Fezejet

 1 IV    |            ülő fiatal De Hortisnak a fülébe sugdosnak, a szemeikkel
 2 VIII  |   odarántotta magához a fiát, hogy a fülébe súghassa, amit mond.~– Te
 3 X     | fiatalembernek a kezét, s ezt súgá a fülébe:~– Elküldték az uramat,
 4 XII   |         tehet róla. Valamit súgnak a fülébe.~– Ah, az nem megenni való –
 5 XIII  |            kérdésre, amit a doktor a fülébe ordított: „Hát, Léni asszony,
 6 XIII  |           doktor”.~Most még jobban a fülébe kiáltott.~– Bevette-e az
 7 XXIV  |            nem megyek el – suttogá a fülébe.~– Én nem eresztelek el!
 8 XXIV  |       magához az anyja fejét, hogy a fülébe sugdoshasson.~– Én hallottam,
 9 XXVI  |    megszorítá a kezét, s azt súgta a fülébe:~– Tudod, hogy én mindig
10 XXVIII|              felkölté, s ezt súgta a fülébe:~– A király elaludt, csendesen
11 XXIX  |   bizalmaskodva az úrhölgy a csaplár fülébe.~Az elértette, hogy miről
12 XLI   |         mögött ilyeneket suttogott a fülébe.~„Hát éppen őtet? De miért?