Fezejet

 1 III   |    meglehet, hogy azóta már meghalt… Te stomfáksz! – tevé hozzá
 2 XXIV  |    jajveszékelő cselédet.~– Meghalt az áldott jó asszonyunk!~
 3 XXIV  |     azért, mert egy asszony meghalt.~Amint a toronyablakból
 4 XXIV  |    Édes bátyám.~A feleséged meghalt ezelőtt tizennyolc napokkal. –
 5 XXVI  |  sohasem volt a ház; ha egy meghalt, már akkor a fia is öregapó
 6 XXVIII|   midőn egyedül maradtak.~– Meghalt.~A kancelláron észrevehető
 7 XXX   |     hogy a császár hirtelen meghalt. Ekkor az a gondolatom támadt,
 8 XXX   |     urakkal, hogy a császár meghalt. Hivatalos tudomást azonban
 9 XXXI  | telehold volna.~– A bizony, meghalt őkegyelmének a felesége.
10 XXXI  |  derék jó Andrássy Istvánné meghalt éppen annak a napnak reggelén.~
11 XXXIV |    rám, ha azt hallom, hogy meghalt.~– Az Isten szerelméért!
12 XXXV  |     rámára felfeszítve? – A meghalt nő valószínűleg idemenekült