Fezejet

 1 X     |       Pelargust Korponaynéval, őtet is elkapta ez a bűbájos
 2 XIII  |        nagyon. Őérette vívnak. Őtet mulattatják.~Tán egyébre
 3 XVI   |   viszi a kardot, a kard viszi őtet.~Az ácsorgó nép, az oszlopcsarnokban
 4 XIX   |       az ördög minket, mint mi őtet!~– De azt bizony ne cselekedd! –
 5 XXII  |     már négy év óta nem látták őtet e vár falai.~A viszontagságos
 6 XXII  |   akadt, aki tőle nem fél, aki őtet fenyegetni meri.~Lenézte
 7 XXIX  |     meg a bolondját. Én teszem őtet meg. Van-e kegyelmednek
 8 XXXI  |      baj, hanem az is meglátta őtet.~S aztán őt meglátni és
 9 XXXII |    villám azokon oszlott szét, őtet csak a lángja perzselte
10 XXXIII|   eltakargatva.~– Ne féltsd te őtet. Tud ő mindent, s nem fecseg
11 XXXV  |    várja az angyalokat, csupán őtet.~Juliánna reszketve rogyott
12 XLI   | suttogott a fülébe.~„Hát éppen őtet? De miért? Mi ő neked?~Egy