bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | a Szepesség székvárosát, most is az a bástyafal veszi
2 I | visszaverni. A kősánc vízárkaiból most már buján tenyésző gyümölcsöskertek
3 I | kettőnél jól kivehető még most is.~Még azután van egy harmadik
4 I | Ami valamikor bűn volt, az most erény; ami szégyen volt,
5 I | erény; ami szégyen volt, az most dicsőség. Az a nagy láng,
6 I | láng, ami egykor hevített, most már hamu. Óriások, akik
7 I | dulakodtak, országokat taposva, most békén gereblyézgetik egymás
8 I | Sok régi ereklye van még most is e hírhedett sziklafészekben.
9 II | sírköveik, padjaik ott pompáznak most is.~A pompás kathedrále
10 III | ruháját megmutassa, amit most vett a szilveszteri sokadalomban.~
11 III | No, uraim, szenátor urak, most már vonuljunk be, hallom,
12 IV | arra ne gondoljon, hajh, ha most ebből a padból csak kiszállna
13 IV | füleivel, egy sorral elkésett s most azt végzi. Isten hallgassa
14 IV | súgá oda a főjegyzőnek –, most paulo majora canamus. (Nagyobbról
15 IV | megegyezünk és jóváhagyhatjuk.~Most taszigálták már De Hortist
16 IV | De Hortishoz fordulva. – Most már csak hagyja rám, öcsémuram;
17 IV | sárgára nem festem.~Bíró uram most felállt a székéről, s tekintélyének
18 IV | helyett „bírság” pintekben. Ha most is úgy volna, majd nem ugrálnának
19 V | fizető De Hortis uramat. Most már ő sem haragszik érte.
20 VI | lehet bíró. – És eszerint most két főbírája volna Lőcse
21 VI | a császári vezér tartja most Lőcse városát ostrom alatt.
22 VI | szenátori német tunika még most is rajta van. Mérgesen tépte
23 VI | lehetetlenné tett.~– És most igazítsuk ki a tanács határozatát –
24 VI | zajgának a tanácsbeliek. S most már mindegyik jól emlékezett
25 VI | értettek, a jelekből értsenek.~Most mindjárt helyreáll a régi
26 VII | mai nap alkalmaznák, ahogy most hordják a bálban az uraságok
27 VIII | trismegistos.~– Satis! Ha most apám nem volna kend, mindjárt
28 VIII | legjobban dicsérték.~– Már most lóduljanak kegyelmetek a
29 VIII | nem voltam. Nem értem rá. Most kerültem elő a védművek
30 IX | órában talpon volt, azt most ne kutassuk, hanem elégedjünk
31 IX | Tehát elmondom a dolgot. Most éjjel egyszerre nagy világosságra
32 IX | bíró uram.~– Íme tehát már most tudja nagyméltóságod, hogy
33 IX | sárosi hajdúságnak. Azt most a császári hadvezér ott
34 X | beteszi az ablakot; biz azt most jó nem tartani sokáig nyitva,
35 X | baj. Háborúban vagyunk, most semmin sem szabad kényeskedni.
36 X | Hát micsoda útra megy most kegyelmed, hogy annak olyan
37 X | urának jól fog a kardja.~Most aztán egyszerre ledobta
38 X | indulsz! Te csatába mégy most!~– Hát bizony, édesem, engem
39 X | jó, hogy az asszony nincs most itten, majd mérgelődnék
40 X | is tudta, hogy az úrnőnek most más dolga van. Meg sem lepte
41 X | fekete, a vörösszemű.~– No most szépen imádkozzál: azután
42 X | mondás fenyegető rejtélyét.~– Most nincs fecsegésre való idő –
43 X | dicső teremtés, mint aki itt most előtte áll, magas, délceg
44 X | Neked más feladatod van. Most öltözzél át gyorsan: aztán
45 X | cselédek laktak előbb. Ott most üres volt minden szoba.~
46 XI | Pelargus a gyermekkel; azokat most eresztettem útnak.~– Ez
47 XI | lépcsőgádor rácsajtójáé. Most siessen. Nagyon sokáig beszéltünk
48 XI | egyszerre bevett belőle hármat.~Most aztán úgy alszik tőle, mint
49 XII | hogy lerajzoljam. No, de most éppen ahhoz való az óra.
50 XII | hiszem, csak álmodtalak.~Most is nagyon közel volt már
51 XII | a gutából! Messze van az most! Nem dübörög itt semmi,
52 XII | ablakokhoz. Rossz lehet most odakinn lenni!~Mint annak
53 XII | áhítat nyilvánításával, most már szabad az út a paradicsomba.~
54 XII | hajfürtöt egymásba fonni. Most az kötve tartja.~Nincs idő
55 XII | kötve tartja.~Nincs idő azt most kibontogatni.~– Vágd le
56 XIII | kísértetnek, aki őt meg akarná most ijeszteni! De még az ördög
57 XIII | Rajtakaptuk! Ő tette! Ő lopta el! Most is a kezében vannak a ketterhäuschen
58 XIII | állja. Mi bajuk velem?~De most már egyszerre tízen is ordították:~–
59 XIII | kutatni az egész házat.~Most azután itt volt az idő Juliánnának
60 XIII | sírt.~– No, ne nyafogj most! Milliom a lelke; hiszen
61 XIII | fog ottan várni…~A leány most már gyöngén mosolygott,
62 XIII | ugyan jól alhatik, ha csak most ébred föl.~– Ezt teszi nálam
63 XIII | kegyelmednek.~– Köszönöm, doktor. Most más bajunk van. Látja, mennyi
64 XIII | Nincs itthon a doktor”.~Most még jobban a fülébe kiáltott.~–
65 XIII | Három peták egy forint!” Ez most azt álmodja, hogy a konyhapénzről
66 XIV | főhadiszállása, de abban most egy lélek sem volt ez idő
67 XV | hangosan kiáltozva, hogy most már ütni kell a németeket,
68 XV | a szobájában.~Ha valaki most oda be talál lépni, szépen
69 XV | nem mehetek.~A felügyelést most már rábízhatta Bankós Balázs
70 XV | fürtöt elégetett belőle. Most az egészet kurtára kell
71 XV | visszaszerezheti.~Csakhogy annak most itthon van az ura. Azon
72 XV | vesztegetik a puskaport! Most robbant fel lőporostornyunk.~–
73 XV | Cranach, se Dürer nem éltek.)~Most éppen a pap ült a királyemlékű
74 XV | kegyes szónoklatot. Az urak most azt a pompás orgonát bámulni
75 XVI | urak arcáról, hogy ezek most azt mondják magukban: „Hej,
76 XVI | no! Azt nem jól tetted.~– Most utóbbat pedig azzal zakatolnak
77 XVI | bolond históriát? No nézd: most szentül abban voltam, hogy
78 XVI | oda Korponaynak. – Ha már most jut kegyelmed hozzá, hogy
79 XVI | mondá a zászlótartó.~– Már most mondja ön meg, chevalier
80 XVI | jól megoldá; lássunk már most egy aritmetikai feladványt
81 XVI | hogy mit szól, mit tesz most?~E tüskén ülő feszengés
82 XVI | legényei mozgásba jöttek.~Most aztán Andrássy sem tartóztathatta
83 XVI | fenyegető veszély kényszerít most reá. Midőn bejutottam ostromlott
84 XVI | ez óráig nem tért vissza. Most vessék össze mindezeket
85 XVI | világ gyulladt az agyában. Most már ő is kezdett érteni
86 XVI | itt, és meg sem nevezhető. Most már olyan világos volt előtte,
87 XVI | szobájából ezeket a kulcsokat. Most már arra is rájött, hogy
88 XVI | valamit tudni, aki éppen most érkezik az ellenség főhadiszállásáról.~
89 XVI | Czelder Orbán, s mintha csak most ismerné meg húszesztendei
90 XVI | az ő két kedves barátja most éppen közel van ahhoz, hogy
91 XVI | tőle akkor megkérdezni, s most vissza nem megyek érte.
92 XVI | olyan nevetésre méltónak.~Most aztán Andrássy egész nyugalommal
93 XVII(1)| Még most is megvan az alagút egy
94 XVIII | Aki azt hiszi, hogy no, most mindjárt valami fül nem
95 XVIII | ha azt mondja az ember: „most jer velem a tüneményvilágba!”,
96 XVIII | lefeküdt, a kántort hívatta, s most énekeltet maga fölött halotti
97 XVIII | Elveszti magát!~– Ki bánja azt most? – dörmögi az asszony.~–
98 XVIII | suttogja a tábornok.~Az asszony most látszik föleszmélni. Észreveszi,
99 XVIII | lássa! – mondá Juliánna. – Most már helyre van állítva az
100 XVIII | Mind a kettő elbámult. Most kezdték csak észrevenni,
101 XVIII | őket valaki belecsalta, s most egyiket a másikkal fogva
102 XVIII | legcélszerűbben cselekednének, ha most elhatároznák, hogy néhány
103 XVIII | Talán nem is veszett el. No, most jó lesz, ha kegyelmetek
104 XIX | Juliánna levele volt az, amit most tehetett oda. Andrássynak
105 XIX | Trautsohnnak:~– Kegyelmed most többet tudott meg, mint
106 XIX | házból kilépek. Hanem már most viszonzásul én is kérek
107 XIX | háború folytatására, azt most már csak az orosz cárban
108 XIX | egyetlen hozománya.~No, most még egy holdvilággal több
109 XIX | meglepték Andrássy tábornokot, s most mellére szegzett pisztollyal
110 XIX | Csak állt, már ott hever most a Fleischerthurm magazinjában,
111 XIX | be az egész siserahad. S most már délig pihenhetünk. Szállj
112 XIX | Szállj le te is a paripádról. Most hirdetik ki dobszó mellett
113 XIX | Micsoda szeretőjével? – kiálta most elsápadva Korponay, s mellen
114 XIX | Fabriczius nem törődött most ővele meg az ő asszonyával.
115 XIX | elpárolgott; a hűlt helye maradt.~Most aztán a méreg futotta el
116 XIX | odaszúrta a szíve tájába.~Még most is látszik rajta e szúrás…~…
117 XX | urát nem szereti,~Annak van most becsületi!~Nem menyecske,
118 XX | langaus”-t: azt járjad. Most hirdetik ki a piacon, hogy
119 XXI | értékes és félthető kincseket most mind a családi múzeumok
120 XXI | másik a két kisfiának.~Most már csak egy ágy van benne.
121 XXI | Andrássy Istvánné. Még most is alszik.~Álmodik a jövendőkről.~
122 XXI | minden bűneiért: aki még most sem akar átmenni a túlvilágra,
123 XXI | átmenni a túlvilágra, még most is itt akar maradni, gondjukat
124 XXI | terem, a középépületben, most be van omolva. Néhány év
125 XXI | díszvirágát: a százféle szegfűket. Most már csak egy nyíló virágot
126 XXI | ültették oda a rózsákat, amik most bozótként hajlanak alá a
127 XXI | Isten-szobor mellett, amely most valamennyi toronytetőn túlemelkedik.~
128 XXII | akarod innya?~(Az a vaskanál most is ott van még a klenodiumok
129 XXII | magasan.~Miklós fejében csak most kezdett egy kicsit a köd
130 XXII | a hírhozó cigány. Nincs most őrá gondja a dervisgenerálisnak.~
131 XXII | azt mondja magában: „Ez most részeg!”~S csak annál jobban
132 XXII | vállán a kétfejű sast! Ez most az új Isten! Takarodjatok
133 XXII | a népet, és azt, akinek most hátat fordít.~– Más senkit?
134 XXII | a hű védelmében, melyhez most unokájuk visszatér, s melyre
135 XXII | verek vissza. Arról, hogy most ő maga a német, hogy ő az,
136 XXII | tiedből. Ahol én parancsolok. Most nem a mennyországért küzdünk,
137 XXIII | meg nem haragudni soha. Most már, hogy haragszol, éppen
138 XXIII | éppen nem megyek innen, mert most lehet már veled beszélni.
139 XXIII | megijesztette vele a jámbort.)~Most már tehát nem is írhatott
140 XXIV | pusztítsd el minden ellenségeit, most és örök időkre! Amen.”~–
141 XXIV | kapaszkodom. Nem hagylak elmenni.~Most aztán Zsófia kezdte el a
142 XXIV | hogy Krasznahorkára jöjjön most. Ne engedje megtörténni
143 XXIV | náluk mást, mint rézpénzt. Most ezekbe jó lesz nekem az
144 XXIV | arcába.~– Tetten kaptalak most! – hörgé indulatosan Miklós.
145 XXIV | Majd máskor úgy teszek. Most nagyon sietős dolgom volt.
146 XXIV | cselédet a gyermekhez. Annak most dolga van.~A frajj pedig
147 XXIV | haldokló kívánságát közli most vele.~– Fungum! – ordíta
148 XXIV | végső erejét.~Ide ne hozza most rossz végzete István bátyját!
149 XXIV | beszédeiket, még bort is ivott. Most aztán aluszik erősen.~Miklós
150 XXIV | lakosztályból a templomba vezet, most viszik végig a koporsót,
151 XXIV | a sisakját sem veszi le.~Most van igazán istentagadó kedvében. –
152 XXIV | kikergetni valamennyit a várból. Most meg a várnagy jön oda hozzá,
153 XXIV | kérdé onnan, széttekintve.~– Most megyünk az examenre. Majd
154 XXIV | Habes eminentiam! Hát most majd azt mutasd meg az examinatoroknak,
155 XXIV | neki!~– Csak te maradj itt most. Mindjárt jön a sorod.~A
156 XXIV | maga ítéli el.~– No, hát most célozz jól! – mondá neki
157 XXIV | tekintettel Miklós. – No, most tölts újra! Lőj jobban,
158 XXIV | apámra! – Ah, hogy szorítja most is a szívemet! Ki akarja
159 XXIV | imént még csukva voltak, most mintha kiáltásra volnának
160 XXIV | nézett és mosolygott.~(Még most is azt teszi!)~A dervisgenerális
161 XXV | a város ostrománál.~S ez most természetesen ugyanazon
162 XXV | hajdani lakására, melyben most Belleville regnál.~Andrássynak
163 XXV | lóhátról beszélhetett hozzá; de most egy olyan átpártolt kuruc
164 XXV | megvásárolt mérnökkari főtiszt most is ér valamit. Aztán ő csak „
165 XXV | hogy „ugyan mit kacagsz most?”, de tartott tőle, hogy
166 XXV | lefoglalta a fiscus; az most már az állam tulajdona.
167 XXV | Tudjuk, hogy mi az?~Éppen most is mind a hárman egy templomi
168 XXV | lesz ez a szép munka, amin most dolgoznak.~Andrássy aztán
169 XXV | megőrzése mellett, amire most sokkal több szüksége volt
170 XXV | ki ad többet érte?~No, ez most kedvező alkalom Juliánnával
171 XXV | keresztül visz, másfelé most járatlanok és nem biztosak
172 XXV | nyert Andrássy, amint a most felbontott levelek tartalmát
173 XXV | megtért a király hűségére, most lám az ő birtokait nem háborgatja
174 XXV | szempillantások mondtak erre valamit.)~Most már nem találta Andrássy
175 XXV | az arcáról látszott, hogy most nem őróla gondolkozik nem
176 XXV | nyugtalan ábrándja volt.~Most azután őneki is megjött
177 XXV | kérdéssel:~– Ugyan tábornok úr, most nem jut eszembe, mi volt
178 XXVI | Juliánna jó hírét, mert az most Bécsbe megy, ahol most a
179 XXVI | az most Bécsbe megy, ahol most a legszigorúbb erkölcsi
180 XXVI | urambátyám, ne gondolja, hogy most is a régi Magyarországban
181 XXVI | Magyarországban vagyunk. Most rendezett államban élünk.
182 XXVI | Belleville ezredes úrhoz; most még otthon találja, és vegyen
183 XXVI | előadásához.~– Minthogy nálatok most az a rend, hogy a városból
184 XXVI | tennéd, ha elfogadnád. Éppen most akarom útnak indítani a
185 XXVI | Károlyival. Ne skrupulizáljanak most. Kössék meg a békét, amint
186 XXVI | a levelet megkapják. Még most mindent tehet kegyelmed
187 XXVI | pipás! Töröm a lencséteket! Most itt rostokoljak, mint a
188 XXVI | szeretném látni!~Husz apó most sziszegve füttyentett, ahogy
189 XXVI | a medvetalp kocsonyája. Most egészen alkalmi szerencse
190 XXVI | látszik, a rigósárga hintó most is ott áll a műhely előtt,
191 XXVI | volt, száraz és goromba, most importálták ide.~– Nem volt
192 XXVI | Tokaj, Eperjes. Lőcse. No most megvan. Hogyan mondta csak?~„
193 XXVI | garast? Azt gondolja az úr, most is a régi Magyarországban
194 XXVI | régi Magyarországban élünk? Most rendezett államban élünk.
195 XXVI | öccsének az epistolája. Most előveheti és elolvashatja.
196 XXVI | fia kezét.~S ugyanaz a kéz most azt írja neki: „Jöjj haza,
197 XXVI | hetek óta halva van, még most is vár reá, s nem engedi
198 XXVI | hanem a holt kedves, az még most is hű hozzá.~Nem volt maradása
199 XXVI | szemrehányásokkal vannak azok tele, most eltevé őket a tarsolyába.~
200 XXVI | bűnét nem vetette a szemére!~Most tudta csak meg, hogy mi
201 XXVII | atyjának, a Rákóczihoz még most is hű, a kibujdosott Fabricziusnak
202 XXVII | a hírrel lepné meg, hogy most Bécsbe utazott.~Bécs félelmes
203 XXVII | átkozott hírben állottak most; nem lehetett tudni, melyikben
204 XXVII | kezdte észrevenni, hogy most mindjárt el lesz vágva a
205 XXVII | s odatette azt a kezébe.~Most már egészen eszméleténél
206 XXVII | eszméleténél volt a király, most lehetett vele beszélni.~
207 XXVIII | közül kell élnünk! Egyebet most ne kérdj! Azzal sietett
208 XXVIII | Hajdúságon keresztül, az most csak annak való, akit halálért
209 XXVIII | tartott annyi beszédet, mint most a szóharcban. Az mind Korponayné
210 XXVIII | Minden óra egy világot ér fel most.~– Majd tessék az úrnak
211 XXVIII | székesegyházat féltik tőle, amit csak most kaptak vissza a protestánsoktól;
212 XXVIII | vezetve a lovait kétfelől.~Most már mégis kezdett élni a
213 XXVIII | körülötte; azt tatarozzák. Most már majd csak megtudjuk,
214 XXVIII | sót szállított Pestre, s most visszatéret diákokat visz
215 XXVIII | s jól elhajtatott előre.~Most már kétségtelen volt Andernach
216 XXIX | miatt: a boglyák, kupacok most is ott úsznak a vízben,
217 XXIX | is viszi ám át a szekeret most semmi más négylábú állat
218 XXIX | alatti útra. Gondold, hogy most is úgy üldöznek mind a kettőnket.~–
219 XXIX | födél alá! Azért válunk mi most ketté. Te előremégy, én
220 XXIX | a lovagtól.~Szeretett az most mindent, mert nagyon éhes
221 XXIX | lovag olyan észrevétlenül; most megint jöttek vele vissza,
222 XXIX | hagyta a galuskaszaggatást.~– Most? Éjszaka! Hát aztán ki legyen
223 XXIX | bográcsostól a lovag elébe.~– No, most lelkem, kurírocskám, vacsoráljon
224 XXIX | az a kurír:~– Alszik az most, mint a bunda. Hadd horkoljon.
225 XXIX | fiatal lovashoz fordult most.~– Hát fiacskám, nem tudnál-e
226 XXIX | a friss nádhajtás) még most hegyesedett ki, a télen
227 XXIX | fordítani a pofádat hozzám. – Most fordulj és vezess!~– Az
228 XXIX | gavallérsága mellett sem törődött most az asszonyok szemügyelésével,
229 XXX | háborút folytatni fogják, ami most már nem végződhetik másként,
230 XXX | zsákmánylást nem követett el, mint most. Aztán ezúttal is úgy tett,
231 XXX | a szép hölgy, aki éppen most eltávozott.~Megmondták neki
232 XXX | főstrázsamester hitvese”.~Most azután még jobban meg volt
233 XXX | lovag azt gondolta, hogy no most mégiscsak a kezében tartja
234 XXX | visszahozta az úr a lovat, hogy most meg én vegyem meg?~– Hoztam
235 XXX | hogy azt az ebszülöttét!~Most már még a süvegét is lekapta
236 XXX | Nézze a lovag úr, hiszen most is itt van.~A biz oda volt
237 XXX | biz oda volt kiszegezve most is, az a bizonyos Pintye
238 XXX | lószerszám, a lovagot megelőzve.)~Most már csakugyan szentül hitte,
239 XXX | azonnal készek. Ha Pálffy most a Kraszna jobb partjára
240 XXX | megkötötte és aláírta a békét, s most már csak a befejezési parádéja
241 XXX | jönni sem engedtek senkit. Most már odaát vannak: holnap
242 XXX | akik eddigi rangjukban most már a királyi zászlók alatt
243 XXX | tudománynak mind vége van most már. A tárogatók utolsó
244 XXX | Ecsedi-láp gázlóin nem lehet most áthatolni, mert ott ujjnyi
245 XXX | mint a lavina, bomladozik most már szerteszéjjel, s keresi
246 XXX | nincs olyan vendéglős. Hanem most már ennek a gyomorterhelőnek
247 XXX | A szép tábla rozsvetések most már nem valók egyébre, mint
248 XXX | adna jó pénzért abból a most lekaszált rozsból a kiéhült
249 XXXI | lenyakaztatni a saját leányát? S most ez a megkínzott, halálra
250 XXXI | igazításokkal együtt. Erre most már senkinek sincs szüksége;
251 XXXI | egész lelkét; mint aki csak most tudja meg, hogy milyen hatalomnak
252 XXXI | hamuja maradt meg?~– Hol van most a tábornok? – kérdezé közönyt
253 XXXI | eszközölheti.~Juliánnának tehát most a legsürgősebb dolga az
254 XXXI | kancellár megdöbbent, hogy most mindjárt legyőzik. Kénytelen
255 XXXI | azt a mosolygót.~A főúr most már mosolygott kegyesen.
256 XXXI | róla: annak a pártfogása most csak rontaná az ügyét.~Az
257 XXXI | nyomán, hogy hol találhatja most meg a bánt?~Annak még a
258 XXXI | harcaikban elfoglaltak.~Most már Kassán van Pálffy, s
259 XXXI | hajdani kuruc hadnagy, most pedig kapitány a császáriaknál,
260 XXXI | Nagy parádé! Cifra dolog!” Most már maga Korponayné is kezdett
261 XXXI | képezve. Ezen a helyen állt most a pestis emlékére, királyi
262 XXXI | használták; nemrég még a kurucok; most már a császáriak. A palotának
263 XXXI | népsokaság között.~És még most sem találja ki, hogy mi
264 XXXI | bámulója csődült össze?~Talán most hirdetik ki ünnepélyesen
265 XXXI | milyen büszke arra, hogy őt most annyian nézik és rettegik.~„
266 XXXI | jönnek az urak!” – kiabált most a népség, a palota erkélye
267 XXXI | többiek körüle sorakoznak.~Most trombitarecsegés hangzik:
268 XXXI | vezetik a vesztőhely felé.~Most újabb trombitaszóra egy
269 XXXI | Czelder Orbán.~Olyan szép most az alakja! Nincs asszony,
270 XXXI | alakja! Nincs asszony, aki most belé ne szeressen ebben
271 XXXI | produkálni, az az ő virtusuk.~Most az elítélt a magas emelvényről
272 XXXI | pártfogója ott az erkélyen – most éppen hátat fordít.~A szathmári
273 XXXI | boszorkánypilléit.~ ~Hová és merre most?~Közöttük a tenger! Ő és
274 XXXI | erről mélyen hallgasson. Most ezzel még Löffelholtznak
275 XXXI | tudott repülni és látni, most az is béna volt és vak.~
276 XXXII | Azelőtt lármás, kötekedő volt, most hallgatag, gyanakodó lett,
277 XXXII | sarujáról.~Pedig ha valamikor, most volt egy egész világ terhe
278 XXXII | könnyű volt emelni, de most egy összeomló világ lett
279 XXXII | hajtotta fel a számára; most aztán, hogy minden reménye
280 XXXII | ára.~Eszébe jutott, hogy ő most a kisfiát jő látogatni,
281 XXXII | gyopárt (Edelweiss), tán most is tenyészik az ottan? Egy
282 XXXII | azok a ragyogó szemek? Most a gyermek olyan sápadt,
283 XXXII | folyvást nevetésre álltak, most, mintha megnőttek volna,
284 XXXII | kellenek. A selyembogaraim most kötik be magukat. Azokat
285 XXXIII | már, hanem azért az esze most is helyén van, s onnan a
286 XXXIII | meghúzta magát, s onnan már most elő nem mer jönni, amíg
287 XXXIII | lelket! – Azt hiszi, ez most őt bosszantani jön; megtudva,
288 XXXIII | színjátszás volna az, amit most művel, lett volna elég alkalma
289 XXXIII | róla, hogy amiket a leánya most elmondott, az mind igaz
290 XXXIII | megbánás is igaz.~– Hát most miért jöttél ide? – kérdezé
291 XXXIII | meghalni hogyan akarsz?~– Most, hogy a fiamat látom, szeretnék
292 XXXIII | kimenni az erdőre, ahol most a villámtól felgyújtott
293 XXXIII | keserűségét. Elhiszem, keserű. Most én elmondom neked az én
294 XXXIII | közé szorult volna. – Ha most egy pálcával összezúznád
295 XXXIII | Hát oda mernél menni most helyettem azok közé, akik
296 XXXIV | szalonnával, kenyérrel.~Hát most itt volt az az idő. Újra
297 XXXIV | Közöttük volt Fabriczius, aki most járta be a Szepességet,
298 XXXIV | közös üzenethordója. Ez most is parasztleány ruhában
299 XXXIV | sátorban, ahol letelepedtek. Most „beduinsátornak” hívják
300 XXXIV | mennykővel megcirógatta. Az most nekünk ki nem jön az üvegkalitkájából,
301 XXXIV | hatalmakkal kellett feleselni, most pedig éppen tehette, mert
302 XXXIV | mélységbe gördült le (amit most a „pokol”-nak címeznek),
303 XXXIV | lehetett újra meggyújtani.~Most következett el még csak
304 XXXIV | súlyosabb árulást elkövetni most, amidőn egy intés, egy szó
305 XXXIV | szívét-lelkét: így állana-e itt most közöttünk, sáros, tépett
306 XXXIV | gyertyát meggyújtották már most, a jégsátor egész világos
307 XXXIV | az apádtól küldve jössz most ide. Csak egy embert ismerek
308 XXXIV | tökéletes asszonynak látszott most: kérő, esdeklő meghajlása,
309 XXXIV | elárulni te tanítottad meg. Most az is földönfutó, mint te.~
310 XXXIV | álmainak réme?~– Értelek most már egészen – mondá Korponay. –
311 XXXIV | futni. Velünk egy úton futsz most, azt látom; el is hiszem;
312 XXXIV | átbukjék az ellenségei közé – most eredj oda hozzá, és csábítsd
313 XXXIV | Hideg dolgokról beszélek én most. Nincs ebben semmi éreznivaló.
314 XXXIV | ellátva. A régi kurucság még most is bálványozza őt. Ha ő
315 XXXIV | a tanúbizonyság az lesz. Most küldi a bécsi kancellária
316 XXXIV | Bécsben, s megtartá a hűséget. Most ezt nevezték ki gömöri főispánnak,
317 XXXIV | betléri kastélyába. – Ha te most elmégy és visszajössz, s
318 XXXV | szétrombolták.~Mit adna most az archeológ világ érte,
319 XXXV | gyermekeit Istent imádni. – Még most is tanítja.~Ott a hajdani
320 XXXV | milyen hűséges tud lenni most a halotthoz! Mindennap elhozza
321 XXXV | elmúlhatatlan egyetlenével.~Most már egyetlen neki!~Nem az
322 XXXV | érinté az átlátszó kezet, most már hosszasabban, és még
323 XXXV | fogok tőle rettegni többé.~– Most már még egy titkommal többet
324 XXXV | Köszönöm szíves részvételét. Most otthon lakom az apámnál
325 XXXV | nagy birtok az, amit én most Istentől könyörgök; hanem
326 XXXV | Én azt sem fogadtam el. Most átadom kegyelmednek ezt
327 XXXV | sajnálta gyökérrel kitépni, most félt e kedvenc szegfűvirágából
328 XXXV | hogy mikor lesz – vége! Most volt vége.~Azóta körülkerülték
329 XXXV | azt hitte felőle, hogy ez most a bécsi udvartól van ide
330 XXXV | szolgálatukba álljon. Ott most nagy szükség van magyar
331 XXXVI | békét az Istvánnak, mert még most nagyon el van keseredve;
332 XXXVI | Juliánnának a kisfiát.~– Most már megengedem neked, hogy
333 XXXVI | az öreg mondása. Juliánna most a férje után vágyott, azt
334 XXXVI | erényes prédiációkat tart. – Most ilyen az uralkodó kedélyhangulatja.
335 XXXVI | lesz hősi nagy híréből! És most, ni, hogy elfeledte egyszerre
336 XXXVI | szegfüveket a német pattantyúsok. Most megint egy hős lett, de
337 XXXVI | vele együtt halni.~Ez volt most a legújabb ábrándja.~Őrajta
338 XXXVI | késő ősszel.” – „Bizonyosan most is vannak, érzem a konyhából
339 XXXVI | ezt a dévaj lármát nem a most érkezett asszony élesztgeti.
340 XXXVI | árulásról hírbe hozták.~Most ez a szó hallik az asztal
341 XXXVII | bennünket csoportostul.~– Ha most nem ölöm meg, később kell
342 XXXVII | veszekedést halasszuk holnapra, most pedig szedjük a sátorfát,
343 XXXVIII| gondolatok ezek. Nem gondol ő most a beteg fiával sem.~Ismét
344 XXXVIII| lett. Hát nem fogadott jól?~Most kezdett még csak igazán
345 XXXVIII| visszaadták. Csak te jer most velünk. Százféle mondanivalónk
346 XXXVIII| annak az örömére megyünk most Lőcsére. Alauda meg Belleville
347 XXXVIII| van, hogy zöldágra jut; most csak Pozsonyba kell lemenniük,
348 XXXVIII| Korponayné is nyélbe üthetné most a maga dolgát.~– Csak megvan
349 XXXVIII| Cornides is, felajánlva a most érkezett hölgyeknek a konyháját
350 XXXVIII| éjszakáján történt tarka dolgok. Most már nevetni való tréfák.
351 XXXVIII| hiszen csak azért jöttem most Lőcsére, hogy segítséget
352 XXXVIII| mondá Löffelholtzné –, most már eggyel több okod lesz
353 XXXVIII| fogva, nem vehette által. Most meg már aligha vehetné át.
354 XXXIX | alak láttára. Hisz éppen most mesélte a barátnőinek, hogy
355 XXXIX | oda megyek.~– Mi pedig most éppen Pozsonyba akartuk
356 XXXIX | szoba volt az.~Juliánna most találhatott volna valami
357 XXXIX | melyet tőled kaptam (nézd, most is itt a gyűrűdnek a sebhelye,
358 XXXIX | gondolatomat megvallom), hogy te most azért kerestél csak fel
359 XL | amit miatta visel. – És most csókolgatni azt a kezet,
360 XL | kiszemelt fővezér! – És most még csak el sem taszíthatja
361 XL | a másikat is, hogy ővele most a férje boldog.~Hisz ő is
362 XL | erre Pálffy kitérőleg –, az most nehezen megy. Mi is a kegyelmed
363 XL | história olyan csekély dolog most már, hogy azt senki fel
364 XL | Eddig kegyelmednek címezte, most „te asszony!”~Juliánna elképedt.
365 XL | nem adják ingyen. Éppen most volt szerencsém megérteni,
366 XL | tekintetéből a helyzetét. Ha ő most erre a kérdésre azt feleli: „
367 XL | Tehát hol vannak elrejtve?~Most kellett kigondolni valami
368 XLI | bokrétát mind kezében tartja most a szép asszony. Csak oda
369 XLI | sietve.~– Mi volt az, amit most elégettél?~– Láttad?~– Itt
370 XLII | is így fogják hurcolni.~Most egy magas látogató érkezett
371 XLII | Mit tehetnék mást?~– Még most is tehetnél. Még most is
372 XLII | Még most is tehetnél. Még most is megfordíthatnád magad
373 XLII | Ne szerettem volna bár, most nem volnék itten.~– Szeresd
374 XLII | lángok martalékául. És még most is úgy vagy, mint Sybilla
375 XLII | elégetettekért követeltél volna. Most már csak az összeesküvők
376 XLII | családfákat úgy téphetné most ki fél kezével, mint ahogy
377 XLII | áldozott fel érte? – És most, mikor oly közel áll a célhoz,
378 XLII | vagy őrangyala érkezett-e most meg?~Pelargusnak egy fekete
379 XLII | ami a világhoz kötötte, most ez is elszakadt. Pelargus
380 1 | veszélytől fenyegetett apjának.~Most ott alussza tovább az örök
381 1 | másik asszony pedig ott él most is a lőcsei bástya rejtett
|