Fezejet

 1 VI    |         királyi városunk tanácsa engemet küldött ki Krakkóba, hogy
 2 IX    | acélszívet majd akkor is, hogyha engemet lát maga előtt térdepelni
 3 X     |   frissen! Ne bámuljon kegyelmed engemet, hanem fogja azt az összekötött
 4 XVI   |      hogy kegyelmed kérdezzen ki engemet, hanem hogy én kérdezzem
 5 XVI   |       hát ragadjon meg kegyelmed engemet a vas kezével. Nem vagyok
 6 XVIII |          szükség excellenciádnak engemet összelabancozni. Hiszen
 7 XXVII |    hálaimája. S a király meg fog engemet érteni. És akkor nem lesz
 8 XXVIII|  kötelessége fogja siettetni, de engemet a kétségbeesés, a fiam boldogsága,
 9 XXXI  |          mást is szeressen, mint engemet; még az apját sem. Én nem
10 XXXIV |     olvasztani egy leheleteddel, engemet nem olvasztanál meg benne.
11 XXXV  |      elállja. – Ajándékozzon meg engemet ezzel a kísértetemmel.~–
12 XXXVI |          éppen úgy tett. Nemcsak engemet csalt meg a szeretőjéért,
13 XXXIX |         kérdezé Löffelholtzné.~– Engemet valóban igen jó szél hozott –