Fezejet

 1 X      |             van már!~– Jól van, kis fiacskám! – mondá az úrnő, megcsókolgatva
 2 XXII   |             a várat, ahol én és két fiacskám lakunk, az én uram nem fogja
 3 XXIV   |             hagyj itt engem!~– Nem, fiacskám. Bizony nem hagylak itt.~
 4 XXIX   |        lovashoz fordult most.~– Hát fiacskám, nem tudnál-e az Ecsedi-lápon
 5 XXIX   |             meg egy csókot.~– Ejha, fiacskám, hisz így te eltékozlod
 6 XXIX   |        semmitől sem; még tőled sem, fiacskám!~A Göncöl szekere már egészen
 7 XXIX   |             nagy szelíden:~– Kapsz, fiacskám, csókot; de tüzeset pedig,
 8 XXXII  |         kulcsolta össze a kezeit.~– Fiacskám! Kis angyalom! Mit játszol
 9 XXXIV  |       pergamenre.~– Mit kalkulálsz, fiacskám? – kérdezé Korponay.~– Azt
10 XXXVIII|         keressek nála a szegény kis fiacskám számára.~S egyszerre tele
11 XLII   | vesztegessük az időt. – Sietek. – A fiacskám vár!~S azzal minden másra-támaszkodás
12 XLII   |         elkezdett pörögni a téren, „Fiacskám! Jövök már!” – suttogá az