi bizalmasság.
280 XXXI | minden kíséret nélkül. Aztán nagy hirtelen megint visszakerült.
281 XXXI | a dervisgenerálisról, s aztán elszaladt egyenesen Lőcsére.
282 XXXI | milyen hatalomnak ura?~S aztán ezt a démonoktól eredt lángot
283 XXXI | hanem az is meglátta őtet.~S aztán őt meglátni és minden haragot,
284 XXXI | négyfelé vágatni.~Azzal aztán sietett a maga dolga után
285 XXXI | követelő önzés jellemzi. És aztán Andrássy a valódi magyar
286 XXXI | valamit. Vártatva rátalált.~Aztán egy karosszéket odahúzva
287 XXXI | árulót szoktak megfizetni, s aztán nem ismerik többé! A világ
288 XXXI | Wratislawot keresi fel; hanem aztán jobban megérlelve letett
289 XXXI | magát prezentálni. Akkor aztán az édeskedvesnek csak egy
290 XXXI | Göncig is meghallani. Erről aztán a vásáros nép megtudja,
291 XXXI | között.~A felvonóhídnál aztán éppen megtorlott a tömeg,
292 XXXI | azok, akiket szeretett; s aztán az akkori idők megszokott
293 XXXI | tükrén.~A másik percben aztán elégedettség morajává alakul
294 XXXI | akik értelmezni tudták, és aztán megint mások, akik utánajártak.~
295 XXXI | körte meg egy doboló nyúl, aztán egy fakard, egy tábornokkalap
296 XXXII | keresztül megszökteté, s aztán az ember nem járta hegyszakadékokon
297 XXXII | félholtra verette. Ezzel aztán magára vonta az egész papság
298 XXXII | vetett az akasztófának, amire aztán helyette a jámbor Pika Gáspár
299 XXXII | szövetséget a franciával, aminek aztán meg is lett a gyümölcse:
300 XXXII | legédesdedebb álmai közé, s mikor aztán a hold lementével előbújt
301 XXXII | elzsákmányolta. Rövid időn aztán Józsa István árulóvá lett,
302 XXXII | Ezzel a bátor tettével lett aztán megtörve a jég a két főúr
303 XXXII | csak az Úristentől.~Itt aztán igazán tréfás alak volt:
304 XXXII | mélyebben a hegyek közé hatolva, aztán egy egészen elpusztult faluba
305 XXXII | jönnek, hová igyekeznek? Aztán egy szer csak eltűnt a sziklák
306 XXXII | jelenetekre az apa és anya között? Aztán a titokteljes árván maradás,
307 XXXII | hajtotta fel a számára; most aztán, hogy minden reménye álommá
308 XXXII | szirma, kelyhe csupa ezüst, s aztán a hintót előrebocsátva,
309 XXXII | és hallgatózott.~Egyszer aztán valami szomorú dúdolást
310 XXXII | igaz-e az, vagy hamis?~Aztán csendesen bólintott a fejével.~–
311 XXXII | De te csak nem jöttél! Aztán csak elpihentem. Azt mondják,
312 XXXII | másvilágon.~Ezek voltak aztán azok a gyilokdöfések, amik
313 XXXII | bogarak be ne törhessenek, s aztán nagy okosan rátámasztva
314 XXXII | fél tőle. Várj addig. Én aztán majd odavezetlek.~S mint
315 XXXIII | kilincset fél kézzel lenyomni, aztán a zárpléhet másik kézzel
316 XXXIII | egy igazi lépcső, amelyen aztán felmehet a ház belsejébe,
317 XXXIII | lehet leereszkedni, ahonnan aztán kijárás van a rézbánya tárnáiba,
318 XXXIII | kocsizörej-e vagy égdörgés Egyszer aztán közelebb jön a dübörgés.
319 XXXIII | Puskát fogok rátok!”~Ekkor aztán jött egy másik dörgés; de
320 XXXIII | sarkantyúkat oldozgatta le, s aztán sietett, mint a hidegleléstől
321 XXXIII | vallomást tevő nem sírt.~Mikor aztán végtől végig elmondott mindent
322 XXXIII | friss, egészséges lesz, s aztán megint szeretni fog.~– Látod,
323 XXXIII | Árulónak fognak tartani, s aztán széjjelmennek; ember soká
324 XXXIII | minden kísértő léleknél.~– Aztán meg az öreg Fabriczius,
325 XXXIV | dóriai, a korynthi módok. Aztán oltárt emel, magasat, széles
326 XXXIV | cikornyákkal felcicomázva, aztán egy-egy fejszédítő harántlap,
327 XXXIV | Gölnitzvölgyi kastélyba, s aztán zsákokba töltögetve áthordta
328 XXXIV | országon kívül történtekről; aztán csoportba gyűjtött lappangó
329 XXXIV | lengyel pálinka melegített. Aztán meg valami más. – Bolondság!~
330 XXXIV | jobban átkozódik.~Egyszer aztán egy olyan földrengéssel
331 XXXIV | a következő pillanatban aztán sűrű sötétség lett, amiben
332 XXXIV | a sötétben a közelítő. S aztán megint elővették a tűzszerszámaikat
333 XXXIV | orgonasíp alakú jégcsapjaira, s aztán a térdvasai segélyével kezdett
334 XXXIV | pokol sötétjében. Akkor aztán az jár jobban, akit hamarább
335 XXXIV | üzenetet. Hallgassátok azt meg, aztán tehetitek velem, amit haragotok
336 XXXIV | senki sem sirat meg. – És aztán, ha ti föl találtok menteni,
337 XXXIV | neve után e szót: „vidi”. S aztán odanyújtá azt a nőnek.~–
338 XXXIV | el ott fenn a kötelet.~S aztán még csak egy istenhozzádot
339 XXXV | belőle kivonatot, s neki aztán csak a lajstromot mutassa
340 XXXV | diákul.~Abban az elenchusban aztán fordultak elő ilyenforma
341 XXXV | főúr alkudozni szeretett. Aztán értette a maga portékáját.
342 XXXV | a hosszú termeken végig, aztán kinyílt az ajtó, s betipegett
343 XXXV | Andrássy az íródeáknak.~Mikor aztán egyedül maradtak, a görög
344 XXXV | s kezét ajka elé téve, s aztán vontatott, szakadozott szóval
345 XXXV | aszúvirágok illata széjjel.~Aztán megállt a koporsó fejénél,
346 XXXV | s áhítattal megcsókolá. Aztán félve tekinte félre az arcára,
347 XXXV | zúgolódott, dorgált, hanem aztán csak kiengesztelődött irántam.~–
348 XXXV | feleségre emlékezteti.~Hát még aztán a két gyermek?~Még azokat
349 XXXV | ezt az úrasszonyt idebenn.~Aztán odalépett az íróasztalához,
350 XXXV | Juliánna nagyot sóhajtott, aztán megszorítá Andrássy kezét.~–
351 XXXVI | eltűnhetett nyomtalanul.~Azontúl aztán folyvást elváltoztatott
352 XXXVI | olyanok. A jó Andrássy Péter aztán el se hozta magával Pozsonyból
353 XXXVI | ne háborgassák. A dolog aztán abban maradt. Lehetett Gömörbe
354 XXXVI | Pöröl az a királlyal is.~Aztán az összeesküvésnek minden
355 XXXVI | kiengesztelődtem irántad. Aztán tégy vele, amit akarsz.
356 XXXVI | ki lehetne érdemelni!~S aztán megosztani vele a viszontagságokkal
357 XXXVI | ostorlegyintés kellett, s az aztán ragadta a szekeret, hegynek
358 XXXVI | Azt meg is kapja. Akkor aztán az egész társaság kiálthatja
359 XXXVIII| beleharapdáltak egypár almájába, s aztán késztették, hogy üljön be
360 XXXVIII| kacagott Juliánna, s aztán szilaj jókedvvel ugrott
361 XXXVIII| a barátnéi közé, s folyt aztán a vidám terefere; egyszerre
362 XXXVIII| másik két párát is. Így aztán nagyhamar nemcsak utolérte
363 XXXVIII| feloldotta a nyelveket, aztán nem is igen tartotta senki
364 XXXVIII| elektrika-masinázott. – Hát még aztán a jó Belleville lovag, aki
365 XXXVIII| tapasztaltakat.~Egyszerre csak aztán a nagy féktelen jókedvből
366 XXXVIII| ötvösnek az aranyértékben, s aztán fizesse ki belőle azt a
367 XXXIX | remél vele találkozni.~Mikor aztán legvakmerőbb fantáziával
368 XXXIX | karosszékéhez, oda leültette, és aztán szépen kezet csókolva a
369 XXXIX | férjét előre bocsássa, s aztán mint egykor itt ezen a helyen,
370 XL | jogosult őriző pásztora, s aztán ki nem bocsátani őt többé
371 XL | meg a cserebogarakról. És aztán mindennap egy asztalhoz
372 XL | birtokait átvenni. Erre aztán a még eddig agyarkodó, apró
373 XLI | látott még Magyarország.~S aztán mi neki e bokréta valamennyi
374 XLI | aki ivott a poharadból, s aztán elhajította.~Mikor nyomorúságodban
375 XLI | aminek fele az ő bűne volt.~Aztán hagyott futni a világba.~
376 XLI | hazája, s magad járhatsz aztán végig a termeken, amikben
377 XLI | izzott előtte, elgombásodva.~Aztán eljött hozzá egy másik szellem:
378 XLI | rejtett háromélű tőrt, s aztán térdre esve, megcsókolá
379 XLII | nyugodt lemondással.~Mikor aztán az ítélőmesterek kifáradtak
380 XLII | felelt többé semmit.~Ekkor aztán a második fokú kínzást alkalmazták
381 XLII | vallatott fejére tettek s aztán lassanként mindig összébb
382 XLII | háromfás koronán.~Ekkor aztán ájultan rogyott össze.~Mikor
383 XLII | asszonyt a börtönébe.~S aztán ítéletet tartottak fölötte.~
384 XLII | Azt felelte: „Nem”.~Akkor aztán nem vitték többé vissza
385 XLII | Nem tudsz holnapig várni?”~Aztán megszólal a városháza tornyában
386 XLII | visszarakta valamennyit.~Mikor aztán a legeslegutolsó pergament
387 XLII | azt a talált okiratot.~Ez aztán felébreszté.~A királyi adománylevelekben
388 XLII | imádságos könyvét.~Az ifjú aztán felnyitotta azt egy helyen,
389 XLII | Juliánna letörlé könnyeit, s aztán csendesen, magában végigolvasá
390 XLII | megdicsőülve mind a ketten, s aztán soha el nem veszítjük többé
391 1 | templom kriptájában, ahonnan aztán nagy ünnepélyességgel szállíták
|